Mondhatnám, hogy a formálódó és egyre súlyosbodó helyzet engem nem érint annyira. Hogy majd még jobban leválok az ellátó rendszerekrõl, az önzõ szolgáltatókról, a cinikus politikusokról, majd tovább csökkentem a függõségeket.
De nem mondom, még ha törekszem is a fentiekre.
Mert mi lesz azokkal, akik ezeket nem tudják megtenni?  A megélhetési kényszerpályán tengõdõ százezrek, a modern fogyasztási modellre átállított, gyorshitelekkel beetetett  „célcsoportok” hogyan fognak váltani, ha már nincs más választás? Kik fogják megvédeni õket a globális gazdasági és környezeti válság következményeitõl?
A politikusok? Azok biztosan nem.
A mostani politikai „elit” képtelen elõre nézni. A saját túlélésükkel vannak elfoglalva választott pártokratáink, miközben lassan mindnyájunk túlélése a tét. Nem az a kérdés, hogy ki kit hallgatott le, vagy hogy ki kivel megy felvonulni, hanem hogy mit fogunk enni és inni tíz vagy húsz év múlva. Mostani döntéshozóink még a felismerésig sem jutottak el, pedig a cselekvés is elkésett.
Ideje új lapokat osztani. Mint ahogy itt az ideje elkezdeni átalakítani életvitelünket is, amennyire csak egyénileg lehetséges!