Újabb ipari nyomulás termékdíj ügyben
Észrevételek az ÉFOSz sajtóanyagával kapcsolatban
ÉFOSz=Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége
Az alábbiakban szóról-szóra idézzük az ÉFOSZ sajtótájékoztatójának háttéranyagát. Egy évtizede kényszerülünk arra, hogy a csomagolóipar és szócsöveinek (ÉFOSZ, CSAOSZ. HAPEC, Öko-Pannon Kht.) csúsztatásokkal és féligazságokkal teli áltudományos félretájékoztató anyagait kommentáljuk. Most ezek a támadások fokozódnak, ami annak köszönhető, hogy a környezetpolitikusok is érzékelik, hogy a hulladékhelyzet megoldásának kulcsa a MEGELŐZÉS! Ez ellen küzd tűzzel-vassal az ipar egy része – akár ilyen mértékű csúsztatásokkal is, mint amivel most kerültünk szembe……
A következőkben meghagyjuk a háttéranyag bekezdéseit és vastagon szedett sorokban kommentáljuk.
HÁTTÉR INFORMÁCIÓK
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium legújabb Gazdasági Kabinet elé terjesztett koncepciója többek között az 50 %-ot is meghaladó termékdíj emelés mellett, kiegészítő adókkal sújtaná azokat az italokat, amelyek egy előírt újratöltési ará-nytól elmaradva nem újratölthető csomagolásban kerülnek forgalomba.
A tárca ezzel a fogyasztók árérzékenységére tapintva kívánja ösztönözni a csomagolási hulladék csökkenését.
Ebben önmagában nincs semmi kivetni való. Ha lesz választási lehetősége a fogyasztónak, általában az olcsóbbat fogja választani. A környezetpolitikának azt kell elérni, hogy a környezetkímélőbb legyen az olcsóbb. Illetve azt, hogy legalább választékban legyen.
A tervezet ugyanakkor nem tartalmaz semmilyen rendelkezést annak érdekében, hogy az így megszerzett pénzt a hulladékproblémák megoldására fordítsák. Ez számokban annyit jelent, hogy míg idén a csomagolási termékdíjat fizető vállakozásoknak 7,3 milliárd forint termékdíjat kell befizetni a szaktárcának, az új szabályozás bevezetését követően 2005. év után már meghaladja a 10,0 milliárd forintot.
A termékdíjakból befolyt összeg újraelosztásáról itt nincs szó. Azt pedig nem értjük, mire alapozzák ezeket a számokat. Éppen ez az ipari csoport általában licenszdíjat fizet, és eléri, hogy termékdíjmentes legyen. A tervezet szerint nem kell fizetni, ha a lakossági hasznosítási arányt túlteljesítik, ill. az újrahasználati arányt is teljesítik.
Mindemellett a KvVM semmilyen választ nem ad arra, hogy milyen módon teljesíti majd Magyarország a számára kötelező Európai Unió-s előírást, amely elvárja, hogy 2005-ben az ország által termelt mintegy 800 ezer tonna csomagolási hulladék felét begyűjtsék és hasznosítsák.
A tervezet célját nem szabad összemosni a kötelező hasznosítással. A kibocsátott hulladék csökkentése nem veszélyezteti a hasznosítást. Azért ne bocsássunk ki csomagolást, ill. ne termeljünk hulladékot, hogy a hasznosítási arányt teljesíteni tudjuk!
Arról nem is beszélve, hogy aki teljesíti a hasznosítási elvárásokat és még az újratöltési arányokat is megoldja annak még mindig büntetésként 20% termékdíjat kell fizetnie, mivel a KvVm csak 100%-os hasznosítást fogad el.
A hasznosítási elvárásokat nem lehet lakossági gyűjtés nélkül teljesíteni. A KvVM tervezete ezt ösztönzi: aki 4%-kal túlteljesíti a lakossági gyűjtési arányt, az mentesül a termékdíj fizetés alól. Vigyázat! Ez még mindig nem 100%-os hasznosítás!
