A szennyezők ideje lejáróban – jöhet a műanyagtilalom?
A Nizzai Nyilatkozat nem csupán egy szokásos politikai gesztus, hanem az eddigi leghatározottabb nemzetközi felhívás egy jogilag kötelező érvényű műanyag-egyezményre. Ha úgy tetszik, egy globális hadüzenet született a műanyagok ellen azzal, hogy több mint 90 ország mondta ki: a műanyagszennyezés nemcsak az óceánokat fojtogatja, hanem a testünket, élelmiszereinket és – végső soron – a jövőnket. A kérdés már nem az, hogy van-e baj, hanem az, hogy merjük-e végre a gyökerénél kezelni a válságot.
A 2025-ös, immáron harmadjára megrendezett ENSZ Óceán Konferencián több mint 90 ország állt a Nizzai Nyilatkozat mögé – köztük hazánk is –, jelezve, hogy elérkezett az idő egy ambiciózus és jogilag kötelező érvényű globális műanyag-egyezmény elfogadására. A cél nem csupán a műanyaghasználat szabályozása, hanem a műanyaggyártás tényleges visszaszorítása. Ez különösen fontos, mert a világon évente több mint 430 millió tonna műanyagot gyártanak, amelynek mintegy fele egyszer használatos, és kevesebb mint 10%-a kerül újrahasznosításra. A fennmaradó hulladék jelentős része az óceánokba, a talajba, idővel pedig a szervezetünkbe is visszakerül: mikroműanyagot mutattak már ki emberi vérben, placentában és hereszövetben is.
Habsburg György, Magyarország párizsi nagykövete a 2025-ös ENSZ Óceán Konferencián, ahol hazánk is csatlakozott a Nizzai Nyilatkozat aláíróihoz © Ambassade de Hongrie à Paris/Facebook/
Vissza a gyökerekhez
A Greenpeace küldöttségének vezetője, Graham Forbes szerint a Nizzai Nyilatkozat világos üzenetet közvetít: a műanyagszennyezés nem kezelhető a gyártás csökkentése nélkül:
„Az országok túlnyomó többsége által aláírt Nizzai Nyilatkozat, az a figyelmeztető felhívás, amelyre a világnak szüksége van. A kormányok végre hangosan kimondják azt a részt, amit eddig csak halkan mondtak ki: nem tudunk véget vetni a műanyagszennyezésnek a műanyaggyártás csökkentése nélkül.” – fogalmazott.
A nyilatkozat egyértelműen szembemegy a fosszilis alapú iparágak érdekeivel, hiszen a műanyag döntő többsége – több mint 99%-a – kőolajból és földgázból készül. A műanyagipar így a fosszilis tüzelőanyag-lobbi egyik meghosszabbított karja, amely nemcsak a bolygót, hanem a klímát is terheli. A dokumentum a gyártás csökkentésén túl, a toxikus, nehezen lebomló műanyagtermékek és vegyi anyagok fokozatos kivonását is sürgeti. Ez kiemelt jelentőséggel bírna a fejlődő országokban, ahol sok esetben a műanyagszemét illegálisan kerül lerakásra vagy elégetésre, közvetlen mérgező hatást okozva ezzel a helyi közösségekben.
Egészség vagy profit? – ez a kérdés, válasszatok!
A Nizzai Nyilatkozat nem köntörfalaz: a műanyagválság valódi okozói nem a fogyasztók, hanem a fosszilis tüzelőanyag-óriások, akik irányítják a műanyagipart, és mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a gyártási volument – még ha ez az emberek millióinak egészségébe is kerül.
„A válság kiváltó oka a fosszilis tüzelőanyag-óriások által vezérelt, folyamatosan növekvő, felelőtlen műanyaggyártás. Az ipari lobbistáknak szóló üzenet hangos és világos: gyermekeink egészsége fontosabb, mint az önök profitja” – hangsúlyozta Graham.
A probléma ugyanis nem ér véget a szeméttel: az egyszer használatos műanyagok egészségre gyakorolt hatásáról egyre több bizonyíték áll rendelkezésre. A mikroműanyagok megtalálhatók az ivóvízben, a tengeri sóban, a levegőben, sőt, az anyatejben is. Egyes műanyagok előállításánál használt vegyi anyagok – például a BPA vagy a ftalátok, de hasonló hatással bírnak a PFA-vegyületek is – összefüggésbe hozhatók hormonális zavarokkal, immunproblémákkal és akár daganatos betegségekkel is. A jelenlegi önkéntes vállalások, a „recycling PR” kampányok és az ipari greenwashing nem elegendőek, ha közben a termelés évről évre új rekordokat dönt. Éppen ezért a választás egyszerű: egészség vagy profit. Nincs több mismásolás egy elérni kívánt, de valójában nem létező középútról.
Genfen a világ szeme
A Nizzai Nyilatkozat, bár nem bír jogi erővel, több mint szimbolikus állásfoglalás: valódi nyomásgyakorlás egy kötelező erejű globális műanyag-egyezmény megszületéséért. A következő nagy lépés az ENSZ genfi tárgyalása lesz (INC-5.2), 2025 augusztusában, ahol eldől, hogy a szavak mögé végre tettek is társulnak-e. A tét óriási: rögzítésre kerülhet a világ első jogilag kötelező műanyaggyártási plafonja, betilthatnak veszélyes vegyi anyagokat és műanyagokat, kialakíthatnak pénzügyi mechanizmusokat a szennyezők felelősségre vonására, és meghatározhatják, hogyan születnek meg a jövőben a döntések globális szinten. Ha augusztusban Genfben sikerül megállapodásra jutni, az korszakváltást jelenthet a műanyagválság kezelésében – ha nem, a világunkat tovább fojtogathatja a profitra épülő plasztikdiktatúra.
