A billió dolláros kérdés: Hogyan lehet környezetbaráttá tenni a divatipart?
Az egyértelmű, hogy a divatipar szennyező, de hogyan lehet megfinanszírozni a zöldítését? A World Resources Institute és az Apparel Impact Institute új jelentése hét megoldást ajánl az egyik legszennyezőbb iparág zöldítésre.
A divatipar szénlábnyoma világszerte jelentős, amit egyre több tanulmány bizonyít, csakúgy mint a World Resources Institute és az Apparel Impact Institute (Aii), ’Unlocking the Trillion-Dollar Fashion Decarbonisation Opportunity’ (A divatipar dekarbonizációjában rejlő trillió dolláros lehetőség kiaknázása) című novemberi jelentése.
A dokumentumban írtak szerint az iparág részesedése az üvegházhatású gázok éves globális kibocsátásának 2 százalékát teszi ki, ami 1,025 gigatonna CO2 kibocsátással egyenértékű. Ezzel a divatipar olyan iparágak szennyezésével vetekszik, mint az olajipar. A legtöbb káros hatás pedig az ellátási lánc nyersanyag- és feldolgozási szakaszaiban keletkezik.
Az egyértelmű, hogy a divatipar szennyező, de hogyan lehet megfinanszírozni a zöldítését?
A londoni tőzsdén például, a COP26 utáni első hétfőn a befektetők nagy része próbált túladni bányarészvényein. A környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat (ESG vagy zöld befektetésként ismert) előtérbe helyező befektetők számára a Föld egyik legpusztítóbb iparágának szén-dioxid-mentesítésébe történő befektetés lehetősége, így tehát izgalmas lehet. Azt fontos azonban megjegyezni, hogy bárki, aki az éghajlatváltozással foglalkozik, tudja, hogy a legtöbb esetben bármilyen szisztematikus változáshoz elsősorban akaraterőre, nem pedig pénzre van szükség, nyilatkozta Katrin Ley, a Fashion for Good fenntartható divat platform munkatársa.
“A probléma nem a finanszírozás hiánya – az iparág a világjárvány idején is hatalmas nyereséget termelt” – mondja egy ellátási lánc és szabályozási szakértő, aki az Egyesült Királyságban az iparág szabályozását célzó jogszabályok keresztülvitelére irányuló erőfeszítéseket szorosan figyelemmel kíséri. “A probléma az, hogy a divatipar nem hajlandó elmozdulni az alacsony költségű, nagy volumenű, végtelenül növekvő üzleti modellről, amely nemcsak a környezetünket károsítja, hanem a világ minden táján kizsákmányolja a munkavállalókat.”
Változtatásra azonban szükség van, már csak azért is, mert a régiók, ahol a legtöbbször a ruhakészítést végzik, csakúgy, mint Latin Amerika, Ázsia vagy Afrika bizonyos területei, súlyos veszélyben vannak az éghajlatváltozás miatt és ez az ott élő munkaerőre is kihat – mondta Ruth Maglip, a Fashion Revolution nemzetközi civil mozgalom tagja.
Mégis mennyibe kerülne nagyságrendileg az átmenet és hogyan lehet megvalósítani?
A WRI és az Aii jelentése hét megoldást vizsgál a divatipar 2050-ig történő dekarbonizációjának elérésére, melyek a következő három kulcstényezőre épülnének: a túltermelés csökkentése, az anyaghatékonyság javítása, valamint a körkörös üzleti modellek kiterjesztése.
A jelentés a megoldások közé sorolja a megújuló energiára való áttérést, a fenntartható anyagok és folyamatok alkalmazását, valamint a következő generációs anyagok fejlesztésének felgyorsítása.
Az említett megoldások megvalósításának és a nettó zéró kibocsátás elérésének összköltségét 1,04 billió dollárra (928 milliárd euró) becsüli, aminek a 61%-át, azaz 639 milliárd dollárt (570 milliárd euró) a már meglévő megoldások alkalmazására, a maradék 39%-ot, azaz 405 milliárd dollárt (361 milliárd euró) pedig az innovatív megoldásokra szánna – írta az euronews/green.
Bár a jelentés több lehetséges megoldást bemutat, többen úgy vélik, a változáshoz az iparág egészére kiterjedő reformok jogi érvényesítésére van szükség. Továbbá mindez mit sem ér, ha a divatipar nem ismeri fel, hogy a profiton kívül a természeti és emberi erőforrások megőrzése is értéket képvisel.
Az ENSZ adatai alapján a csomagolóipar mellett a ruhaipar adja a világon a második legtöbb műanyaghulladékot, évi 92 millió tonnát, ami annyi, mintha másodpercenként egy ruhával teli szemeteskocsit borítanánk a világra. Évi 39 ezer tonna, a világ minden tájáró odahordott használt ruhát raknak le a világ legszárazabb területén, az Atacama sivatagban. Szeretnénk azt hinni, hogy a sárga kukákba gyűjtött műanyaghulladékunkat újrahasznosítják. De a nyugati világ plasztikszemetének jelentős része Ázsiában, és újabban Kelet-Európában köt ki, erre szakosodott bűnbandák közvetítésével.
Forrás: greenfo.hu
