Annak idején ástak egy hatalmas és mély gödröt melynek az oldala perforálva volt és a szennyvíz azon keresztül elszívódott a talajba. Ezeknek a gödröknek volt a jellegzetességük, hogy körülbelül 10 év alatt elzsírosodtak és onnét kezdve nem működtek. Rendbetételéhez a gödröt kívülről körbe kellett ásni és az elzsírosodott réteget ki kellett cserélni.
Az úgynevezett biológiailag aktív szennyvízkezelő szereket annak idején elsődlegesen éppen azzal reklámozták, hogy az elzsírosodást megszünteti és másodlagosan említették, hogy az így kezelt víz felszín alatti öntözésre alkalmas. (Mivel a szennyvíz addig is a környezetbe szivárgott, ez nem tűnt valami nagy előnynek.)
A környezetvédelmi előírások szigorodásával ezeket a hagyományos talajba szivárogtató megoldásokat megtiltották ill. fokozatosan visszaszorítják. Itt viszont a szennyvízkezelő szerek másodlagos jó tulajdonsága előtérbe került.
Az általam ismert Septifos és Bionex egyértelműen állítja és mindenféle engedélyszámokat feltűntet a csomagoláson, hogy a velük kezelt kommunális szennyvíz talajszint alatti szivárogtató öntözéshez alkalmassá teszi a szennyvizet.
Ha már van ilyen vizünk, akkor hasznosítsuk is. Erre mutatok két példát.
A mellékelt ábra felső része a kertünkben lévő talaj szerkezetét mutatja. Mintegy 50 cm termő réteg alatt kb. 2 m vastag kavicsos-márgás vízzáró réteg található és az alatt tiszta homok.
A vékony termőréteg azt eredményezte, hogy a hagyományos rendszerű gödörrel a víz egyszerűen nem szikkadt, állandó dugulási problémáim voltak. Ezért alagcsövet készítettem (metszete baloldalon alul) és ebbe szivattyúval két heti rendszerességgel átemeltem a vizet. a lehető legmélyebbre ástam, mivel a szikkasztásnak télen is működnie kell. Egy kb. 30 cm x 30 cm-es kavicságyat készítettem a közepén egy perforált műanyagcső fut, és kívülről 3 mm-es szivaccsal borítottam a homok beszűrődés ellen. Ez a szivacs lebomlott, így mai fejjel valami más anyagot használnék. a cső gödörben lévő vége a rajznak megfelelően van kialakítva, oda egy merülő szivattyúval emelem fel a vizet, a felesleg egyszerűen visszafolyik a gödörbe. A víznek így nagyobb nyomása van és ez a beiszapolódás szempontjából is előny. Egy éjszaka a gödör leürül, ez kb. 6m3 víz kieresztését jelenti. Az alagcső a szőlőlugas és a tujafa sor előtt fut, azóta ezeket nem kell öntözni. Ez a rendszer 11 éve működik. Az alagcső hossza kb. 17 m.
Ennek a szakaszos működtetésnek az is az előnye, hogy a cső teljes hosszán egyenletesen szivárog, és mindent meglocsol, anélkül, hogy bárhol folyamatosan magas vízszint lenne a talajban. Egyes növények (pl. szőlő) ettől kipusztulnának.
Ahol a talaj szerkezete jó, és nem akarunk ennyit vacakolni, ott a jobboldali alsó ábrán lévő megoldás is jó. A T alakú kivezetés a felszíni szilárd anyagoktól védi a szikkasztó rendszert. A cső körüli bélelés itt kevesebb is lehet mint nálam ill. elhagyható, azért hogy a víz minél hosszabban fusson el a csövön (itt a gödör vízszintjének megemelkedésekor azonnal víz kerül a csőbe és a mennyiségétől függ, hogy milyen messze tud elhaladni).
(Az ábrákon az arányok torzak, csak a működési elvet kívánják bemutatni.)