A termékdíjtörvény várható környezetvédelmi és gazdasági hatásairól egyébként a szaktárca annak ellenére sem készített érdemi, hozzáférhető és szakmai vitára bocsátható hatástanulmányt, hogy az minden törvénytervezet létrehozása előtt kötelező.
Ebben egyetértünk az ÉFOSZ-szal.
Az ipar kész finanszírozni is egy közös hatásvizsgálatot, hasonlóan az EU-os országok gyakorlatához, erre már többször ajánlatot is tett, sőt legútóbb arra is kitért, hogy mi legyen a részletes tartalma,de ezt a KvVM elutasítja.
A HuMuSz szerint ez független (esetleg akadémiai) testületnek kellene elvégezni, és az államnak kellene finanszírozni. Ugyanakkor kötelezővé kellene tenni a piacra hozandó csomagolások standardizált (ökológiai) életútelemzését, amelyet valóban a kibocsátónak kellene finanszírozni! A termékdíjtételeket ezek eredményei alapján kell kivetni úgy, hogy a legkevésbé környezetbarát legyen a legdrágább.
Az ÉFOSZ és a Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség Környezetvédelmi Bizottsága (HAPEC) azt sem érti, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó szaktárca mit vár környezetvédelmi szempontból az italcsomagolásokra kivetendő kiegészítő termékdíjtól, hiszen ezek a palackok a teljes magyar csomagolási hulladékmennyiség 9 százalékát teszik ki jelenleg, a fő ellenségnek tartott műanyag csomagolások pedig mindössze 3 %-ot.
A HuMuSz érti, a célokat ez egyszer világosan megfogalmazták.
Nem hiszünk az ipar számaiban: régen nem igaz már, hogy 800 ezer tonna csomagolási hulladék keletkezik évente, és elég hihetetlen, hogy 3%-nyi ebből a műanyag italcsomagolás. Már tömegszázalékben sem ennyi, de az emberek térfogat után fizetnek (ha nem átalányban).
Ezzel nem oldódik meg az a probléma, hogy az uniós elvárásoknak teljesítéséhez már jövőre, azaz 2005. végéig minimum 70 ezer tonnával több szelektíven gyűjtött hulladékot kell feldogoznia Magyarországnak. Ami viszont megtörténik, hogy még érthetetlenebb és teljesíthetetlenebb helyzet alakul ki a csomagolási hulladékok területén.
Ez igaz, de ehhez ennek a tervezetnek semmi köze.
A baj az, hogy a jelenlegi licenszdíjakból nem lehet finanszírozni a gyűjtést, pláne a hasznosítást. Az elmúlt években túl könnyű volt mentességet szerezni, túl kevés pénz folyt be a KAC-be, és még ezt is rosszul használta fel a tárca. Így aztán nem épült ki a szükséges feldolgozó kapacitás, mint ahogy most sem épül, mert a licenszdíjas rendszer ezt nem finanszírozza.
Az ÉFOSZ és a HAPEC ezért felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy a termékdíj-törvényben szereplő, az italcsomagolásokra kivetendő díjaknak semmi közük nincs az Európai Uniós elvárásokhoz. Ez az újratöltést favorizáló szabályozás az unió országaiban nem gyakorlat.
Ez nagyon komoly csúsztatás! Portugáliában, Svédországban, sőt Csehországban is van ilyen szabályozás. Nem beszélve a sokat vitatott német rendszerről.
Az EU csakis arra koncentrál, hogy a csomagolási hulladék újrahasznosításra kerüljön, ténylegesen ne kerüljön a szemétlerakókra és a hasznosítás egyébként elfogadott módjaiban nincsenek is pereferenciáik, mindegyik hasznosítási módozat egyenértékű és az évtized végéig az is marad.
Ez sem így igaz! A Bizottság már előterjesztette a hulladékmegelőzésről szóló ajánlásait. A hasznosítás módozatai között pedig komoly prioritási különbség van!
Vajon etikailag, környezetvédelmileg és gazdaságilag elfogadható a műanyaghulladék (illegális) kínai exportja, mint hasznosítás? Vagy az Atlanti-óceánba süllyesztése, mint hasznosítás?
