Környezeti érzékenyítés: kezdjük a gyerekeknél!
A környezeti nevelés tevékenységre ösztönöz, és ezen keresztül tanulhatjuk meg, hogy egy egész rendszer részei vagyunk, így tudatosan kell benne élnünk. A pedagógiai irányzat immár több mint 30 éve van jelen hazánkban, és ez alatt az idő alatt számtalan próbálkozást, szabályozást és változást ért meg. A szemléletmód egyik úttörője, Labanc Györgyi mesélt többek között óvodai programról, járatlan utakról, mintákról és célokról.
Óvodán vagy iskolán kívüli tevékenység, egészséges életmódra nevelés, természetismereti nevelés az oktatási rendszeren kívül. Már gyakran hallható, és a fenntarthatósággal sokszor kapcsolatba hozott fogalmak ezek, habár nem mindig voltak egymással összeegyeztethetők. (Sőt, a pedagógia történetéhez mérten egészen „fiatal” fogalmak, csak pár évtizede léteznek, hiszen a fogalmak tartalmi elemei is csupán ennyi ideje váltak a köztudat részévé.)
A környezeti nevelés azonban rendhagyó módon összefogta ezeket egyetlen nevelési irányzatba, amely nem a problémák kezelésére, hanem azok megelőzésére helyezi a hangsúlyt, az ember és természet kapcsolatát már a kezdetektől egy egységben, egy kölcsönösségen alapuló rendszernek láttatva, illetve az életkori sajátosságokat kihasználva hosszú távú hatást gyakorolva a résztvevő gyerekekre – és ezen keresztül végső soron egy társadalmi változást generálva.
Labanc Györgyi a környezeti nevelés óvodapedagógiai irányzatának az egyik megteremtője hazánkban. Személyes elhivatottsága a természet védelme iránt gyerekkori kötődésből alakult ki. A későbbiek folyamán sem csökkent az érdeklődése, így az óvodapedagógusi pályát választotta, és a ’70-es évektől kezdődően több mint harmincéves karrier utat tudhat maga mögött, amelynek részeként számos óvodában dolgozott, majd 1995-től közoktatási szakértőként is tevékenykedik. Majd a 1993-ban alapított a Természetes Életmód Alapítvány, elnöke a mai napig és tevékeny munkatársa. Ezeken felül Erdei Iskola szakértő, Zöld Óvoda koordinátor, illetve a Zöld Óvoda Hálózat Egyesületének elnöke. Számtalan önálló kiadvány szerzője és társszerzője; szakcikkeket ír és lektorál szakmai folyóiratokban, közreműködött képzési tervek és oktatási jegyzetek szerkesztésében, valamint számtalan tévéműsorban szerepelt. Pedagógiai és természetvédelmi szakértőként máig aktív.
„A Magyarországon úttörőnek számító óvodai program elképzelése két fő gondolatból indult ki. Egyrészt a 70-es, 80-as évtizedben már komplett generációk nőttek fel úgy, hogy a munka jellege és az életvitel miatt eltávolodtak a természettől, és ezt is adták tovább, így komoly igény jelentkezett az emberek érzékenyítésére” – fejtette ki a Körkörösgazdaság.hu kérdésére Labanc Györgyi. Emellett ekkoriban „hozták haza” a mintát külföldről a természetvédelmi és oktatási központhoz, ami alapján 1987-ben alapították meg az első hazai, tevékenységközpontú környezet- és természetvédelmi oktatóközpontot, a Kék cinkét. A központ Budapesten a Horváth Mihály téren, a Fővárosi Gyakorló Óvodában (ma Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) indult, amely elhelyezkedése miatt számos kapcsolódó programra biztosított lehetőséget a későbbiek során, hiszen saját kerttel rendelkezik, illetve közel a Füvészkert is.
A környezeti nevelés koncepcióját (külföldi minták alapján) először az iskolákban kezdték el kidolgozni, azonban idő közben felmerült a gondolat, hogy érdemes még korábbi életkorban bevonni a gyerekeket, mivel az életkori sajátosságok révén még hatásosabb lehetne a szemléletmód átadása, illetve elsajátítása. „Ebben az a tény is segít, hogy hazánkban kiemelkedően magas, kb. 90 százalék körüli az óvodába járó gyermekek aránya, ezáltal széles körben lehet elérni a gyerekeket” – hangsúlyozta a szakértő.
Mivel a Fővárosi Gyakorló óvodában indult a program, így a helyszín és a környezet a módszertani tapasztalatok átadására is megfelelő közeget kínált. Azonban a mindennapok során, a gyakorlatban lépésről-lépésre kialakított programhoz elengedhetetlen volt az elméleti háttér és az óvodai nevelési mintaterv összeállítása, amely alapot jelentett a későbbi képzések megszervezéséhez és szakmai minőségbiztosításához, mert ez alapozta meg hosszú távon az óvodapedagógusok szakmai felkészültségét a program elterjedését.
