És nálatok? Zöldülő háztartások (1.)

 

 

Négy fiuk van, Gergő (10), Bence és Marci (7), ők ikrek és Robi (4). Máriaremetén bérelnek egy házat. Most csak az ikrekkel találkoztam, végig ott sertepertéltek körülöttünk, amíg Gabit faggattam. Láthatóan minden „zöld dologban” benne vannak, „belenőnek” a háztartás zöldítésébe.

Az apa, Gábor, nyomdai grafikus. Kerékpárral jár dolgozni, hóban is, fagyban is. 11 km-re van a munkahely, rövidebb ideig tart az út, mintha busszal menne. Reggel könnyű, hiszen majdnem végig gurulni kell, hazafelé viszont összeköti az utat egy jó kis edzéssel, felhajt a Hármashatár-hegyre. Critical Mass matricák mindenfelé, sőt a Gyilkos Lódarazsak fekete-sárga csíkjai is feltűnnek. Gábor a dohányzásról is leszokott a kerékpározás miatt – dupla haszon. Nagy élmény volt neki, hogy két hét után újra érezte a szagokat. Az ikrek is bicajjal jártak oviba, sőt iskolát is úgy választottak, hogy kényelmesen meg lehessen közelíteni, és a járgányt is biztonságosan lehessen tárolni a suliban. Már Robi is tud kétkerekűzni, a 2 km-re lévő bölcsődébe is eltekert kétszer!

