hír

A rossz mezőgazdasági gyakorlatok és a klímaváltozás miatt gyorsuló ütemben romlik a termőtalaj világszerte, amit a természetes folyamatok nem tudnak ellensúlyozni. A nagyobb terméshozam elérését jellemzően műtrágyázással próbáljuk megoldani: 2020-ban a világ műtrágya-felhasználása meghaladta a 200 millió tonnát, ez azonban rontja a talaj állapotát és a talajvíz szennyezettségét is növeli. Európa különösen kitett az orosz és marokkói importnak, az ukrajnai háború miatti áremelkedés pedig durván kihatott a műtrágya árakra is, így a kérdés ellátásbiztonsági szempontból is jelentős. A szennyvíziszap, amiből Magyarországon is évi 250 ezer tonna keletkezik, részben helyettesíthetné a műtrágyákat, azonban európai viszonylatban is nagy a szórás, hogy a helyi szabályozások milyen felhasználást engedélyeznek. A jelenlegi magyar szabályozás szerint a szennyvíziszap használata a mezőgazdaságban csak olyan növény esetén engedélyezett, amelynek termése az iszappal nem érintkezik. A szennyvíziszapban felhalmozódó nehézfémek, antibiotikum és gyógyszermaradványok jelentik a legnagyobb kockázatot, ami miatt nem tudjuk felhasználni a benne található többi értékes nyersanyagot. Megoldást jelenthetne, ha a nehézfémeket az iszapkezelés során eltávolítanánk a szennyvíziszapból, de az EU is célul tűzte ki, hogy 2030-ra 50%-kal csökkenti a mezőgazdaságban használt vegyszerek mennyiségét.

A Mol úgy nyerte el 35 évre a hulladékkoncessziót, hogy engedély sem kellett neki – írta a 24.hu a múlt héten. A mulasztásra a figyelmet felhívó cikk után jogszabály mondja ki: elég, ha az alvállalkozóknak van engedélyük.

1990-hez képest 90-95 százalékkal kellene csökkenteni a káros gázok kibocsátását már 2040-re, hogy esélyünk legyen tartani a párizsi klímacélokat. Ezt nem akárki mondja, hanem azok a tudósok, akikre az Európai Bizottság hallgatni fog, amikor kidolgozza a 2030 utáni klímacélokat.

A Roland Berger szerint a szigorodó uniós szabályozásnak és az új technológiáknak köszönhetően a közeljövőben várhatóan nő az újrahasznosított műanyagok aránya és javul azok minősége. A német tanácsadó cég tanulmánya azt mutatja be, hogyan tudnak mindebből profitálni a vállalatok – feltéve, ha képesek gyorsan reagálni.

Évente körülbelül 43-59 ezer tonna fabútorhulladék keletkezik Magyarországon, azonban a kiterjedten működő bútorhulladék-feldolgozó rendszer hiányában ennek a nagy része égetőkben végzi – derül ki az IKEA friss tanulmányából. Igény lenne a már nem használt bútorok fenntartható kezelésére, ugyanis a tanulmányhoz készült felmérés szerint a megkérdezettek többsége lecserélte valamelyik bútorát az elmúlt évben, és a válaszadók majdnem 8 százaléka a kommunális hulladék mellé tette ki a fölösleges holmit. Az IKEA körkörös szolgáltatásaival megoldást kínál a bútorok újrahasznosítására, és arra ösztönzi az embereket, hogy értékként tekintsenek a nem használt bútorra.

Az egyik legjobb tápanyag lehet a kertben, de csak akkor, ha ésszel csinálod. Különben többet árthat, mint használ!

Elképesztő sebességgel zajlik a mikroműanyagok kutatása az elmúlt években, melynek eredményeként kiderült, nemcsak az ételeinkben és italainkban, de már a szervezetünkben is jelen vannak ezek az anyagok. Ennek ellenére viszonylag keveset tudni az élettani hatásaikról. Dr. Hollóczki Oldamur, a Debreceni Egyetem kémikusa és csapata azon dolgozik, hogy fény derüljön rá, okozhatnak-e neurodegeneratív betegségeket a mikroműanyagok.

A divatipar bevett módszerei és eszközei több módon és szinten károsítják környezetünket, mint azt elsőre gondolnánk. Egy-egy változásért kiáltó helyzet nem ritkán valami olyasmihez kapcsolódik, ami mára szerves része lett a mindennapi életünknek. 

A Göteborgi Egyetem kutatói kimutatták, hogy a vízi lárvákra kifejezetten mérgező toxinok kerülnek a környezetbe a cigarettacsikkekből, egészen pontosan a szűrőkből, emiatt a teljes betiltásukat javasolják. Több ezer toxint és mikroműanyagot is azonosítottak.

Idén a Víz Világnapjának fő témája, hogy felhívja a figyelmet a vizeinket és környezetünket fenyegető válság megoldására és az ezzel kapcsolatos lépések felgyorsításának fontosságára. Ennek apropójából cikkünkben beszámolunk a közelmúlt egyik jó híréről: másfél évtizedes tárgyalássorozat után történelmi megállapodás született az ENSZ-ben a világ óceánjainak védelméről. A tagállamok végre véget vethetnek az élővilágot veszélyeztető tevékenységeknek: céljuk 2030-ig a nyílt tengerek 30 százalékát védelem alá helyezni.