„A pedagógusok szerepe mindig is kiemelt volt. A gyerekkori fogékonyság, illetve a család mellett a csoport közösségi ereje által ők érhetik el a legnagyobb változást a felnövekvő generációk tagjainál. Ezért a munkájuk része kell, hogy legyen a megfelelő szokások és minták kialakítása és beépítése a mindennapi foglalkozásokba” – fogalmazott Labanc Györgyi.
A hazai kezdetleges viszonyok 1986-tól kezdtek változni, (majd ez 1995-ben újabb lendületet kapott,) mikor az Óvodai nevelés országos alapprogramja (ONEP) segítségével minden óvoda kidolgozhatta a helyi pedagógiai programját. A programoknak valamely nevelési irányt kellett magába foglalnia (mint az ének-zene, sport, vagy éppen a környezeti nevelés). Mivel ez utóbbinak kidolgozott, tematikusan felépített mintája volt már a Gyakorló Óvoda révén, számos másik intézmény is átvette. Ráadásul a környezeti nevelés rugalmasabb kereteket biztosított, így könnyebben lehetett a saját adottságokhoz igazítani, vagy más irányok programjait beilleszteni.
Azonban a szakértő szerint az elméleti háttértudás még mindig nem volt elegendő, így a Gyakorló Óvoda már tapasztalt pedagógusai segítettek kidolgozni a részletes és az adott óvoda körülményeihez igazodó tevékenység központú programot azoknak a pedagógusoknak, akik szerették volna továbbvinni ezt a szemléletmódot. Ennek során mutatkozott meg, mennyire fontos az elkötelezettség és kreativitás, hiszen a számtalan különféle feltételek között – és azokat felhasználva – lehetett megvalósítani a tevékenységközpontú és természetközeli programokat. Így vált kiemeltté a terembeli környezet „természetsarok” kialakítása, a kertek és környező parkok, kiránduló helyek (Margit sziget, Normafa stb.) bevonása az óvoda programjába.
A környezeti adottságot ki- és felhasználása mellett a tematikus napok és programok beépítése is a nevelési program szerves részét képezte. A gyakorlati program része lett – külföldi minta alapján – a Madarak és Fák Napja, a Föld Napja, illetve a Víz világnapja, amelyek keretében az adott témához kapcsolódó eseményeket, bemutatókat szervezetek a pedagógusok.
A környezeti nevelési program egyik legfontosabb pillérének az erdei óvoda tekinthető. Mivel a 80-as, 90-es években számos állami lehetőség megszűnt, így a környezeti program keretében elvitték a gyerekeket nyaralni önkormányzati üdülőbe, ahol az óvodai keretek között megkezdett programot folytatták, illetve a helyi adottságok (természeti és kulturális különlegességek) bevonásával gazdagították azt. Erdei óvodát, majd nyári táborokat szerveztek Gerecsében és Zalakomárban. Labanc Györgyi szerint a mindennapokban látott, majd a természetben megtapasztalt élmények párhuzama segített a gyerekeknek megérteni azokat a folyamatokat, amelyek körbe veszik őket. Mint például az óvodai teremben tartott akvárium, amelyet a gyerekek gondoztak, azonban ha elhanyagolták a tisztítását, az elkezdett bealgásodni, zavarossá vált a vize. Lényegében ugyanennek a folyamatnak az eredményét láthatták az erdei óvodában a Kis-Balaton – és a Balaton rendszerében, ahol miután a Kis-Balaton vizét lecsapolták, a vizek minősége is erősen megromlott.
Ezt a fajta szemléletmódot vitték tovább Czumpf Attilával, az alapítvány titkárával az Önfenntartó gazdaság kialakításánál, a nyári nomád táborok során, illetve miután a budapesti gyakorló óvoda helyszíne kérdésessé vált, az agostyáni Ágoston-ligetben kialakított ökofaluba és erdei iskolába is.
A részt vevő gyerekek és szülők elköteleződéséhez az is hozzátartozik, hogy már a kezdetektől nagyrészt olyan szülők adták be gyerekeiket ilyen jellegű csoportba, akik nyitottak voltak a természetvédelem, avagy egy „másfajta” szemlélet iránt. Az érdeklődést az is segített felkelteni, hogy a környezeti program megvalósítása során rengeteg növényt és állatot gondozhattak a gyerekek az óvodában, illetve a berendezések is illeszkedtek a szemléletmódhoz (mint pl. a gyümölcsprés vagy sok természetes anyag a termekben). A szülőket bevonták, folyamatos volt velük a kommunikáció. Akár személyes részvétellel a programokon, kirándulásokon és az erdei óvodában, vagy az azok előtti felkészítés, illetve a segítségük kérése akár otthonról behozott könyvekkel, akár kertészeti eszközökkel vagy palántákkal. A személyes jelenlét több szempontból is előnyökkel járt; egyrészt a szülő maga is megtapasztalhatta, milyen környezetbe jár a gyermeke, hogyan érzi magát ott, illetve a pedagógusok is képet alkothattak arról, hogy a gyerekek milyen háttérrel rendelkeznek – így mik azok a szükséges értékek, amelyeket nekik kell kiegészíteni vagy pótolni.
