Vajdaság, a Kárpát-medencei kukatúra utolsó állomása

Enyhe szorongással indulunk Szerbiába. Eredetileg korábban akartunk menni, de miután február 17-én Koszovó kikiáltotta függetlenségét, nem tűnt jó ötletnek az utazás. Szerencsére az összeszokott kukázó párost (Szilágyi-Gadó) ezúttal Várady Zoli, a Zöldpók Alapítvány informatikusa, a civil szervezetek jó ismerője kalauzolja, aki Újvidéken született, kiválóan beszél szerbül, és sokat tud a szerb-magyar együttélésről. Mi, akik csak a Magyar Rádió adásaiból tudunk Szerbiáról, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy alig vergődtek ki a háborús helyzetből, és ha az utcán sétálunk, mindig ki vagyunk téve egy jó kis magyarverésnek. Persze néhány nap alatt nem ismertük meg a helyzetet, de az biztos, hogy nem tapasztaltunk sem általános nincstelenséget, sem bármi barátságtalan gesztust. Érdemes néha átlépni az államhatárokat!

A Szabadkai Népszínház bontását-építését takaró palánk, rajta a plakátok:

Koszovó Szerbia része

Horgosnál megérkezünk Szerbiába, de ettől a táj nem változik. Továbbra is a felszántott Nagyalföldön járunk. Hamarosan elhúzunk a Ludasi-tó mellett. Olvasmányaim alapján tudom, hogy ez egy nemzetközi jelentőségű madárvédelmi területet, amely sokat vesztett egykori gazdagságából. Akárcsak a Palicsi-tó, ahova közben megérkezünk. A kis üdülőváros valószínűleg a XIX-XX. század fordulóján élte fénykorát, de úgy látszik nem lesz egészen az enyészeté. Kezdik rendbe hozni a szecessziós stílusú szállodákat, villákat és fürdőépületeket. 1999-ben a Palicsi-tóba is hullott néhány NATO-bomba és rakéta, de szerencsére a mérések szerint radioaktív sugárzás nem érte a területet.

Szabadkán van még időnk az első megbeszélt találkozóig, így megnézhetjük a Városházát, amely a magyar szecesszió egyik nevezetes épülete. Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján épült, akárcsak a ma sokkal komorabb hangulatot sugárzó zsinagóga és több palicsi palota is. A százezer lakosú Szabadkán ma is relatív magyar többség van, 38,5 százalékkal a magyar a legnépesebb népcsoport. Magyar a polgármester is, az utcanevek is ki vannak írva anyanyelvünkön, de valamiért az utcán alig hallunk magyar szót. A túrós bureket is csak szerbül tudjuk megrendelni, de így is nagyon ízlik.

Szabadk: a tekintélyes méretű szecessziós stílusú Városháza

Szabadka tudja, mi a komposztálás. Ezt már a Terra’s nevű civil szervezet irodájában halljuk, ahol egy temperamentumos bosnyák hölgy nagyon kedvesen fogad minket. A szervezet 1990-ben alakult, fő profiljuk a biogazdálkodás, de nagyon sok más szimpatikus programjuk is van, amelyeket eddig főleg világbanki és európai pályázatokból finanszíroztak. A hollandokkal különösen jó kapcsolatokat ápolnak. Fogyatékos gyerekeknek többek között papírgyűjtést és komposztálást szerveznek, és a biogazdaságok munkájába is bekapcsolódhatnak. A tízemeletes – és közepesen barátságtalan – irodaházban, ahol mi is ülünk, hamarosan zöld iroda projekt indul.

