Szarvasi biometánüzem: trágyából és húsipari hulladékból hálózati gáz – mit jelent a MOL első biometán-fejlesztése?

Mi történt Szarvason?

A MOL még májusban jelentette be, hogy biometán-egységgel bővíti a 2023-ban megvásárolt szarvasi telephelyet – akkor részletesen bemutattuk a beruházás terveit. Az eredetileg 2026 végére ígért fejlesztés október közepén elkészült. Az átadáskor a rendszer még tesztüzemben működött, a folyamatos termelés indulását a vállalat októberre jelezte.

A legfontosabb tények egy helyen:

• Beruházási érték: több mint 2,7 milliárd forint.
• Kapacitás: évente több mint 7 millió köbméter, a földgázhálózatba betáplálható biometán.
• Technológia: a tisztítóegységet az olasz Gruppo AB szállította.
• Üzemeltető: a MOL-csoporthoz tartozó Aufwind Schmack Első Biogáz Szolgáltató.
• Tanúsítás: a termékhez ISCC zöld tanúsítvány tartozik, ami a fosszilis gáznál jóval magasabb hozzáadott értékű termékké teszi.
• Stratégiai keret: a beruházás a MOL hosszú távú SHAPE TOMORROW stratégiájának része.

Bacsa György, a MOL Magyarország ügyvezető igazgatója az átadón arról beszélt, hogy a projekt egyszerre szolgálja az energiabiztonságot és a vállalat fenntartható termékportfóliójának bővítését, hosszabb távon pedig a MOL a biometánból nagy léptékű, kereskedhető gázüzletet építene.

Biogáz vagy biometán – mi a különbség?

A két szót gyakran keverik, pedig a különbség éppen a szarvasi fejlesztés lényege.

A biogáz szerves anyagok – növényi maradványok, trágya, élelmiszer- és húsipari hulladék – oxigénmentes lebomlásakor keletkezik. Fő összetevője a metán, de jelentős arányban tartalmaz szén-dioxidot, kénvegyületeket és más kísérőanyagokat is. Ebben a formában nem engedhető rá a gázhálózatra, ezért Szarvason eddig helyben, gázmotorokban égették el, áramot és hőt termelve belőle.

A biometán ugyanez a gáz, csak megtisztítva: összetételében és fűtőértékében gyakorlatilag egyenértékű a vezetékes földgázzal. Ezért betáplálható a hálózatba, és sűrítve (bioCNG) vagy cseppfolyósítva (bioLNG) üzemanyagként is használható buszokban, teherautókban.

Egyszerű hasonlattal: a biogáz a nyersanyag, a biometán a késztermék. A szarvasi fejlesztés a kettő közötti „finomítót” építette meg.

Hogyan működik a szarvasi biometánüzem?

A folyamat négy jól elkülöníthető lépésből áll.

1. Alapanyag: a környék „maradékai”

Az üzem évente több mint 40 ezer tonna, a régió hústermeléséből származó hulladékot dolgoz fel. Ehhez jön mintegy 53 ezer tonna hígtrágya és pulykatrágya a szomszédos állattartó és húsfeldolgozó gazdaságokból, valamint körülbelül 18 ezer tonna mezőgazdasági szubsztrát. A Telex helyszíni beszámolója szerint összesen több mint húszféle anyagot kevernek – a kukoricacsuhétól a sütőolaj-maradékon át a helyi mozzarellagyár savójáig –, a sertés hígtrágya pedig föld alatti csövön érkezik a szomszédos hizlaldából. Mivel az elérhető alapanyagok összetétele időszakonként változik, a keverési arányokat biológus segítségével állítják be.

2. Erjesztés: lassú, szabályozott bomlás

A keveréket négy fermentortartályba töltik, ahol több mint 40 fokon, 40–50 napon át erjed. Naponta nagyjából 300 tonna friss anyag kerül be és ugyanennyi távozik, így a bontást végző baktériumtenyészet folyamatosan életben marad. A tartályok kupolája alatt gyűlik össze a biogáz, óránként körülbelül 1500 köbméter. A maradék anyag ezután három utófermentorba kerül, ahol a még benne lévő metánt is kinyerik.

3. Tisztítás: ez az új egység feladata

A fejlesztés lényege ez a lépés. A beérkező biogázt először három aktív szenes tartályon vezetik át, hogy megkössék a ként és más szennyezőket. Ezután a gázt lehűtik, majd nagy nyomáson membránokon préselik át, amelyek visszatartják a szén-dioxidot és átengedik a metánt. A kész gázt mérőműszerekkel ellenőrzik, szagosítóanyagot kevernek hozzá – ugyanúgy, mint a földgázhoz, hogy egy esetleges szivárgás érezhető legyen –, és ha a fűtőértéke a hálózati előírások alatt marad, propánnal korrigálják.

4. Ami megmarad: trágya a földekre

A fermentáció után visszamaradó anyag sem hulladék. A szilárd részből szervestrágya-gyártósoron talajerő-utánpótlásra alkalmas trágya készül, a híg fázist pedig lagúnákban tárolják, majd vetés előtt és aratás után a környékbeli földekre juttatják ki. A tápanyag így visszakerül oda, ahonnan a takarmány és a növényi alapanyag származik.

Mennyi gáz ez valójában?

A 7 millió köbméter kézzelfogható mennyiség: nagyjából 8500 átlagos magyar háztartás teljes éves gázigényét fedezi. Ugyanakkor érdemes arányokban gondolkodni.