A Környezetvédelmi Minisztérium tehát nem azzal foglalkozik, hogy miként lehet teljesíteni az ország által vállalt kötelezettséget. Jelenleg a szelektív hulladékgyűjtésben nagy a lemaradás.
Érdekes, sorra olvassuk az Öko-pannon Kht. hurráoptimista helyzetjelentéseit a hasznosítás mértékéről! A lemaradásért az állam és az ipar egyaránt felelős.
Egyébként ez a tervezet ösztönzi a hasznosítást is, lakossági szelektív gyűjtést is, de még inkább a kibocsátás csökkentését. Márpedig a mai helyzetben ez az egyetlen célravezető megoldás!
Az ipar azonban kész arra, hogy az EU által előírt hulladékfeldolgozási kvóta 70 százalékát vagy akár bizonyos feltételek mellett a teljes egészét is átvállalja, hogy mind az ipari, mind pedig a lakossági csomagolási hulladékbegyűjtés, hasznosítás folyamatában tevékenyen részt vegyen, amennyiben a a tagvállataira és szerződött parnereire kirótt termékdíjat, (a 2004 és 2005. években összesen a hasznosítási kötelezettséget teljesítőkre kirótt 2,3 milliárd forint büntető termékdíjat,) - a szelektív gyűjtés területén használhatja fel.
Ha kész rá, miért nem csinálja?
2004-ben és 2005-ben nem kell fizetni büntető termékdíjat, csak ha az eddigiekhez képest is csökkentik a visszaváltható csomagolás kibocsátást!
A 7 milliárdos kötelezettségből (ld. fent) csak 2,3 milliárd terheli a tagvállalatokat? A vállalás pedig az egész ipar nevében szól?
Ehhez a jelzett 2004. és 2005. években az érintett vállalatok az Öko-Pannon koordináló szervezet keretében még mintegy 1,8 milliárd forint további ráfordítást is szánnak a szelektív gyűjtés költségeinek fedezésére.
Ez a dolga! Ezzel ússzák meg a tagvállalatok a termékdíjat!
Milyen hatással járhat a törvénytervezet?
Környezetvédelem
a termékdíj bevezetése és az újratöltős csomagolás erőltetése nem vezet bizonyítottan a környezeti terhelés csökkenéséhez.
Kibocsátott hulladék, felhasznált nyersanyag és energia tekintetében bizonyosan oda vezet. Az ÉFOSZ adatait átszámolva is erre a következtetésre jutunk, még akkor is, ha a szállítási, mosási, stb. költségek a visszaváltható csomagolás mérlegét némiképp rontják.
Azt pedig látjuk, hogy hova vezetett a rendszerváltás óta a csomagolási kultúra megváltozása…
az újratöltés jelentős többletenergiát, többlet vízfelhasználást követel, talaj és vízszennyező vegyszer használatát teszi szükségessé, továbbá rendkívül nagyok a többlet szállítási igények, mindez bizonyos helyzetekben többlet környezetterhelést is jelent.
Kimutatható, hogy a csomagolóanyag ára a döntő, mellette eltörpülnek az egyéb tényezők. Így a környezetterhelésben is ez játszik legkomolyabb szerepet. Érdekes, hogy az ÉFOSz sehol nem számol a csomagolóanyag szállításával a töltőüzembe, valamint a hulladékelhelyezés költségeivel, sőt az általuk mostanában hangsúlyozott hasznosítási költségekkel sem. (nem is csodálkozunk, hogy nem vallják be: hol és miként hasznosulnak a hulladékok)
az életszínvonal várható növekedésével a hazai élelmiszerfogyasztás még évekig növekszik és ezzel együtt a csomagolóanyag felhasználás is szükségszerűen nő – az ebből keletkező hulladék mennyisége nő, és nemcsak az italcsomagolások területén. A tervezett szabályozás egyszerűen csak pótcselekvés, nem a fő feladatra, a 400,000 to, és beleértve a 70,000 tonna szelektíven gyűjtött csomagolási hulladék hasznosítására irányul, ami pedig az EU kötelezettség.