Snje¾ana Mitroviæ , a TERRA'S lendületes munlkatársa

De persze számunkra a legérdekesebb, hogy – ahogy azt már mondtam – Szabadka tudja, mi a komposztálás. A program 2003-ban a komposztálásban közismerten élenjáró svájciak, Szabadka Község (ezt mi inkább Szabadkai járásnak neveznénk), és az akkor már külföldnek számító horvátországi Eszék együttműködésével indult. A munkában több civil szervezet is részt vesz, Szabadkán talán a legfontosabb a „Fiatalok és a játék” nevű csoport, akik iskolákban és óvodákban indították el a komposztálást. Ma már a komposzt csapatuk hálózatként működik. A fiatalokkal és a felnőtt lakossággal is foglalkoznak, és médiakampányokat is indítanak. (A sajtótermékek közül mi a Horizontok című kétnyelvű lapot láttuk, amit körülbelül olyan minőségben fordítottak magyarra, mint a kínai játékkártyákat szokták. Ha a város nagy szülötteire, Kosztolányira, Csáth Gézára – meg persze Lékó Péterre és Illés Zoltánra – gondolunk, akkor ez különösen fájó. Nem valami történelmi visszamerengésről van szó, hiszen ma is kiváló minőségű magyar szövegek születnek Szabadkán. Csak oda kellene figyelni, hogy kinek adják oda fordítani.) De most figyeljünk a komposztálásra! Ahogy Svájcban, úgy Szabadkán is hangsúlyos szempont, hogy házi komposztálással a lerakandó hulladék mennyisége jelentősen csökkenthető. Ezt jól elmagyarázzák a kiadványok. És bár a Vajdaságban komoly méretekben sehol nem zajlik szelektív gyűjtés, a komposztáló kampányhoz kapcsolódva Szabadkán a gyerekeket erre is felkészítik.

Zvezdan Kalmarral egy könyvesboltban lévő presszóban beszélgettünk. Ahogy mondani szokták: kulturált környezetben. A fiú az Ökológiai és Fenntartható Fejlődési Központ (CEKOR) munkatársa, amely egyúttal a Közép- és Kelet-Európai Bankfigyelő Hálózat tagja. Céljuk, hogy a fontos környezetvédelmi kérdésekről a nyilvánosság bevonásával döntsenek. Zvezdan nagyon sok környezeti hatástanulmányon és banki dokumentumon rágta át magát, de előtte társaival világos alapelveket csiszoltak ki. Nyilván több környezetvédelmi kérdésről is, mi a hulladékgazdálkodásról vallott nézeteit „ellenőriztük”. 2003-ban Szerbia nagyobb településein már egész jól megszervezték a hulladékgyűjtést, de a falusi területeken alig-alig, így alakult ki a 60-70 %-os országos gyűjtési átlag. Nálunk ez az arány már évek óta jóval 90 % fölött van. Szerbiában a 180 települési szeméttelep közül egyik sem felelt meg az egészségügyi szabványoknak, ezért talaj- és talajvízszennyezést okoztak. Zvezdan is egyetért azzal, hogy ez a helyzet tarthatatlan volt, de a megoldást más irányban keresi, mint a 2007 októberében készült világbanki tanulmány. Ők a kis szeméttelepek bezárása és kármentesítése mellett 29 jókora méretű regionális hulladéklerakó építését tervezik, sőt már a megvalósítás is megkezdődött. Ahogy azt Magyarországon megszoktuk, a hasonló tervekben az átrakó állomások mellett mindig szó van szelektív gyűjtő központokról is, de ezek létrehozására sem Magyarországon sem Szerbiában nem fordítanak figyelmet. Maradnak a gigantikus méretű lerakók, amik sok szemetet elnyelnek, de előbb-utóbb betelnek, miközben az anyag- és energiafaló gyártási folyamatokat megváltoztathatatlan ténynek tekintik. A pazarló termelési és fogyasztási struktúrák stabilizálása még inkább igaz a hulladékégetőkre, amelyek építésére szintén születtek tervek Szerbiában. Zvezdanék profi módon leleplezik a hamis állításokat, tájékoztatják a közvéleményt, és próbálják meggyőzni a döntéshozókat.

Az alig egy órás könyvesbolti beszélgetés alatt Zvezdan azt is elmondja, hogy Dr. Gyarmati Zoltánnal, a Vajdasági Autonóm Tartomány környezetvédelmi titkárával (más néven környezetvédelmi miniszterével) jól tudnak együtt dolgozni. Gyarmati professzor – aki mellett a Vajdasági Magyar Szövetség még 3 titkárt ad a tartományi kormányba – kémikusként korábban a legtöbbet a Vajdaság légszennyezettségével foglalkozott. Bizonyos területeken még most is katasztrofális a helyzet. A legismertebb a Belgrádhoz közeli Pancsova nehézvegyiparból származó szennyezése, de a Vajdaság magyar határhoz közeli területein is vannak komoly szennyező források. A Vajdasági Autonóm Tartomány területe csak 21500 km², de környezetvédelmi feladatokban nincs hiány. A gondot ezen a területen is az okozza, hogy a tartományi titkár hatásköre korlátozott, a belgrádi kormány környezetvédelmi munkájával pedig – nyilatkozataiból tudjuk – Gyarmati professzor sincs megelégedve.

