A tótmegyeri rejtély nyomában

 

 

Zsákok a tótmegyeri utcákon

Eddig is tudtuk, hogy a tótmegyeriek 14 féle frakciót válogathatnak külön, de nem volt világos, hogy a hulladék begyűjtése hogy zajlik. Most úgy időzítettük látogatásunkat, hogy ne maradjunk le semmiről. Igazából az volt meglepő, hogy mennyire egyszerű a dolog. A pótkocsis traktor havonta egyszer járja végig Tótmegyer utcáit, hogy a reggel kitett zsákokat beszállítsa a hulladékudvarra. Egyforma fehér zsákok kerülnek ki a házak elé, csak a tartalmuk más. Úgy hírlik, hogy régebben átlátszó nejlonzsákokba kellett tenni a szétválogatott hulladékot, hogy ellenőrizni lehessen a szelektálás eredményét. Ma már erre nincs szükség, a lakosság profi módon válogat. Ez nyilván nem ment egyik napról a másikra, Iveta Markusková, a hulladékgazdálkodási program vezetője és a Tótmegyeri Ökológiai Társaság nevű civil szervezet évekig okította és győzködte a lakosságot. Személyesen, szórólapokon, újságban, rádión, tévén keresztül, minden rendelkezésükre álló eszközzel. Így juthattak el odáig, hogy a szállítómunkásoknak nem kell ellenőrizniük semmit, csak egyszerűen földobálják a különböző hulladékokat tartalmazó zsákokat a pótkocsira. A szelektíven gyűjtött hulladékok elszállítása ingyenes, a vegyes (vagy más néven maradék) hulladék elszállításáért viszont fizetni kell. A maradék hulladékot tartalmazó kukát kéthetente ürítik, de csak akkor, ha rá van ragasztva egy vonalkódos matrica, amit darabonként 35 koronáért nagyobb tételben is meg lehet vásárolni a hulladékudvarban.

 

Hulladékcsökkentés komposztálással

A komposztálás az utcákon nem feltűnő jelenség, hiszen nagyrészt a családi házak kertjében zajlik. A 4400 lakosú településen csak 600-an élnek lakótelepi házakban. Az ő komposztáló keretük gyakorlatilag közterületen van, mégsem találtunk benne mást, mint szerves hulladékot. Nem értjük. Itt nincsenek vicces fiatalok, akik buli után üveggel komposztkeretre kosaraznak?

Egy budapesti cég a Palárikovóról hozzájuk beszállított műanyaghulladékért kész komposztáló keretekkel fizet, amit az önkormányzat ingyen oszt ki a lakosságnak. Környezeti szempontból még vonzóbb megoldás, hogy helyi fiatalok merő ügyszeretetből az összegyűlt fahulladékokból ácsolnak komposztkeretet. Nyilván van olyan komposztkeret, amit már javítani vagy cserélni kell, hiszen az egész program azzal indult, hogy 1999-ben a lakosság házi komposztálását kezdték segíteni. A lerakóra kerülő szemét mennyisége drasztikusan csökkent.

 

 

 

 

A zsákok a hulladékudvarra érkeznek

A pótkocsis traktor beáll a hulladékudvarra, amely alig fél hektár területű. Döbbenetesen kicsi, ahhoz képest, hogy jelenleg 32 község 50 ezer lakosának szelektíven gyűjtött hulladékát osztályozzák, bálázzák, rakodják itt, ami az év során mintegy 1.150.000 tonna hulladékot jelent. Ma csak Tótmegyeren van begyűjtés, de más napokon más falvakból érkezik a hulladék. Ha valaki nem akarja kivárni a két házhoz menő gyűjtés közötti egy hónapot, akkor a telepen előbb is leadhatja az összegyűlt papírt, műanyagfóliát vagy éppen elektronikai hulladékot. Markusková asszony büszke arra, hogy milyen kevés vegyes szemét kerül a tardoskeddi lerakóra. Rajta kívül Tótmegyeren nagyon kevesen értik a rendszer lényegét, ám az minden utóválogatást végző egyszerű közmunkás számára nyilvánvaló, hogy amit ők válogatnak, az sokkal inkább ipari nyersanyag, mint szemét. A telepen minden anyag külön halmokban vagy bálákban várja a szállítók érkezését.

 

Hová szállítják a másodnyersanyagot?