Nem szabad beletörődni, hogy egyre nő a csomagolóanyag felhasználás! Itt ismét összemossák a két feladatot: a kibocsátás csökkentését (mint fő prioritást) és a mégis keletkező anyagok hasznosítását.
nem teljesülnek az EU Magyarországra vonatkozó újrahasznosítási előirása 2005. végére,
Ez baj, de ez nem ennek a koncepciónak a hibája.
feleslegesen szigorúbb követelmény mint az európai előírások.
A tagországokban többféle eltérő szabályozás létezik. A sokat szidott német szabályozást a gyártók és forgalmazók maguknak köszönhetik: évekkel ezelőtt lehetett tudni, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni, és mi lesz ellenkező esetben.
európai megoldás: szelektív gyűjtés és újrahasznosítás – a kormányzati tervezetek ezek elterjesztésének gyorsítását nem segítik,
Az európai prioritás is: a megelőzés. Erre számos kísérlet van, a magyar közülük az egyik.
az ipar a legsürgősebb feladatnak a szelektív gyűjtést tartja és képes lenne megszervezni az EU előírások (hulladék szelektív gyűjtési és újrafelhasználási aránya) betartását elérő országos hulladék gazdálkodási programot – a KvVM és a Humusz azonban ezt jelenleg elutasítja,
Egyelőre azt látjuk, hogy az ipar mindent megtesz, hogy a lakossági szelektív gyűjtési arányt csökkentsék (ez sikerült is 20%-ról 12%-ra). Hol van az „országos hulladék gazdálkodási program”? Ha megismernénk, lehet, hogy nem utasítanánk el…
a hulladék és a szemét fogalmának folyamatos összekeverése,
Nem mi keverjük össze. Jelenleg a vásárló gyakorlatilag szemetet kénytelen vásárolni a boltokban. Ennek 12%-a válhat – ha szerencséje van – hulladékká…
a környezettudatosságot nem lehet erőszakkal (áremelkedéssel) belenevelni az emberekbe,
Milyen áremelés? Az újratölthető csomagolásban forgalmazott termékek rendre olcsóbbak eldobó csomagolású társaiknál. Pl. a nagyobbik kólamulti visszaváltható csomagolású üdítőitalai 2 literes palackonként 60-80 Ft-tal olcsóbbak, mint az eldobó csomagolásúak, így akár még fogyasztásbővüléssel is számolhatunk.
az ipar kész lenne támogatni a szelektív gyűjtés népszerűsítését, a környezettudatos hulladékgyűjtéssel kapcsolatos nevelési programok elterjesztését – kormányzati elutasítás,
Ez rendes az ipartól. Nem hisszük, hogy a kormányzat ezt meg akarná gátolni.
a szemetelő ember nem a visszaváltható palackok elterjedése miatt szokna le a szemetelésről
Attól önmagában nem. De nézzünk körül a közterületeken: a kibocsátás arányában találunk visszaváltható palackokat szétdobálva?
Gazdaság
a termékdíj rendszer rendkívül költséges megoldás, átlátható eredmény nélkül,
Költséges a befizetőknek. Az eredmény szerintünk is kevés!
az állam az elmúlt 7-8 évben legalább 40 milliárd forintot gyűjtött össze a csomagolási hulladék alapján, mi történt ezzel a pénzzel, hogyan hasznosult? nem átlátható a helyzet,
Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben teljesen más számok szerepelnek.
a vállalatok terhei növekednek, több bőrt húznak le a kötelezettségeiket teljesítő cégekről, pl. környezetterhelési díj,
A kötelezettségeket teljesítő cégek mentesülnek a termékdíj fizetés alól.
az újratöltő kapacítások telepítése költséges, a közepes vállalatok már nem képesek azt megvalósítani. Ez különösen a kis és középválalkozásokat érinti súlyosan az EU csatlakozás idején,
Az évi 50 ezer töltést el nem érő kisvállalkozókat nem érinti ez a szabályozás.
