Hogyan lelhetünk aranyra a szemétdombon?
A legjobban teljesítő EU-tagállamokban az újrafeldolgozás aránya akár a 70%-ot is eléri, és szinte nem temetnek el hulladékot, miközben más tagállamokban továbbra is a hulladéknak több mint háromnegyede kerül lerakókba.
Hogyan érték el a legsikeresebbek, hogy a hulladék probléma
helyett erőforrássá váljon? Az Európai Bizottság ma közzétett jelentése szerint
különböző gazdasági eszközök kombinálásával. A hulladéklerakás és ‑égetés
megadóztatásából és tiltásából, a gyártói felelősségvállalási programokból és a
„szennyező fizet” elvéből álló kombinációk bizonyultak a legeredményesebbnek a
hulladék áramlásának fenntarthatóbb pályára terelésében. Ahhoz, hogy az EU
megvalósíthassa az energiahatékonysági ütemtervben rögzített célkitűzéseket (a
hulladéklerakás teljes kiküszöbölése, az újrafeldolgozás és az újrafelhasználás
maximalizálása, valamint az energia-visszanyerésnek a nem újrafeldolgozható
hulladékra való korlátozása), e gazdasági eszközöket minden tagállamban,
szélesebb körben kell bevezetni.
Janez Potoènik környezetvédelmi biztos így fogalmazott: „A hulladék túlságosan
is értékes ahhoz, hogy egyszerűen csak kidobjuk – ha megfelelően kezeljük,
értékét vissza tudjuk forgatni a gazdaságba. Hat tagállamban már sikerült
teljes egészében kiküszöbölni a hulladéklerakást és magas újrafeldolgozási
arányt elérni.
Ezek az országok nemcsak kiaknázzák a hulladékban rejlő
értéket, hanem ennek kapcsán virágzó iparágat és számos munkahelyet is létrehoztak.
A jelentés bemutatja, hogyan érték el mindezt: úgy, hogy jól megválasztott
eszközökkel gazdaságilag vonzóbbá tették a hulladékmegelőzést, az
újrafelhasználást és az újrafeldolgozást. A tagállamokkal és a helyi
hatóságokkal közös felelősségünk biztosítani, hogy ezek az eszközök az Unió
egész területén elterjedjenek és hatékony alkalmazásra kerüljenek. Ez az
energiahatékonysági ütemterv egyik központi célkitűzése.”
A tagállamok tapasztalatai alapján a következő eszközök kombinációja a
legalkalmasabb a hulladékkezelés javítására:
A hulladéklerakás és ‑égetés megadóztatása és/vagy tiltása – a tanulmány eredményei egyértelműek: azokban az országokban, ahol az adók vagy tilalmak megnövelték a hulladéklerakás és –égetés költségeit, csökkent a lerakás és az égetés aránya.
A „szennyező fizet” elvre épülő rendszerek nagyon hatékonynak bizonyultak a hulladék keletkezésének megelőzése, valamint a szelektív hulladékgyűjtésben való lakossági részvétel ösztönzése terén.
A gyártói felelősségvállalási programok számos tagállamban tették lehetővé a szelektív hulladékgyűjtés és az újrafeldolgozás javításához szükséges források összegyűjtését és újraelosztását. Az egyes tagállamok és hulladékáramok között azonban igen jelentős különbségek vannak a költséghatékonyság és az átláthatóság tekintetében, így ezek a programok alapos tervezést és szoros nyomon követést igényelnek.
Jelentős különbségek a tagállamok között
A tagállamok között számottevő különbségek vannak a hulladékkezelés tekintetében.
Az Eurostat által március 27-én közzétett jelentés szerint (lásd: STAT/12/48),
a hat élen járó tagállam – Belgium, Dánia, Németország, Ausztria, Svédország és
Hollandia – a települési hulladéknak kevesebb mint 3%-át helyezi el
hulladéklerakókban. A másik végleten az a 9 tagállam helyezkedik el, amely
települési hulladékának továbbra is több mint 75%-át hulladéklerakóba
szállítja. Az Eurostat által a közelmúltban közzétett statisztikák tanúsága
szerint egyes új tagállamokban folyamatos fejlődés tapasztalható – gyorsan nő
az újrafeldolgozási arány. A keletkező települési hulladék mennyisége is számos
tagállamban csökkent: ez valószínűleg a gazdasági visszaesésnek tudható be.
Gazdasági eszközökre van szükség az uniós célkitűzések megvalósításához
Ahhoz, hogy az Európai Unió elérhesse a hulladékra vonatkozó jogi
szabályozásában rögzített, illetve az energiahatékonyságra vonatkozó céljait,
valamennyi tagállamban be kell vezetni a fent említett eszközöket. Ezért a
hulladékokra vonatkozó uniós célkitűzések 2014. évi felülvizsgálatakor
vizsgálat tárgya lesz az a lehetőség, hogy ezen eszközöket egyes esetekben
jogilag kötelező legyen alkalmazni. A Bizottság emellett bizonyos uniós
források odaítélésének feltételei közé is beépíti a megfelelő hulladékkezelés
követelményét (lásd: IP/11/1159 és MEMO/11/663).
A hulladék jó üzlet
A Bizottság addig is a meglévő hulladékkezelési jogszabályok hatékonyabb
végrehajtására ösztönzi a tagállamokat. 2008-ban a hulladékkezelési és
újrafeldolgozási iparágak 145 milliárd eurós forgalmat generáltak az EU-ban, és
mintegy 2 millió főt foglalkoztattak. Az uniós hulladékpolitikának való teljes
körű megfelelés további 400 000 munkahelyet hozna létre az EU-n belül és
további 42 milliárd eurónyi éves forgalmat generálna (lásd: IP/12/18). A
hulladékkezelés javítása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre
irányuló Európa 2020 stratégia számos célkitűzésének megvalósításához
hozzájárulna.
(Az Európai Bizottság sajtóközleménye)