A Duna Újvidéknél, szemben Pétervárad vára

A Vajdasági Autonóm Tartomány kormánya és tartományi gyűlése Újvidéken működik, ahova későn este mi is megérkezünk, hogy programunkat másnap ott folytassuk. Vajdaság alig több mint 2 millió lakosából 290 ezer magyar, ez a népesség 14 %-a. Jugoszlávia fokozatos szétesése óta a Vajdaságban a magyarok száma is, aránya is csökken. De most inkább Újvidékről beszéljünk! A város nem csak arról híres, hogy Szeles Mónika itt kezdett teniszezni, de arról is, hogy a 60-as, 70-es évektől kezdve magyar kulturális fellegvár volt. A magyar fiatalok közül nagyon sokan, a Rádió Novi Sad magyar nyelvű könnyűzenei műsorát hallgatták. Akkoriban a Magyar Szót tartották a világ legjobb magyar nyelvű napilapjának, az Új Symposion újító hangú folyóiratnak számított, a Forum Könyvkiadónál pedig jobbnál-jobb magyar nyelvű művek jelentek meg.

Reggel, épp csak befejezzük a piaci bevásárlást és a reggelit, már megyünk is Újvidék Város Ökológiai Mozgalmának irodájába, ahol Nikola Aleksic nagyon kedvesen fogad minket. Sok jót tudok mondani a vendéglátásról és a szervezetről. Van itt sokféle üdítő, finom török kávé és nagy együttműködési készség. Az ügyvezető elmondja, hogy egy külföldi minősítés szerint az Ekoloski Pokret az alapítása óta eltelt 18 év alatt Európa leghatékonyabb szervezetévé vált. Egyszerre 6-8 területen érnek el kimagasló eredményeket. Ő nem bánja, hogy más szervezeteket is felkeresünk, de azért elmondja, hogy milyen kérdésekkel kell leleplezni a csaló szervezeteket. Mikor volt az utolsó közgyűlés? Hány tagjuk van? Mert nekik bizony nemrég volt közgyűlésük, és 15 ezer egyéni tagjukon kívül 153 tagszervezetük is van. Óvodák, iskolák, egyetemek, sportegyesületek, cégek. Hegyekben állnak az évente megrendezésre kerülő nemzetközi ökokonferenciájuk összefoglalói, és ezeken bizony orosz tudósok is szép számmal részt vesznek. Mikor belelapozunk az anyagba kicsit furcsának tűnt, hogy az előadások az égvilágon mindenről szólnak, nehéz felismerni benne a koncepciót. Őszintén szólva ekkor kezdjük kicsit kritikusan látni a szervezetet, de aztán lemegyünk az irodaház földszintjére, ahol egy jókora terem falait teljesen beborítják a sikertörténeteik.

Nikola Aleksiæ sikeres projektjei és látogatói körében

Kartonlapokra felragasztott cikkekben olvashatjuk, hogy mit tettek a Péterváradi Vár beépítése ellen, ott díszlenek a csigák külföldre szállítása ellen tiltakozó gyerekrajzpályázat legjobb művei, és egy fényképen magát Aleksic urat, a már nem egészen fiatal, de jó erőben lévő ügyvezetőt emelik ki a rendőrök egy sírból, miközben ő a városi temető megcsonkítása ellen hívei társaságában tiltakozik. Újvidéken találkoztunk olyan zöldekkel is, akik nem lelkesednek maradéktalanul a felülről szerveződő mozgalomért, de ők is elismerték, hogy a városi környezeti problémák megoldásában többször pozitív szerepet játszottak. Mi tagadás, eszükbe juttatták a régi népfrontos környezetvédőket, de azért élmény volt, hogy találkozhattunk velük.

Hagyományőrző kalácssütő Újvidéken

Épp csak elgyalogolunk a Városháza előtt, aztán egy kis utca, kis épületének kis irodájában a Vajdasági Zöld Hálózat munkatársa fogad minket. Dusno Medic szülővárosa a horvát határon lévő Apatin, ezért a helyi viszonyokat jól ismerve kampányolnak a város határába tervezett hulladékégető ellen. Sok természetvédelmi és ökoturisztikai projektben is részt vesznek, például az Eszéket Zomborral összekötő Pannon Békeösvény mentén ajánlanak kulturális és kulináris szolgáltatásokat az arra kerekezőknek. Gyönyörű képeik vannak a Kopácsi-rétről, amiről a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai is csodákat szoktak zengeni. Aki teheti, biciklizzen arra! Dusno szerteágazó munkái közül nekünk, hulladékos szakbarbároknak az egyik legérdekesebb az újvidéki internetes csere-bere börze szervezése. Az a céljuk, hogy a Nyugat-Európában bevált módszerekkel növeljék a tárgyak élettartamát, és ezáltal csökkentsék a képződő hulladék mennyiségét.

