Tea - hová tegyem a használt filtert?

David Attenborough A Kék Bolygó második szériája rávilágított az egyszer használatos műanyagok környezetre gyakorolt káros hatásaira arra késztetve bennünket, hogy újra megvizsgáljuk a mindennapi termékekben előforduló műanyagokat az automatás kávécsészéktől a fültisztító pálcikákig. Attenborough szerint is megöli a tengeri élővilágot a műanyag.

De mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amikről nem gondoljuk, hogy műanyagból lennének? Nagyon gyakori, hogy az elhasznált teafiltereket a háztartási hulladékban helyezik el – végül is csak tealevelekből és komposztálható papírból vannak, nemigaz?

Nem egészen. A legtöbb teafilter, köztük az Egyesült Királyság öt vezető tea márkája – a PG Tips, a Tetley, a Twinings, a Typhoo és a Yorkshire Tea – a zacskókba tömítőanyagként nem biológiailag lebomló polipropilént használ. A Yorkshire Tea szóvivője megerősítette a Resource-nak: „A filterek anyaga körülbelül a piacra jellemző, 25 százalékos polipropilént (PP) tartalmaz. Ez annak az anyagnak az alkotórésze, amivel a filtereket le tudjuk zárni.”

A gyártók elismerik, hogy termékükhöz biológiailag nem lebomló anyagot használnak, azonban a teafogyasztóknak szóló tanácsok szerint még mindig a komposztba vagy a kommunális hulladékba kell helyezni az elhasznált filtereket.

Az Unilever gyártja a vezető márkajelzésű PG Tips termékeket. Szóvivőjük szerint „A PG Tips piramis teafilterek többnyire papírból készülnek, kis mennyiségű műanyaggal, amely a zsák lezárására szolgál. A filterek újrahasznosíthatók, a használatot követően komposztálóban, vagy élelmiszer-hulladék tárolóban is elhelyezhetők.”

A WRAP hivatalos útmutatója alapján is az újrahasznosítás vonatkozik rájuk. A szervezet „Recycle Now” honlapja azt mondja, hogy komposztálást követően a filternek visszamarad a tealevelek és a papír komponensek lebomlása után egy alig látható váza. Véleményük szerint „ezek a komponensek kiszűrhetők, majd eldobhatók, de akár a komposzttal be is áshatók a földbe.”

A visszamaradó váz sajnos nem biológiailag lebontható polipropilén, tehát nem 100%-ban komposztálható. Feltéve, hogy nem kommunális hulladékként helyezzük el, kockáztatjuk, hogy szennyezze a komposztot, amit majd növénytermesztésre használnánk fel. Esetleg olyan élelmiszer-hulladékgyűjtőbe helyeznénk, ahol az ipari komposztálásra vagy anaerob lebontásra (AD) kerülne. Vajon ez hatással lesz a nagy mennyiségben újrahasznosított komposzt minőségére?

„A filterek gyártási eljárása során a PP-t szálak formájában alkalmazzák, melyek megolvadva összetartják a filtert a széteséstől” - magyarázta Charlie Trousdell, az Organics Recycling Group elnöke. „Mivel a rostok – néhány mikron vastagságúak, nem vezetnek PAS hibához (minőségi standard) amellett, hogy a vizsgálat során is alig észrevehetők, szóval nehéz követni a sorsukat a talajban.”

Napi átlagban 165 millió tasak kerül felhasználásra, ezek nap mint nap bekerülnek a hulladékáramba. Így tehát érthető, hogy aggodalomra ad okot a mikro-műanyag kumulatív hatása. Az Edinburgh-i Heriot Watt Egyetem kutatói épp a szennyező mikro-műanyagok hatásait kezdték el tanulmányozni a táplálékhulladék anaerob lebontása után visszamaradt fermentált szárazanyagban.

A csoport egy nap alatt számos műanyagot talált a három skót AD-területen, de az általuk felderített mennyiségek nem haladták meg a határértékeket. További kutatásra van szükség ahhoz, hogy megértsük a műanyag talajra gyakorolt hatását, ami elmarad az óceánok jól dokumentált hatásaitól, legalábbis azok a kutatók gondolják ezt, akik a kutatásukkal kapcsolatban beszámoltak a skót környezetvédelmi ügynökségnek. Mivel a mikro-műanyag planktonokban és halakban is megjelenhet azt jelenti, hogy az általunk termelt étel is szennyezett lehet.

Ezért két egyszerű módja van ennek elkerülésére: nem használunk filtert – a hagyományos teáskanna és szűrő módszer, ami rengeteg féle betöltési és szűrési lehetőséget biztosít a bosszantó levelek eltávolításában – vagy 100 %-ban komposztálható filtereket kell használnunk. Ilyeneket kisebb gyártóknál, illetve az öt legnagyobb gyártó kevésbé ismert márkáinál találhatunk mint például a PG Tips Pure Leaf termék. A Co-Op Food szintén nemrégiben jelentette be, hogy megszüntetik a műanyag felhasználást saját márkás teafiltereik gyártásánál.

A PLA (politejsavas) filterek szerves forrásokból készülnek, ezért 100%-ban komposztálhatóak. A prémium teáscsomagok teljesen lebomló filtereket kínálnak és olyan márkáknál is megtalálhatóak mint a Teapigs, ahol a filterek kukoricakeményítőből készülnek. Trousdell szerint a hasonló filterek lebomlási ideje hosszabb egy átlagos komposzthoz képest, így azt ajánlja, hogy ezeket inkább kommunális hulladékba helyezzék. „Nyilvánvalóan az a legjobb megoldás, ha teafilterek helyett egyszerűen szabad leveleket használunk. Annak a teának sokkal jobb íze van!”

És még egy ok arra, hogy elfelejtsük a teás zacskókat, de ezt a véleményt osztotta George Orwell is. 1946-os A Nice Cup of Tea című esszéjében lévő utasítások egyértelműek; „A teát egyenesen a fazékba kell helyezni. Se szűrőkkel, se zsákokkal, se semmi mással nem szabad bebörtönözni a teát.”

Főleg Németországban és Hollandiában terjedt el a Philips papír kávépárnát használó Senseo rendszere, mely nálunk is kapható. Valószínűleg erre is vonatkozik a teafilteres dilemma. Igaz, kávé fronton az utóbbi időben az alumínium kapszulás technológia terjed, amely más és jelentősebb kornyezeti/hulladékgazdálkodási kockázatot jelent.

forrás: greenfo.hu