az újratöltési kvótát be nem tartó vállalatok termékdíjat fizetnek majd, amely rontja piaci helyzetüket,
Be kell ruházniuk, hogy ne rontsák tovább a környezet és a fogyasztók helyzetét!
az újratöltési kvóták teljesítésének legfőbb akadálya, hogy a piac azt nem, vagy csak rendkívüli kockázatok mellett akceptálja,
Ilyen esetben fizetni kell. Az egyik legfontosabb jogelv a „szennyező fizet” elv, a tervezet ennek próbál végre érvényt szerezni.
az italcsomagolásokra tervezett termékdíjszabályzás 2005-ben 4,1 milliárd forint fenyegetettséget jelent az érintett vállakozások, egy szűk ipari szektor számára, ami 2005 és 2009. között kumulative csaknem eléri a 40 milliárd forintot is,
Nem 7 milliárd, mint fentebb? Hogy lesz ebből 40?? Nem értjük, miként lesz 4 év alatt 40 milliárd. Nem „egy szűk ipari szektor” szája íze szerint kell szabályozni, hanem össztársadalmi szempontok alapján!
csökkenhet a vállalkozásoktól származó adóbevétel.
Legfeljebb a csomagolóanyag gyártók esetében. A töltők és kereskedők amúgyis áthárítanak minden költséget a fogyasztókra.
Társadalom
a leépített termelőkapacitások miatt nőhet a munkanélküliség, akár 1000 fő elbocsátásával,
a többutas rendszerek logisztikai többletszükséglete (tárolás, szállítás, visszaváltás, mosási tevékenység) több új munkahelyet teremt a kereskedelemben, a töltőknél és a fuvarozócégeknél, mint ahány a csomagolóanyag-gyártóknál megszűnik
a kis vidéki ásványvízgyártók csődje, üzemeik bezárása drámai munkanélküliséget hozhat egy-egy kisebb településen
A kisvállalkozásokat ez nem érinti
kényelmetlenség a lakosságnak: göngyölegek kényszerű visszaszállítása (az autóval nem rendelkezők, valamint az idősek számára plusz nehézségek)
Ezt a lakosság még mindig szívesen vállalja. Aki pedig nem, az megveszi az eldobót.
a fogyasztási szokások kikényszerített megváltoztatása – nem mindenki fogadja örömmel az árakon keresztül érvényesülő „népnevelési” szándékot,
Ebben nem érzünk népnevelési szándékot, sokkal inkább a gyártói felelősség elvének érvényesítését.
a környezettudatos nevelés háttérben marad: az ipar erre szánt (önként felajánlott és a tárca által elutasított összegei) valószínűleg kényszerűen a visszaváltási kapacitások értelmetlen bővítésére mennek el, az államnak pedig erre jelenleg nincsenek felszabadítható forrásai
Ne beszéljen az ipar környezettudatos nevelésről!
Az ipar(?) önként(?) felajánl(?) összegeket a tárcának(?)
A visszaváltási kapacitások bővítése korántsem értelmetlen, még ha kényszerűségnek fogják is fel.
Kereskedelem
a fekete és a szürke kereskedelem erősödése, illetve megjelenése egy újabb kereskedelmi szegmensben,
Miért, mi lesz? Pult alól árusított eldobó csomagolás? Csempészett aludoboz? A kereskedők előre megfontolt ármánykodása a termékdíj törvény ellen?
a termékdíj fizetési kötelezettség kikerülése, az önkéntes bevallás elmulasztása, a kereskedelemre kirótt kötelezettségek elmulasztása,
Mindez ÉFOSz ajánlással és részletes bédekkerrel? Egyébként mi sem látjuk – az eddig tapasztalatok alapján –, hogy az állam komolyabban érvényt szerez majd a törvény betűjének.
az EU csatlakozás után a határmenti kisáruforgalom felerősödése (a termékdíj fizetés elkerülése),
Érdemes lesz majd kólát tankolni Szlovákiában?