Az újvidéki fogyasztás növekedéséhez a HuMuSz is hozzájárult

Késő délután a Környezetvédelmi Mérnökcsoport nevű szervezetet keressük fel. Nem könnyű feladat, mert egy sokemeletes blokkház aljában rejtőzködnek, de hamar megállapítjuk, hogy ezek a fiatal mérnökök tudnak valamit. A földszintes lakásból kifelé terjeszkedtek, és egy természetes megvilágítású, kellemes irodát hoztak létre. Csak rossz időben húzzák be a nyakukat, mert a fém és műanyag szerkezeten hangosan kopog az eső. Igor Jezdimirovic igazi profi, kiváló angolsággal mutatja be munkájukat. Budapesten, a Regionális Környezetvédelmi Központ ösztöndíjasa volt, és a REC szerbiai szervezetével is együttműködnek külföldi önkéntesek fogadásában. A csoport magja az Újvidéki Műszaki Egyetem Környezetvédelmi Mérnöki Karáról verbuválódott, de más városokban is vannak társaik. Foglalkoznak újrahasznosítással, energiahatékonyság javításával, egészséges életstílussal, vízvédelemmel biodiverzitás védelemmel és fenntartható fejlődéssel. Hát ez nem kevés, de mindegyik területen a csereprogramokra, kampányokra, ismeretterjesztésre helyezik a hangsúlyt.

Igor Jezdimirovic, ifjú mérnök, vendégeinek magyaráz

Az ifjú mérnökökre igazán nem a politizálás a jellemző, de kénytelen-kelletlen szembesülnek a politikai helyzettel. Ahhoz, hogy az újrahasznosítás területén átütő eredményeket érjenek el, a kormányzati oldalon is partnerekre lenne szükség. Ehhez azonban túl gyorsan változik a politikai helyzet. Rendszerint az történik, hogy mire a választások után feláll a közigazgatás, már elkezdenek az új választásokra készülni. Nagyon nehéz így az élet, ezt szinte minden partnerünk elmondta.
Így aztán az ifjú mérnökök egyelőre csak készülnek azokra az időkre, amikor a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás Szerbiában is valósággá válik. Február 22-29-ig Bácsújlakon egy hetes iskolai programot szerveztek „Recikláljunk együtt!” címmel. Ahogy a képen is látszik, Backo Novo Selo tudja, mi az újrahasznosítás! Szabadka meg tudja, mi a komposztálás! Már csak meg kell valósítani. Őszintén szurkolunk nekik, és ha szükség lesz ránk, segítünk is. Most már jobban tudjuk, hogy a Vajdaságban kik lehetnek a partnereink.

Másodlagos szelektálás
Újvidéken és környékén nem indult el még a lakossági szelektív gyűjtés a nálunk ismeretes módon. A vegyes hulladék egy részét (csak az éjszakai és belvárosi termést) beszállítják a szeméttelepre, ahol utólag próbálják kiszedni a hasznosítható részeket. Először a nagy fém és műanyagtárgyakat veszik ki, aztán egy futószalagról kapkodják ki -– kézzel - az ömlesztett szemétből a papírt, a műanyagot és az alumíniumot. Egy ideig üveget is válogattak, de mostanában nincsen rá kereslet. A végén még van egy mágnes, amely a vashulladékot kiszedi, aztán a hulladék egy rettenetes méretű bálázóba kerül (ld. a melléklet címlapját). A bálázott hulladékot felhalmozzák a szeméttelepen, ami így várja aztán az ítélet napot. Sejthetjük, hogy mekkora ennek a műveletnek a hatékonysága, illetve hogy mennyire tiszta az így előállított másodnyersanyag. Ez is eredmény, mondta egy helyi környezetvédő, de gyorsan hozzátette, hogy a horvát betétdíjas rendszer hatékonyabbnak tűnik...