Veszélyben az ivóvízkészleteink és a termőföldeink

A Levegő Munkacsoport ombudsmani segítséget kért a kavicsbányászat, valamint a termőföldvédelem és a vízvédelem konfliktusát okozó jogszabályi hiányosságok miatt, amelyek a földtulajdonos gazdák és az önkormányzatok érdekérvényesítésének ellehetetlenüléséhez vezettek. A panasz alapja a termőföldterületek nagyarányú, felelőtlen megszüntetése, a talajvíz szintjének vészes süllyedése, ami az ország több területén, főleg Pest megye déli részén, valamint a Kisalföldön, Szigetközben és Miskolctól délre, a Sajó egykori törmelékkúpja vidékén jelentkezik. A hatások visszafordíthatatlanok, és a talajvíz süllyedése távolabbi tájakra kiható következményekkel is jár.

Az alapvető jogok biztosa nemrég elküldte a Levegő Munkacsoportnak a jelentését, amelyben először is megállapítja, hogy az országban kitermelt kavics és homokos kavics nemcsak a hazai építkezési igényeket szolgálja, hanem exportra is szállítunk, mivel egyes országokban (például Ausztriában) jelentősen korlátozták a művelésből történő végleges kivonással járó kavicsbányanyitást. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kavics és homok kitermelt mennyisége évente mintegy 30 millió tonna, és ennek 5-8%-át nyersanyagként exportálják.

A mezőgazdasági területek világszerte csökkennek, de az EU talajstratégiával foglalkozó 2006. évi dokumentuma szerint Magyarországon ez jelentősen meghaladja az uniós átlagot. (Az EU-ban Bulgária után a második legmagasabb arányú).”

Veszélyezteti az ivóvízkészletet

Az ombudsman jelentése figyelmeztet a kavicsbányászat súlyos következményeire: „A többletpárolgás elszívó hatást vált ki, így a környező mezőgazdasági területek alatt a talajvíz szintje csökken. Sokkal nagyobb terület károsodhat azonban, mint amekkora a bányatelkek tényleges, engedélyezett, összességében már sok ezer hektáros területe. Ez az ország azon területein is így van, ahol sok, illetve nagy kiterjedésű tó keletkezett. A bányászat hatására létrejött tavak a talajvíz-mérlegre negatív hatással vannak, mivel a szabad vízfelületről több víz párolog el, mint az eredeti felszínről. Ez a talajvíz szintjét csökkenti. Az elvégzett hatásvizsgálatok szerint a bányák külön-külön nem okoznak 10 cm-nél nagyobb talajvízszint-süllyedést, de például a Pesti-síkság térségben a tavak olyan sűrűn helyezkednek el, hogy valószínűsíthető egy jelentős regionális depressziós tér kialakulása... Ha a bányák száma tovább nő, és az éghajlat szárazodik, elkerülhetetlen a szigorúan védett vegetáció degradálódása is.”

Összességében a bányatavak a párolgási veszteségen túlmenően is jelentős környezeti kockázatot hordoznak, többek közt azért, mert vizük elszennyeződése veszélyezteti az ivóvízbázisainkat. Az ombudsman jelentése azt is hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi törvény értelmében csak annyi építési célú ásványi nyersanyagot lenne helyes kitermelni, „amennyi az építési és bontási hulladékok újrahasznosításán túl fennmaradó igény kielégítéséhez szükséges. A bontási és építési hulladékok döntő része felhasználható (illetve felhasználható lenne) primer ásványi nyersanyagok kiváltására az építőipar egyes területein, elsősorban az útépítések, kerékpárutak építése során.”

Végleg tönkreteszi a termőföldeket

Az ombudsman jelentése megállapítja: „A termőföld – mint természeti erőforrás – megőrzésének a jövő nemzedékek szempontjából kiemelten fontos szerepe van, ugyanakkor annak megóvása nemzetgazdasági érdek is. Ezért védelmét megfelelő jogszabályi előírásokkal, hatékony hatósági fellépéssel szükséges biztosítani... Magyarországon azonban hiányzik annak a szabályozása, hogy az átlagosnál jobb minőségű termőföldet csak kivételesen lehet a mezőgazdasági művelésből véglegesen kivonni. További problémát jelent, hogy a termőföld más célú használata esetén az önkormányzat jegyzőjének csak a helyi jelentőségű védett természeti terület érintettsége esetén van szakhatósági hatásköre, egyéb esetben ügyfélként részt vehet az eljárásban, de nyilatkozata nem köti a bányafelügyeletet.”

Az ombudsman számos oly törvényi hiányosságra, ellentmondásra mutatott rá, amelyek részben sértik a jogállamiság elvét, részben súlyosan veszélyeztetik a termőföldek védelmét – ilyeneket elsősorban a területrendezésről szóló, valamint a bányatörvény esetében mutatott ki, sok egyéb között hangsúlyozva, hogy „a homok- és kavicsbányászat tekintetében hiányzik annak szabályozása, hogy az adott térségben a már engedélyezett bányászaton túlmenően, mekkora távolságon belül lehet újabb bányát nyitni. Nem szabályozott az sem, miként kell igazolni, hogy a jogos nyersanyagigény kielégítésére nincs termőföld igénybevételével nem járó, más megoldás.”

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy sok esetben sem a bányát, sem a kitermelt ásványi nyersanyagot nem nevezik nevén, ilyen módon maga a tevékenység sem tartozik a törvény hatálya alá. Nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, mekkora mértékű a kár, miután az ombudsman a gyorsforgalmi utak építéséhez kapcsolódó anyagnyerő helyek speciális szabályozásáról tette az alábbi megállapítást:„Sajátos helyzetet teremtett az ezekre vonatkozó, a bányászati, környezetvédelmi és földvédelmi követelmények részbeni mellőzését lehetővé tevő szabályozás, amely a kitermelő helyet – bánya helyett – célkitermelő helynek nevezi, a kitermelt ásványi nyersanyagot pedig „töltésanyag”-ként értelmezi.”

Az alapvető jogok biztosa a problémák összegzése után a megoldást célzó javaslatait és kezdeményezéseit is közli, részletesen taglalva, milyen törvénymódosítások szükségesek ahhoz, hogy a természet- és a termőföld védelmének érdekei ne sérüljenek. Most tehát már – annak tudatában, hogy a károkozás mindennapos és folyamatos – a jogalkotókon a sor.

Forrás: Levegő Munkacsoport