Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Város, szemét nélkül

  • 2014. március 31.
  • névtelen (nem ellenőrzött)

Az emberek és a vállalatok is hajlandóak fizetni a hulladék feldolgozásáért.

Kanadában egy Tatabánya méretű város képes szemét nélkül működni – az eddig csak a sci-fi írók fantáziájának és az elvakult környezetvédők vágyálmának tekintett zero waste koncepció a valóságban is működik, azaz meg lehet csinálni. Ráadásul nyereségesen!

Az újrahasznosítási ötlet egy magyar származású fiatalembertől ered. Alig tíz év alatt egy folyamatosan növekvő, sok dollármilliós bevételt produkáló zöld vállalatbirodalmat épített fel.

A Vancouver szomszédságában álló, 76 ezer lelkes Maple Ridge háztartásaiban a használt pelenkától kezdve az elromlott elektronikai eszközökön át egészen a konyhai maradékig minden hulladékot újrahasznosítanak.

A jelenleg még tesztelés alatt álló program mögött valójában egy hosszú idő alatt és bonyolult lépésekből megalkotott szisztéma áll, ami a Budapesten született Tom Szakyhoz és az általa alapított TerraCycle-höz fűződik.

Tom Szaky újragondolta az újrahasznosítást. 

A cég 2001-es indulásakor még giliszták ürülékéből nyert műtrágya előállításával foglalkozott, néhány éven belül viszont a hagyományosan „újrahasznosíthatatlannak” vélt fogyasztói hulladékok feldolgozásával szerzett magának nevet.

– Sokat gondolkoztunk azon, miként fordulhat elő, hogy bizonyos hulladéktípusoknak van feldolgozási stratégiája, míg másoknak viszont egyáltalán nincs. Végül arra jutottunk, egyszerűen nem létezik olyan, hogy feldolgozhatatlan szemét – mesél a kezdetekről a 32 éves tulajdonos. 

A cég csak tavaly 50 millió kilogramm hulladékot dolgozott fel, idén még többet fog. Felvevőpiac tehát van – a probléma a nyersanyag beszerzése.

A hulladék begyűjtése, elszállítása és még inkább a feldolgozása pénzbe kerül – és a befektetés az „újrahasznosíthatatlan” hulladékok esetében nem térül meg a végül előállított alapanyag eladásával. Vagyis: a feldolgozás költségét a TerraCyclenak máshonnan kell előteremtenie. Ez az egyik kulcsa az üzleti modelljüknek.

Leggyakoribb, hogy egy-egy márka fizeti ki ezt az összeget: a sós ropogtatnivalók csomagolása esetében hazánkban például az Intersnack, a Chio márka jóvoltából működhet az újrafeldolgozás.

A nagyvállalatnak köszönhetően a TerraCycle minden egyes csomagolásért két forintnak megfelelő pontot ír jóvá, a virtuálisan összegyűjtött összeget aztán félévente egy szabadon választott nonprofit alapítványnak lehet felajánlani. A gyűjtésben egyénileg és csapatosan is részt lehet venni.

A második lehetőség, ha a gyár fizet az általa termelt hulladék elszállításáért, ez jól működik például a fogkrémes tubusok esetében, amiket a TerraCycle gyűjt a világ kozmetikai gyárainak felében. 

A harmadik módszer, ha a közösség (a város, az önkormányzat) állja a költségeket, ezzel egyidejűleg csökkentve saját köztisztasági kiadásait. Vancouver utcáin például tavaly kétezer újrahasznosított fémből készült hamutartót helyeztek el, így rövid időn belül 99,9 százalékkal csökkent az eldobott csikkek száma.

A város most hasonló akciót tervez a rágógumik összegyűjtésére is. Egyes amerikai városokban már működik az a módszer is, hogy a lakossági fogyasztók nagyméretű, újrahasznosított műanyagból készült ládákat vásárolnak a háztartásban keletkező hulladék számára, az ár pedig fedezi az elszállítás és a feldolgozás költségeit is. 

Maple Ridge ez idáig a példa nélküli módja annak, hogy jól összehangolt rendszerrel és némi odafigyeléssel egy több tízezer lakosú város is képes arra, hogy gyakorlatilag a nullára redukálja a kidobott szemét mennyiségét, mindezt ráadásul úgy, hogy a lakók fizetnek is érte. A kísérleti programban többfajta szemeteszacskót kínálnak a legegyszerűbb kombinációktól az egészen bonyolultakig. 

– Az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a szemétnek túl sok típusa van. Nekünk az lenne a legjobb, ha minden típust külön gyűjtenének az emberek, de tudjuk, hogy ez sokszor lehetetlen. Aki nem szeretne többtucatnyi szemeteszsákot kerülgetni a lakásban, az egyetlen, 16 dolláros zacskóban is gyűjtheti az egyes helyiségek, a fürdőszoba, a konyha vagy az iroda hulladékát, sőt 21 dollárért a háztartás összes szemetét egyben gyűjthető zacskónk is létezik – mesél a gyűjtés részleteiről Tom Szaky.

– A módszert jelenleg még csak teszteljük, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, nagyon is működik. Szükség van egy kis időre, hogy kiderüljenek a rendszer esetleges problémái vagy hiányosságai, aztán ha minden jól megy, szeretnénk egyre több városban és országban bevezetni.

Az így összegyűjtött organikus eredetű konyhai hulladékot komposztálják, míg a szintetikus hulladékot háromféleképpen hasznosítják újra: egy százalék, jellemzően a még működő elektronikai berendezések és a ruhaneműk egy része egy az egyben újrahasználható. Négy százalék némi átalakítással más formában nyer új használatot (upcycling), míg a maradék 95 százalék a valódi újrahasznosítás: a nyersanyagok kinyerésével új használati tárgyat készíthetnek. A „legértékesebb” az a hulladék, amelyik mindhárom módon felhasználható, ilyen például a cipő vagy a ruha.

Forrás: Nol.hu