Azbeszt ügy

„Álmomban nem gondoltam volna, hogy éppen nálunk fog kirobbanni ez a botrány” – mondja dr. Weiszburg Tamás geológus, az ELTE egyetemi docense. „Magyarországon nincsenek azbesztes kőzetek, a trianoni döntéssel az összes ilyen terület a határainkon kívülre került.” A tanár úr szkafanderben, maszkban, nagyítóval és kalapáccsal felszerelkezve terepgyakorlatot tart diákjainak Szombathelyen, az azbesztes kőzettel szórt utcákon. Az új építésű lakónegyedben jellegtelen családi házak, a puszta kerteket körülvevő olcsó fémkerítések és városi terepjárók között keresgélik a köveket a nebulók. A sitthalmokon pipacs virágzik, fák sehol. Az utcákba csak az itt lakók hajthatnak be, de ők is csak lépésben – ám az előző napok esőzései ellenére még így is porzik utánuk az út.

Az utólagosan, mesterségesen hozzáadott azbesztet tartalmazó termékek kereskedelme régóta tiltott az Európai Unióban, ilyenek például a régen közkedvelt hullámpala-tetők is. Tilos az azbeszt-célú, azaz az azbeszt kinyerésére irányuló bányászat is.

Ám nem tilos a bányászat akkor, ha nem az azbesztet, hanem az azt tartalmazó kőzetet szeretné valaki kibányászni. „Azt értik nehezen az emberek, hogy az azbeszt nem egy másik anyag, hanem maga a kőzet” – magyarázza dr. Weiszburg Tamás. „Tehát az azbeszt, az bizonyos kőzeteknek a morfológiai megjelenési formája; ugyanabban az ásványban lehetnek azbesztes és nem azbesztes részek is.”

Az azbeszt szinte felfoghatatlanul vékony szálakból áll, amelyeknek még nagyító alatt sem látható a pontos méretük: ami egy szálnak látszik, az valójában egy több ezer szálból álló köteg. Az azbeszt nem mérgező, „csupán” azért jelent veszélyt az egészségre, mert a szálak külső behatásra további szálacskákra esnek szét, és finom szemcsés porként a levegőbe, majd onnan a tüdőbe kerülhetnek. Ott pedig nem bomlanak le, hanem gyulladást okoznak, ami hosszú távon daganatos betegséget okozhat.

„Az Európai Unióban tilos azbesztet bányászni, tehát ha azért bányásszák a kőzetet, hogy utána kinyerjék belőle az azbesztet, az nem engedélyezett” – mondja dr. Weiszburg Tamás. „Hogyha ezek az burgenlandi bányák azbeszt-bányászatra kértek volna engedélyt, akkor azt nem kapták volna meg. De nem azbesztet bányásztak, hanem zúzott követ bányásztak, ezt sajnos nem tiltja semmi.” A geológus szerint egy bánya nyitásakor vagy üzemeltetésekor nem kötelező olyan geológiai vizsgálatokat végezni, amelyből szükségszerűen kiderülhet, hogy azbeszt van azon a területen. „Ettől függetlenül, ha én lettem volna a bányatulajdonos, akkor egyszerűen erkölcsi okokból nagyon sürgősen abbahagytam volna az azbesztes kő kitermelését.”

A bányászat mellett a másik lényeges kérdés, hogy forgalomba lehet-e hozni az ilyen kőzetet. Weiszburg szerint sokan a természetes kőzetre is azt a szabályozást próbálják ráhúzni, ami a hozzáadott azbeszt-tartalmú termékekre vonatkozik. Ez utóbbiak esetében ugyanis egyértelmű a tiltás. „Azonban a jog szerint a zúzott kő nem egy termék, hanem egy anyag, ezért más szabályozás vonatkozik rá.