Gabinál a komposztálás jelentette az első élményt. Amíg nem volt saját komposztálási lehetősége, addig kihordta a szerves hulladékot az erdőbe és elásta, sőt még előbb, amikor még a belvárosban laktak, a konyhai hulladékot kivitték a margitszigeti állatkertbe az állatoknak. De ez nem tartott sokáig, hamar beszerzett egy keretet, ma meg már mindenféle felszerelése megvan a profi komposztáláshoz (erről később). Honnan jött neked ez az egész? – kérdezem. Hát, tőletek – mondja Gabi. Vagy kilenc éve valamelyik kismamás újságban megjelent a HuMuSz-ról egy hír, ami akkora hatással volt rám, hogy hónom alá kaptam Gergőt, és elmentem a HuMuSz irodájába előfizetni a KukaBúvárt. De jó volt ezt hallani! Gabi alapvetően vendéglátós végzettségű, kaszinóban is dolgozott, majd már babázás közben elvégezte a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot, hogy a komposztálás hátterét is alaposan megtanulja. Az egyetemi óráknál többet ért a gyakorlat, de a lényeg, hogy elindult egy úton. Lassan állása is lesz, a házi komposztálást fogja szervezni a SZIKE Egyesület (a HuMuSz legújabb tagszervezete) keretein belül.
A háztartás első blikkre nem különbözik sokban az átlagostól, de aztán látszik, hogy alaposan átgondolták. A mosásnál már hosszú évek óta nem használ öblítőt, higítja és előre feloldja a mosószert, így jóval kevesebbre van szükség. Mosószódát is használ, de mostanában egy környezetbarát folyékony mosószert szerzett be, amiből 1 deci is elég egyszerre. Több családdal közösen vettek 25 litert és elosztották. Gabi egy darabig „amwayezett” is, de abbahagyta, mert „miért kell a mosószert Amerikából hozni?”. Azt is többször kérdezte a magasabb szinten állóktól, hogy a csomagolást miért nem töltik újra, de nem kapott semmilyen választ.
A vízzel úgy spórolnak, hogy a négy fiú egy kád vízben simán meg tud fürödni. A fűtés nagyon sokba kerül, de rávették a tulajdonost, hogy szigetelje a házat kívülről és cserélje le a termosztátot, így sikerült kb. negyedével csökkenteni a kiadásokat. Egyszer talán építkeznek majd, hőszivattyún és napkollektorokon szoktak gondolkodni. Gábor mindenféle maradék papírt hazahoz a nyomdából, jut belőle az iskolába és az óvodába is. A raklapokat is elhozza, és készít belőle mindenfélét: kerti asztalt, a komposztáláshoz segédeszközöket, sőt bicikliugratót.
Persze a vásárláson múlik minden, ezt Gabi pontosan tudja. Palackos ásványvizet akkor vesznek, ha palacsintát kell sütni... Zacskós tejet azt vásárolnak, pedig van Máriaremetén tejbolt, ahol saját üvegbe is töltenek, de azt a tejet a család nem szereti. Igyekeznek magyar termékeket beszerezni. Ritkán mennek a hipermarketekbe, inkább a sarki boltban vásárolnak. A biopiacra szívesen járnak, de elég messze van tőlük. Régen rendeltek szezonzöldségeket a Nyitott Kert Alapítványtól, de ez a szolgáltatás megszűnt. Krumplit, spárgát, stb. nagy tételben vesz egy ismerősük egy biogazdától, majd Remetén szétosztja beszerzési áron a többi család között. Esznek húst, de csak szárnyasokat, és egyre kevesebb náluk a felvágott és a virsli. Gabi és Gábor is tart egy E-számos listát a pénztárcában, nem vesznek meg akármit. A cukrot száműzték a háztartásból, miután mindketten elolvasták a Cukor Blues c. könyvet. Gábor ezután leszokott a kávéról is. Az öblösüvegeket összegyűjtik, és egy termelőnél mézre cserélik. Sok teát és szűrt vizet isznak, bár Gabi számára némi gondot jelent, hogy mi lesz az elhasználódott szűrőbetétekkel. A hűtő ajtaján Gergő órarendje mellett egy másik beosztás is van: mikor ki a napos? Éppen Marcin a sor, nagy lelkesedéssel meg is terít, Bence pedig kedvesen megkínál egy kis sütivel.
A ruhák beszerzése örök gond. Gabinak nincs kedve kínai gagyit venni. „Miért tud az annyival olcsóbb lenni?” – kérdezi, mire Marci, aki látszólag rajzol, közbekottyant: „Amikor szállítani kell!” A bölcsiben szokott árulni egy magyar gyerekruha-készítő, nála szoktak vásárolni. A ruháknál csak jó cipőt nehezebb beszerezni. Szerencsére Pesthidegkút olyan mint egy falu, ismerik egymást a családok, mindig tudják, kinek kell továbbadni a kinőtt ruhát, cipőt.
Az iskolai ügyekbe is belefolynak. Volt egy PET-zsugorító a suliban, de a tanároknak nem volt elég idejük rá, egyszer ki is gyulladt, a gyerekeket nem engedték a közelébe. Amikor összegyűlt egy nagy adag zsugorítmány, a felét nem fizették ki, mondván: hibás(!) volt. Egy kupakgyűjtő vállalkozó is jelentkezett, Gergő osztálya nyerte meg a versenyt, mert egy solymári anyuka iparszerűen hordta kupakot. Már rég nincs akció, de még mindig hozzák. Egy család vállalta be a tárolást, már kiáradt a garázsból, de nem találtak átvevőt. Nagy nehezen átvette valaki a 100 kiló kupakot, 6000 Ft-ot kaptak érte. Elment az osztály fagyizni...

A szelektív gyűjtést is próbálták megszervezni az osztályban, vettek jópofa kukákat, de aztán nem sikerült a kísérlet. Egy osztály kevés. A kukákat hazahozták, és a konyhában állították rendszerbe. Az iskolában van ugyan komposztkeret, de még nem használják jól. Egyelőre csak a narancsfacsaró akciókban keletkező héjat dobálják bele, ami önmagában nem a legjobb komposzt nyersanyag...

Bezzeg otthon! Elég rendesen esik az eső, Gabi mégis előrángat mindenféle herkentyűt, ami a komposztáláshoz kell. A zöld műanyag szerkezet mellett ott áll egy saját készítésű komposztrosta, sőt egy Porpáczi-féle ágaprító berendezés is. Ehhez bicepsz kell (a fiúk be is mutatják), nem áram. Nem zajos, szomszédbarát, mondja Gabi, miközben a szomszéd éppen láncfűrésszel trimmeli a hársfáját.
Jó volt látni, hogy az egész család egy folyamatban él. Hónapról hónapra új elemek bevetésével próbálják környezetbarátabbá tenni háztartásukat. Amióta látták Al Gore filmjét, még inkább elszánták magukat, hogy amennyire csak egy városi, középosztálybéli, nagycsaládos helyzetben lehet, mindet megtesznek saját egészségük és környezetük védelmében.