• Az ország gázfogyasztásához képest ez ezrelékes nagyságrend, hiszen Magyarország éves földgázigénye milliárd köbméterekben mérhető.
• Az ágazati célokhoz képest már beszédesebb: az Agrárközgazdasági Intézet által ismertetett iparági felmérés szerint 2030-ra évi 255 millió köbméter hazai biometán-termelés reális cél lehet. Szarvas ennek mintegy 3 százalékát adja egymaga.
• A hazai mezőnyben a szarvasi csak a harmadik hálózatra termelő biometánüzem. A másik kettő, a Pannonia Bio dunaföldvári és a Magyar Cukor kaposvári üzeme jórészt saját gyártási melléktermékeiből dolgozik. Az üzemeltető szerint a szarvasi az első, amely teljes egészében gazdáktól és gyártóktól átvett alapanyagból állítja elő a biometánt.

Vagyis a szarvasi biometánüzem önmagában nem írja át az ország energiamérlegét, de jól működő mintát mutat: egy meglévő biogázüzem viszonylag kevéssé látványos beavatkozással „hálózatképes” lehet.

A zöldáram ára: ugyanaz a biogáz nem használható el kétszer

Az átadási hírekből könnyen kimarad egy fontos részlet. A telep biogázát eddig gázmotorokban hasznosították, évente mintegy 24 GWh megújuló villamos energiát és jelentős mennyiségű hőt termelve – a hőből többek között egy környékbeli baromfifeldolgozó is részesült. A biogáz mennyisége azonban véges: amit biometánná tisztítanak és a hálózatba táplálnak, azzal már nem lehet a motorokat hajtani.

Halász Evelin, az üzemeltető cég ügyvezetője a Telexnek elmondta, hogy a gázmotorokra továbbra is szükség van, ezért tovább működnek, de ezentúl nagyrészt fosszilis földgázból termelnek áramot. A két üzemmód között nagyjából egy óra alatt át lehet állni, így piaci igény szerint a biogáz akár újra áramtermelésre is fordítható.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A rendszer klímahatása nem egyszerű összeadás: a hálózatban 7 millió köbméter fosszilis gázt vált ki a biometán, a telepen viszont a korábban zöld áram egy része fosszilis gázból készül. A nettó haszon azon múlik, hová kerül a biometán. Ha a közlekedésben dízelt vagy fosszilis CNG-t vált ki, ahol a tanúsított megújuló gáz a legértékesebb, a csere kedvező lehet – és üzletileg is érthető, hiszen az ISCC-tanúsított biometán többet ér, mint a helyben eladott zöldáram. Ezt a mérleget érdemes lesz a következő években számokkal is nyomon követni.

Hulladékgazdálkodási szemmel: az alapanyag a szűk keresztmetszet

Egy biogázüzem legnagyobb kockázata nem a technológia, hanem a stabil, jó minőségű alapanyag. Nem véletlen, hogy a MOL a közleményében is hangsúlyozza a mezőgazdasági partnerekkel való hosszú távú együttműködést.

Hulladékos szemmel ebből három tanulság adódik:

• Rengeteg szerves anyag még mindig rossz helyre kerül. Egy friss cseh felmérés szerint a vegyes települési hulladék 40 százaléka biológiailag lebomló – ez az anyag a lerakóban metánkibocsátást okoz, egy biogázüzemben viszont energiát adna.
• A hulladékhierarchia itt is érvényes. A még fogyasztható élelmiszer helye nem a fermentor: egy dán kutatás szerint a szupermarketeknek anyagilag is jobban megéri adományozni, mint biogáz-alapanyagként elszállíttatni a felesleget. A biogáz azoké a maradékoké, amelyeket már nem lehet emberi fogyasztásra fordítani.
• A biogáz nem új keletű hazánkban. Szennyvíziszapból például Miskolcon már 2014-ben zöld áramot termelt az akkor átadott biogázüzem. Az újdonság az, hogy a gázt már nem csak helyben égetik el, hanem a hálózatba és a közlekedésbe is eljuttatják.

Mi jöhet ezután?

Horváth Ádám, a MOL-csoport új és fenntartható üzletágakért felelős igazgatója a Telexnek elmondta, hogy a vállalat nyitott további biogáz- és biometánüzemekre itthon és a régióban, de konkrét célszámaik egyelőre nincsenek. A MOL a szükséges biometán nagyobb részét más termelőktől vásárolná, a saját üzemek – akvizícióval vagy zöldmezős beruházással – főként a kockázatcsökkentést és az értéklánc jobb megismerését szolgálnák. A szarvasi tapasztalatokat a vállalat kifejezetten ezekhez a döntésekhez kívánja felhasználni.

A fő hajtóerő a közlekedés. Az uniós előírások szerint 2030-ra a közlekedésben legalább 29 százalékos megújuló részarányt vagy 14,5 százalékos üvegházgáz-intenzitás-csökkentést kell elérni, és ebben a hálózatba táplált, tanúsított biometán fontos eszköz lehet. Az átadón bemutatott CNG-busz a tervek szerint MOL által biztosított biometánnal közlekedik majd egy menetrend szerinti budapesti járaton.

Hogy a szarvasi modell mennyire terjed el, az a szereplők egybehangzó véleménye szerint kiszámítható támogatási rendszeren, egyértelmű jogszabályi háttéren és az agrár- és energiaszektor tartós együttműködésén múlik. A következő évek kérdése tehát nem az, hogy működik-e a technológia – Szarvason működik –, hanem hogy lesz-e elég üzem, alapanyag és vevő ahhoz, hogy a biometán ezrelékes tételből érdemi energiahordozóvá váljon.

Forrás: dontwasteit.hu