A jelenlegi európai szabályok pedig nem tiltják alapból, kötelező érvénnyel az azbesztes kőzet kereskedelmét” – mondja a geológus. Bizonyos korlátozások azonban az anyagokkal kapcsolatban is léteznek, részben ezek vezettek a burgenlandi bá

Hatósági vizsgálaton csúsztak el
A burgenlandi hatóság 2025 decemberében zárt be négy kőbányát, egyelőre nem tudni, hogy véglegesen-e. A helyzet kezelésére a tartományi önkormányzat környezet-egészségügyi, jogi, közigazgatási szakértőkből és kutatókból álló munkacsoportot hozott létre. Eisenstadtban találkozunk Andreas Temmel hivatalvezető-helyettessel, aki a tartományi önkormányzatot képviseli a munkacsoportban.  Temmel azt mondja, hogy a bányák vizsgálatát egyrészt levegőminőségi mérések alapján javasolták a hatóságoknak a szakértők. Másrészt az Európai Unióban idén január 1-jével szigorodtak az azbeszt-kockázatnak kitett munkavállalók védelmét célzó előírások, előtte pedig vizsgálni kellett, hogy betarthatóak-e az új munkavédelmi határértékek.

„Az azbeszt esetén csak egyetlen konkrét, mérhető határérték létezik, ez pedig a munkavállalókra vonatkozó munkavédelmi határérték” – mondja Temmel.
„2025 decemberéig a határérték 100 000 szál volt köbméterenként. A munkaügyi felügyelőség rendszeresen ellenőrizte ennek betartását, és a bányák meg is feleltek az előírásoknak. A határérték januártól 10 000 szálra csökkent, és 2029-től még tovább szigorodik majd.”


Végtelen jogászkodás

A bányák bezárását elrendelő végzésből kiderül, hogy a hatósági vizsgálat jelentős mértékű azbeszt jelenlétét mutatta ki a négy kőbányában. Ez lényeges eredmény, mert bizonyos koncentrációt meghaladó azbeszt-tartalom esetén mások az uniós szabályok, ugyanakkor különböző szereplők ezeket a szabályokat is különféleképpen értelmezik.

„Az EU-ban 0,1 tömegszázalékos koncentráció felett kötelező címkézni a termékeket és az anyagokat is, azaz a címkén fel kell tüntetni, hogy az anyag azbesztet tartalmaz” – mondja Andreas Temmel. „Az azbeszt-tartalom meghatározása és a címkézés a bánya feladata, tehát ha bármelyik kötelességüket elmulasztották a múltban, azért őket terheli a felelősség. Jelenleg mi is és az illetékes hatóság is vizsgálatokat végzünk, hogy kiderüljön, fennáll-e a címkézési kötelezettség.

A címkézést előíró rendelet azonban nem akadályozza meg az anyag forgalomba hozatalát.

Másként vélekedik erről a Greenpeace. Stefan Stadler, a Greenpeace Ausztria tudományos és tényfeltáró elemzője az Átlátszó megkeresésére azt válaszolta, hogy az azbesztet 0,1 tömegszázalék felett egyértelműen a karcinogén (rákkeltő) kategóriába sorolja a rendelet, a karcinogén anyagok kereskedelmét pedig tiltja. A Greenpeace szerint az azbesztes kőzet esetében is a karcinogenitásra vonatkozó előírásokat kellene alkalmazni, legalábbis a 0,1 tömegszázalékos határ felett.

Az illetékes osztrák minisztérium a burgenlandi tartományi önkormányzatnak írott levelében akként foglalt állást, hogy bár a forgalomba hozatalt illetően nem egyértelmű az uniós szabályozás,  „feltételezhetően a hatályos jogszabályokkal is megakadályozható lett volna a Burgenlandban természetesen előforduló azbeszt környezetbe jutása”.

„Persze nem arról van szó, hogy nincs olyan jogi szabályozás, amibe valahogy bele lehet ezt gyúrni” – mondja dr. Weiszburg Tamás: „a probléma az, hogy nincs egyértelmű tiltás. A tagországok nem kötelesek az uniósnál szigorúbb jogszabályokat alkotni, a hatóság pedig általában csak akkor lép, ha kényszeríti valami arra, hogy lépjen”.

Weiszburg arra számít, hogy „valakire rá fogják húzni a vizes lepedőt, és lesznek büntetőeljárások. Akit meg lehet fogni, és meg fogják fogni valószínűleg, az a bányatulajdonos, szerintem valószínűsíthetően a címkézési kötelezettséggel kapcsolatban.”