készleten tartási, rendelési, forgalmazási arány kötelezettség a kereskedőknek,
vagy a kereskedelem jól felfogott érdeke szerinti választékban tartás
kilistázás veszélye,
eddig állandó veszély volt, hogy a maradék visszaváltható csomagolású termékeket is „kilistázzák”…
választék csökkenése,
csomagolás tekintetében a választék csak nőhet!
a kereskedelemnek pótlólagos beruházási igény (plusz göngyölegraktárak építése, visszaváltóegységek kialakítása stb.),
Bizony, beruházások következnek, már itt puhatolóznak a visszaváltós technológiában érdekelt gyártók.
kisebb kereskedelmi egységeknél szinte megoldhatatlan a visszaváltás
Eddig is megoldották, mert a fogyasztók keresik ezeket a csomagolásokat
Politika
a munkanélkülivé vált emberek, illetve a szabályozás kényelmetlenségei miatt bosszúsággal szembesülők szavazatokban fejezhetik ki elégedetlenségüket
Innentől színtiszta demagógia az egész.
a Kormány több konfliktusba keveredik fölöslegesen: ipar, kereskedelem, szakszervezetek, helyi önkormányzatok
Nem fölösleges mindez: a környezet és a fogyasztók érdekeit szolgálja. Munkahelyeket teremt, beruházást élénkít
az EU előírások nem teljesítése miatt erős brüsszeli bírálatra lehet számítani
a hasznosítási előírásokat nem ettől nem fogják teljesíteni, viszont csökkenteni lehet a kibocsátott hulladék mennyiségét, növelni lehet a gyártói felelősséget, növeli lehet a fogyasztók választási esélyeit. Ezek is mind EU előírások.
Kik lesznek a vesztesek az ÉFOSz szerint:
ipar
kevés igazi vesztes lesz, a költségeket át tudják hárítani a fogyasztóra
kereskedelem
a nagy láncok teljesíteni tudják, a kicsik mentesülnek
magyar kis- és közepes vállalatok
a kisvállalkozókat ez nem érinti
külföldi tulajdonú nagy vállalatok
némelyik még nyer is rajta, a többiek megtérülő beruházásokat hajtanak végre
fogyasztók
egyértelműen nyernek, mert végre választhatnak!
munkavállalók
összességében több munkahely létesül, mint amennyi megszűnik
önkormányzatok
kevesebb lesz az elszállítandó és lerakandó hulladék és az erre költendő pénz, kevesebb lesz az illegális lerakás
a szelektív gyűjtést koordináló szervezetek
nagy baj lenne, ha veszítenének, mert ez azt jelentené, hogy a minél több hulladék termelésében érdekeltek…
+ veszíthet: a kormány is
Mit? Választókat? Vagy kampánypénzeket jattoló multikat?
Nyertes:
néhány, költségvetési forrásokból és állami pályázati pénzekből élő környezetvédő szervezet, amely 10-20 fős tüntetésekkel és jó médiakapcsolatokkal növeli jelentőségének és szakmai kompetenciájának látszatát, akik hozzájutnak a termékdíjakból beszedett forrásokhoz, miközben a megvalósított beruházások nem járnak hulladékgyűjtési kötelezettséggel.
Nem a szakmai kompetenciánkat, pláne annak látszatát akarjuk növelni, hanem ellensúlyozni próbáljuk azt a gátlástalan, erőfölénnyel visszaélő és demagóg lobbierőt, amely csak a saját profitját tartja szem előtt. Csak a környezet és a fogyasztók elemi érdekeire és igényeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Ebben eszközeink igencsak korlátozottak: nem tudunk puccos szállodákban sajtótájékoztatót tartani, nem tudjuk a médiát etetni, hidegtálakkal és elferdített tényekkel. Kínkeservesen összepályázott működési költségeinkből azt tesszük, ami a dolgunk: megmondjuk az embereknek, hogy a reklám- és marketingfogások mögött milyen tényeket vélünk felfedezni, hogy milyen hatással van a környezetre a zabolátlan ipari tevékenység és a mesterségesen gerjesztett fogyasztás, hogy amilyen hatással van az ő egészségükre a sok ál-étel és ál-ital, amit manapság valódi és egészséges élelmiszerek helyett árusítanak.