„A folyamatos külsős jelenlét, amely a szülők látogatásaiból, a gyakorló pedagógusok részvételéből és gyakorta a média megjelenéséből adódott, segített hozzászoktatni a gyerekeket a figyelemhez, és sokkal nyitottabbá váltak, valamint az óvoda jó híre is fokozatosan elterjedt” – tette hozzá Labanc Györgyi.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknak a gyerekeknek a többsége, akik ilyen óvodai programban vettek részt, ha nem is mindegyikük természettel kapcsolatos pályát választott később, azonban megmaradt a környezet iránti érdeklődés, tisztelet, valamint sok esetben a kapcsolat is a pedagógusokkal.
A gyerekek mellett a pedagógusok is továbbvitték a gyakorlatot, és idővel akkreditált képzést, majd intézményi keretrendszert dolgoztak ki (ezek lettek később a zöld óvodák és ökoiskolák). Azt a szakértő is elismeri, hogy mára a keretrendszer jelentősen változott (jórészt a felelős minisztérium változása miatt), de szerinte a kreativitás és elhivatottság segítségével mind a mai napig tovább tudják vinni a környezeti nevelés szemléletmódját.
„A jelen helyzetet és a jövőt tekintve az ENSZ által 2015-ben elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél nagy lendületet adott a programnak, azonban az utóbbi bő 10 év a tervekkel ellentétben nagyon nehezen alakult (2005-2014 a fenntartható fejlődésre nevelés évtizede volt). Ebben az átmeneti évtizedben itthon az ökofalvak, biokeretek és a kialakuló zöld óvoda hálózat próbálta továbbvinni a környezettudatos szemléletmódot és a már megszerzett tudást – több-kevesebb sikerrel” – mondta el Labanc Györgyi.
A jelenlegi állapotok nem túl szívderítőek, mert nagy szükség lenne a források bővítésére, emellett jobban kellene az ENSZ által is rögzített célokra is építeni. Habár általánosan érezhető egy tendencia, ami a(z újbóli) természet felé fordulást és az egészséges életmód iránti igényből fakad. Ez elsősorban a fiatal felnőtt korosztályra vonatkozik, amikor saját elhatározásból – és a rendelkezésükre álló források segítségével – választják ki a fenti szemléletmódok és irányok közül azt, amelyik számukra a legmegfelelőbb. „Azonban ez a választás nem igazodik mindig a holisztikus szemlélethez, vagyis, hogy egy egységként tekintsünk életmódunkra. Más szóval a vegetáriánus, vagy bio élelmiszereken alapuló étkezés, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a természetben való kikapcsolódás mind „csak” egy-egy szelete a környezettudatos életnek, talán az első lépés. De ugyanígy része az egymás felé fordulás is, hiszen a környezeti nevelés empátiára nevel mind a természet, mind az emberek felé” – fogalmazott Labanc Györgyi.
Ezért fontos, hogy a gyerekkornak (még inkább) része legyen a természetközeliség, hogy magától értetődővé váljék a rendszerszemlélet, nyitottság és az élet tisztelete, hiszen ez a fajta érzékenyítés nagyban segíti a különböző helyi- és globális problémák megoldását, csökkentését. Így pedig meghatározó része a mára már létfontosságú kérdéssé vált fenntarthatóságnak és pozitív jövőképnek.
A mai hazai helyzetnek jó példája a Zöld Óvoda- és Ökoiskola folyamatos címpályázatai, az egyre ismertebbé váló bio- és kisgazdaságok, vagy akár a fenntarthatóság értékének középpontba helyezése és az ENSZ célok kiemelése – legyen az környezeti, gazdasági, pénzügyi vagy társadalmi irányú.
Természetes Életmód Alapítvány (TÉA)
Erre a problémára kínál megoldást az ökofalut működtető Természetes Életmód Alapítvány,a folyamatosan fejlesztett programokkal, a mindenki számára meggondolandó alapelvek betartása mellett:
> maximális gondosság,
> a természet jobban tudja,
> tiszta használat,
> a szépség iránti igény.
Az egyik (vagy egyetlen) megoldás, amely egyúttal a legjobb befektetés manapság: a méltányos életmód – életvitel váltás. Éljünk fenntartható természetes életet, tartalmasabb életminőséget, jobb egészségben, nagyobb szeretetben és erősebb hitben. Legalább abban higgyünk, hogy a természet törvényeinek betartása nélkül nincs jól, csak rosszul élhető emberi élet, s ez egyre inkább igaz. Az Alapítvány kínálata nagyon széles. Lehetőség van hosszabb-rövidebb látogatásokra, táborozásokra, terepgyakorlatokra, de arra is, hogy valaki „tanítvánnyá” szegődjön, vagy ide telepedjen, és a lehetőségeket valóságosan megélve tanulja meg a természetközeli, szép és egyszerű életmódot.
Mottónk: „Ismerjük meg a természetet és természetünket, hogy képesek legyünk örülni egy olyan világnak, ami a harmónia és a helyes arányok szerint működik. Mert nincs jó élet a hamisságban.”
Forrás: korkorosgazdasag.hu
