Létezik-e fenntarthatóbb műanyaggazdaság?
Idén, március 18-án ünnepeljük ötödik alkalommal az újrahasznosítás világnapját. Ez a nap a helyes hulladékgazdálkodás fontosságára hívja fel a figyelmünket különböző környezettudatossági rendezvények keretein belül, és a háztartási hulladékok szelektív gyűjtését népszerűsíti. Mivel azonban az újrahasznosított anyagok védelmét és értékét is hivatott népszerűsíteni, ezért egy olyan felmérést szeretnénk bemutatni nektek, amely során a kutatók a műanyagipar fenntartható működésének, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentési lehetőségeit vizsgálták.
Évente világszerte 350 millió tonna műanyaghulladék keletkezik, amekkora mennyiség csak több mint 10 millió szemétszállító teherautóra férne fel. Ennek a nagy mennyiségű műanyaghulladéknak a nagy részét elégetik vagy hulladéklerakókba szállítják, és csak töredék részét hasznosítják újra. Ezzel szennyezik a levegőt, a szárazföldet és az óceánokat is. Egy új tanulmány szerint azonban a jelenlegi fenntarthatatlan műanyagtermelésből adódó károk mérsékelhetők megfelelő újrahasznosítással, biomassza-használattal és a műanyaghoz való hozzáállásunk megváltoztatásával.
A műanyagot sok területen lehet olcsón és tartósan hasznosítani, ezért bérelt helye van a mindennapjainkban. A termékalapanyag iránti kereslet az elmúlt 20 évben megduplázódott, 2050-ig pedig ez a jelenség várhatóan ismét meg fog történni. A klasszikus polimerekből készült műanyagok mennyiségének és az életciklusuk során keletkező üvegházhatású gázok csökkentése is fontos ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1,5 °C-ra lehessen korlátozni.
A kutatás során André Bardow, az ETH Zürich energia- és folyamatrendszer-mérnök professzora és csapata arra keresték a választ, hogy lehetséges-e a teljes műanyaggazdaságot a fenntarthatóság felé terelni. A tanulmányukból az derült ki, hogy van rá esély.
A gyártás szabályozása
A tudósok a 14 leggyakoribb műanyagtípus, köztük például a polietilén és a polipropilén értékláncát vizsgálták. Ezek az ömlesztett műanyagok teszik ki a világszintű gyártás 90 százalékát.
A tanulmány szerint a körkörös gazdasági elven működő műanyaggyártás megvalósítható, és ehhez legalább a műanyagok 74 százalékát szükséges újrahasznosítani. Ez az érték jelenleg Európában mindösszesen a 15 százalékot éri el, a világ más régióiban pedig arányaiban még ennél is kevesebbet. Emellett pedig nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is problémát okoz. A műanyagok újrahasznosításának legalább annyira hatékonnyá kell válnia, mint az eredeti, kémiai eljárással történő műanyaggyártásnak.
A 74 százalék újrahasznosított műanyag mellett a maradék 26 százalék előállításához szükséges szén-dioxidot két technológiával lehetne fenntartható módon előállítani. Az egyik módszer az, hogy az égési folyamatokból nyerik ki a szükséges gázt, vagy pedig a légkörből választják le, míg a másik megoldás a biomassza felhasználása. Bardow nyilatkozata szerint az újrahasznosításra, hatékonyságnövelésre és a fenntartható gyártásra is szükségünk van ahhoz, hogy a körkörös folyamat minden alappillére meglegyen. Azonban még nem világos, hogy a különböző megoldási módokon alapuló műanyagipari stratégiák az üvegházhatású gázok csökkentésére mennyire alkalmasak.
A magas újrahasznosítási arány bár ambiciózus cél, 2030-ra valószínűleg nem érhető el, 2050-re viszont már reálisabbnak tűnik. Ezek az adatok azonban csak abban az esetben tekinthetők mérvadónak, ha a következő negyed évszázadban a jelenlegi gyártási növekedés mérséklődik, és nem éri el az ökológiai lábnyomának határait. A tanulmányban emiatt a szerzők azt javasolják, hogy ne csak a gyártást, hanem a keresletet is kezeljék az illetékesek, át kell alakítani az emberek műanyagról alkotott képét is.
A termékfelügyelet
Ahhoz, hogy a műanyagból készült termékeket össze lehessen hangolni a körforgásos gazdasági modellel, a gyártóknak együtt kell működniük az újrahasznosítókkal. Ehhez a kutatók szerint a gyártásért felelős szerveknek jobban meg kell érteniük a saját felelősségüket és szerepüket az iparág jövője szempontjából. Azt szorgalmazzák, hogy a korábbi felelősséget – amely addig tartott, ameddig a termék elhagyta a gyárak kapuját – terjesszék ki a termék teljes életciklusára.
Magyarországon mindez megvalósulhat, mert július 1-jétől az új hulladékgazdálkodási rendszer részeként elindul a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer, amely többek között a csomagolásokra, egyszer használatos műanyagtermékekre, elektromos berendezésekre, gumiabroncsokra, fabútorokra és papírhulladékokra terjed ki. Az új rendelet értelmében a hulladékok gyűjtése, szelektálása, elszállítása és feldolgozása központosítva történik, azonban a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért. Ezt a kiterjesztett gyártói felelősségi díj befizetésével lesznek kötelesek megtenni.
2010 óta a hazai újrafeldolgozott hulladékok aránya a kétszeresére növekedett, és az rendszer tovább növelheti a hasznosítási százalékot, és mérsékelheti az új termékek során az elsődleges nyersanyagok felhasználását, ezáltal csökkentve hulladékok mennyiségét, valamint az illegális hulladékelhelyezések számát.
Kép és cikk forrása: korkorosgazdasag.hu/(Greendex, ethz.cu, Visualcapitalist, Nature, Portfolio)
