Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Cséry-telepről, még egyszer

Fõvárosi szennyvíziszap-komposztáló készül
Év: 
2004
Szám: 
Tél
Szerző: 
Nemcsics Ákos, Almássy Tamás

A KukaBúvár Egyesület egy szakmai kirándulást szervezett a Cséry-telepre vagy – ahogy hivatalosan nevezik – a Fõvárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. Ártalmatlanító üzemébe.

Talán az idõjárás volt az oka, hogy kevesen voltunk. Ki vonattal, ki pedig kerékpárral jött. A bejáratnál már vártak minket (egyébként azt hitték, hogy a Greenpeace-tõl jöttünk). A hétvégéjük egy részét feláldozva a telep vezetõje Varga Sándor és a telep technológusa Sárközi Hajnalka fogadott bennünket. Nagyon szívélyesen az irodába invitáltak bennünket, ahol beszélgettünk, és tájékoztatót hallgattunk meg, majd egy dzsippel kimentünk a terepre. (A telep múltjával egy korábbi számunk, a 2003. õszi foglalkozott.)

Az 1900-as évek elsõ felében a telep Cséry Lajos tulajdonából a fõváros kezelésébe került át. A hulladékgyûjtés továbbra is folyt, de már gépesített formában. A kézi erõt kiváltva a hulladéktartályok mozgatása daruval történt, a vagonok rakodása pedig felülrõl egy alagútrendszeren keresztül valósult meg. Megtudhattuk, hogy az 1950-es évekig itt továbbra is a városi szerves hulladék komposztálása folyt. A szippantós kocsik tartalmához nádasdladányi tõzeget kevertek. A komposztálódás után így jó minõségû szerves trágyát nyertek a mezõgazdaság és a kertészetek számára. A Cséry-telep szerencséjére a laza szivacsszerû talaj miatt a kukásautók számára nem volt biztonságos a terep a kommunális szemét itteni ürítésére a felborulás veszélye miatt. Ezért a városon belüli felhagyott homok- és agyagbányákat töltötték fel szeméttel, majd ahogy’ fogytak a gödrök, mentek távolabbi területekre. Így járt a Lõrinci Téglagyár bányagödre is. Késõbb a dél-pesti szennyvíztisztító megépítése után az ott keletkezõ szennyvíziszap komposztálása folyt itt. Az iszaphoz keverték az azóta fogalommá vált Cséry-földet. Az iszap minõségét (olaj-, nehézfém-, stb. tartalmát) a telep saját laboratóriumában vizsgálják, melyet sajnos, csak kívülrõl tudtunk megnézni. A nehézfémet pl. egy nehézfémtisztító giliszta segítségével vonják ki (a giliszta-tenyészet Ócsán van). 2000-ben felmondták a szerzõdést a FCsM-el, mivel az iszap minõsége már nem felel meg a telep támasztotta követelményeknek.

Természetesen bennünket leginkább a telep jelene és jövõje érdekelt. Meglepõ módon a napi- és hetilapokban megjelent cikkek ellenére a telepen – az elmondás szerint – nagyon keveset tudnak az itt létesítendõ komposztálóról, mely a létesítendõ csepeli telep iszapját dolgozná fel. Kaptunk ugyan egy helyszínrajzot, melyen már jelölték a létesítendõ objektumot. Az új komposztáló megvalósulása esetén mindenképpen a vasúti szállítás lenne a leginkább környezetbarát megoldás az iszap idejuttatására. Az idevezetõ iparvágány immár felújítva vasbeton-talpelemekkel ki tudja szolgálni a telepet. (Ez a vasút szolgált korábban is a telep kiszolgálására. A vagonokat a Kavicsbánya állomáson rendezték, ahol az emeletes, jó állapotban lévõ állomásépület várja az értelmes kihasználást.)

A Cséry-telep hagyatéka az 564 ezer m2 területen 5 millió m3 Cséry-föld és hulladék, mely helyenként 25 m magas, fûvel borított hegyet alkot. A következõ téma e terület rekultivációja volt. Az elmondás szerint a probléma az, hogy hová hordják el ezt a nagy mennyiségû, laza szerkezetû ún. Cséry-földet. A bejárás során is megszemlélhettük, hogy egy nagyon változatos, hegy-völgyes területrõl van szó. A vendéglátóink által említett eldózerolás helyett meg lehetne hagyni ezt a változatos természetes képzõdményt. A domborzatilag amúgy is egyhangú dél-pesti résznek ez a mesterséges „hegység” érdekes színfoltja lehetne. A Cséry-halmokról messzire ellátni. A szivacsos szerkezetû talajra nem lehet építkezni. Fákkal, bokrokkal lehetne betelepíteni. Nagy méretû pihenõparkot lehetne itt építeni, a kulturált sportolásnak is lehetõséget adva. A környezõ kis erdõknek köszönhetõen az élõvilág az átlagos városi környezethez képest gazdagabb. Ennek is jó életteret biztosíthatna az itt kialakítandó park.