A PET-palackokból a telep területén 40 és 500 kg-os bálákat préselnek, s a közeli Gútára vagy Pöstyénbe szállítják őket további feldolgozás céljából, a papírhulladékból pedig a párkányi, zsolnai, vagy a Besztercebányától északra lévő hermándi papírgyárban lesz újra papír. A gumihulladék egy Kassa melletti ipari parkba kerül, míg a Tetra Pack dobozok a közeli Nagysurányban működő Kurucz Kft telephelyén alakulnak át zaj- és hőszigetelő táblákká. Az összegyűlt fehér és színes üveget egy érsekújvári üveggyár szállítja el időről időre, az alumínium pedig Zsolna vagy az Eperjes közelében fekvő Szentkereszt kohóiban válik újra értékes anyaggá. Az akkumulátorokat egy Szereden működő feldolgozócég viszi el, a fáradt olajból pedig Érsekújváron készül bioüzemanyag vagy fűtőolaj. Szlovákia kelet-nyugati kiterjedése nagyon nagy, Kassa és Eperjes környéke Tótmegyertől 250, sőt talán 300 kilométerre is van. De mi Budapestről a PET-palackot Kínába szállítjuk! Ez azért más nagyságrend. És Magyarországról a többi szelektíven gyűjtött hulladék nagy részét is külföldre szállítják. Márpedig környezeti szempontból az egész szelektív gyűjtés értelmét megkérdőjelezi, ha a másodnyersanyagokat óriási szén-dioxid kibocsátással a bolygó túlsó végébe, vagy akár "csak" 1-2 ezer kilométerre szállítjuk újrafeldolgozásra. Tótmegyeren ez nem így van. Elsősorban ezért irigyeljük őket.

 

 

Megéri?

A másodnyersanyagokat közvetlenül az önkormányzat értékesíti, hiszen ő a hulladékgazdálkodási program gazdája, míg nálunk Magyarországon a szokásos megoldás az, hogy egy önkormányzattal szerződéses viszonyban álló közszolgáltató cégre bízzák a feladatot. Tótmegyeren csak olyan frakciók gyűjtésébe fogtak bele, amelyeknek biztos helyük van. A másodnyersanyagokért az önkormányzat annyi pénzt kap, hogy (kiegészítve azt az Országos Újrahasznosítási Alapból származó bevételekkel), fedezni tudják a programmal kapcsolatos kiadásokat, a maradék hulladék lerakásának díját, sőt, még a veszélyes hulladékok ártalmatlanításának költségét is. Palárikovo hulladékgazdálkodási programja most már évek óta szolíd nyereséggel zárja az évet. Mikor őszintén beszélgettünk az okokról, az is kiderült, hogy munkaerőre keveset költenek, hiszen a fizikai munkák jelentős részét államilag finanszírozott közmunkások végzik. Ezekhez az emberekhez pedagógiai érzék és türelem is kell, hiszen aki a fellendülő határmenti gazdaságban nem talál munkát, az valószínűleg nem versenyképes munkaerő. De a munkaerő-kérdés mindent nem magyaráz meg, sokkal inkább az a különbség Szlovákia és Magyarország között, hogy az Országos Újrahasznosítási Alap valóban támogatja az újrahasznosítást, és van néhány önkormányzat, amely erre alapozva gazdaságilag is fenntartható programot épített fel.

 

 

Itt sem minden fenékig tejfel

Sajnos Szlovákiában sem a tótmegyeri szemlélet uralkodik. A nagyvárosok többségében - ugyanúgy mint nálunk - arra koncentrálnak, hogy megfelelő műszaki színvonalú lerakókra szállítsák a vegyesen gyűjtött szemetet. A szelektív gyűjtés inkább csak kiegészítő, színező elem.

Sőt - bár az olvasó már megszokhatta, hogy Palárikovoról mindig csak dicséretet olvashat - egy lényeges hibát Tótmegyeren is felfedeztünk. A hulladék összmennyiségének csökkentéséért keveset tesznek. Újságcikkekben, információs előadásokon, akciónapokon természetesen mindig szóba kerül a téma, de a gyakorlatban az önkormányzat és a helyi környezetvédők is úgy érzik, hogy alig van befolyásuk arra, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Szerintük ez csak a gyártókon és a jogalkotókon múlik. Mi ezt másképp gondoljuk, keményen küzdünk, de - például a betétdíjas csomagolás terén - csak kudarcokról számolhatunk be. Tótmegyer pedig 1999-ben ott állt egy betelt szemétlerakóval, ma pedig már az egész környék hulladékgazdálkodásának példát mutat. Mi tagadás, második látogatásunk után is csodáljuk őket!