„Lassan elkészülnek a szakértői jelentések” – mondja Andreas Temmel, a burgenlandi tartományi önkormányzat hivatalvezető-helyettese az Átlátszónak. „Mivel itt országos szintű törvényekről van szó, a hatóságokkal közösen egyeztetni fogunk az illetékes minisztériumokkal. Terveink szerint június végéig döntés születik a bezárt kőbányák sorsáról.”


A bányák szerint minden rendben
A négy bezárt burgenlandi kőbányát tömörítő bányatársulás lapunknak küldött tájékoztatása szerint sem a Greenpeace által Ausztriában, sem pedig a Magyarországon elvégzett mérések nem a megfelelő módszertan szerint történtek, a mérési eredmények nem hihetőek. „Az a benyomásunk, hogy vagy szakszerűtlenül végezték ezeket, vagy szándékosan hamis értékeket tettek közzé” – írták. Helyszíni szemrevételezés alapján úgy vélik, hogy például a Szombathelyen talált zúzott kövek – egy kivételtől eltekintve – nem az ő bányáikból származnak, és határozottan visszautasítják azokat a vádakat, miszerint bármilyen dokumentációt meghamisítottak volna.

„Nem szabad összekeverni a hozzáadott azbesztrostokat az ásványokban természetesen előforduló rostokkal, mivel ez utóbbiak szilárdan kötöttek a kőzetben, ezért ártalmatlanok” – írták. „Megjegyezzük továbbá, hogy az emberek levegőt lélegeznek be, nem köveket.”

A bányatársulás minap kiadott közleménye egy német professzorra hivatkozva állítja, hogy „Burgenlandban senkinek sem kell félnie az érintett bányákból származó kövektől, akár parkolók vagy utcák burkolataként, akár utak alapjaként használták azokat.” Kis kereséssel könnyen kideríthető, hogy a hivatkozott, „nemzetközileg elismert szakértő” professzor kőbányászatban is üzleti érdekeltséggel bír.

„Amíg az azbesztes kőzet a hegy hasában van, addig természetesen nincs vele probléma” – mondja dr. Weiszburg Tamás. „A gond az, hogy itt most számos településen nem csak a kőzetben mutatták ki az azbesztet, hanem a levegőben is.”

„Hivatalunk álláspontja szerint a kőzet jelenléte önmagában nem jelent veszélyt, lényegében akkor sem, ha gyalogosok járnak rajta” – mondja Andreas Temmel. „De ha már jelentősebb autóforgalomnak van kitéve, vagy nehéz tehergépkocsik járnak rajta, az mindenképpen gondot jelent, mert akkor már törik a kőzet. Mi úgy gondoljuk, hogy a forgalmas utakat mindenképpen valamilyen szilárd burkolattal kell ellátni építéskor.

Mennyire veszélyes?
„Amikor ezek a nagyon-nagyon picike szálacskák finom szemcsés porként bekerülnek a levegőbe, és így a tüdőnkbe, a léghólyagok és esetleg a mellhártya régiójába, onnan már nem nagyon tudnak kiürülni” – mondja Harman-Tóth Erzsébet geológus, az ELTE Természetrajzi Múzeumának igazgatója a múzeum ásványokkal teli üvegvitrinjei között.

„Ezek kémiailag is ellenálló szálas ásványok, nem bomlanak le a tüdőnkben, és idővel hegesedést, gyulladást okoznak. Ezáltal rontják a légzőkapacitást, a gázcserét, és hosszú távon az állandó gyulladás elindíthatja a hibás sejtosztódást, a mutációt és a daganatképződést is. Két daganattípus van, az egyik a tüdőrák, amit nagyon sok minden okozhat, a másik pedig a savós mellhártya-daganat, amelyet gyakorlatilag csak az azbeszthez kötnek az orvosok.”

Az egészségügyi kockázatok szempontjából elsősorban az azbesztet bányászó vagy feldolgozó munkások veszélyeztetettek, azok, akik poros körülmények között, nem megfelelő munkavédelmi felszereléssel dolgoznak. „Minél hosszabb ideig és minél nagyobb mennyiségben lélegzi be az ember az azbesztes port, annál nagyobb eséllyel fejlődhet ki valami ehhez kötődő betegsége, akár több tíz év lappangási idővel” – mondja a geológus.

A teljes cikk a greenfo.hu és az atlatszo.hu-n olvasható, nyitókép forrása: atlatszo.hu