Szigetek a szigeten

Krk talán a legismertebb horvát nyaralóhely, amely több mint 70.000 vendéget fogad évente. A kedves hölgy nyilván ismerte az összes strand, étterem és fogadó címét, az üvegfenekű hajó menetrendjét és az ejtőernyős vízisíelési lehetőségeket is. Ellenben a 2006 elején bevezetett szelektív hulladékgyűjtési rendszer hátterével kapcsolatban előttem még egyetlen turista sem érdeklődött...Belegondolva, jól is van ez így: az itt nyaraló magyaroknak már az is komoly szemléletformálást jelent, hogy Krk szigetén kizárólag szelektív hulladékgyűjtők találhatók.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a sziget összes (68) kistelepülésén, minden létesítményben a benzinkúttól az áruházakig szó szerint egymást érik a zöld, kék, barna, sárga és szürke kukákból álló gyűjtő szigetek. Más nincs is, a Krk dimbes-dombos, szűk sikátoros városkáiban ugyanis nincs egyéni vagy háztartási gyűjtőedényzet, mindenki kénytelen egy-két - de tényleg nem több mint egy-két sarkot - sétálni a hulladékával. Mellesleg a széles utcás nyaraló-övezetekben is, következésképp a magyar kertvárosokban is kiválóan működhetne a rendszer. (Igaz, így a közösségi szemétdíj az átalánydíjas kommunális adó részét képezi, azaz nincs közvetlen anyagi érdekeltség az egyéni és családi szintű hulladékmennyiség-csökkentésre, „csak" a szelektív gyűjtésre.)

A turisták többsége az első napokban még egyetlen vegyes hulladékos zacskót dob az erre szolgáló, 240 literes zöld konténerekbe. Ott azonban azonnal szembesül a papír, zöldhulladék, üveg, műanyag és fém - így másnap máris válogatva hozhatja a hulladékokat, és ennek megfelelően vásárolhat. Az éttermekben és parti sétányokon is rengeteg a „szelektív sziget", így a napi kirándulásra vett ásványvizes palackot és sörösdobozt is külön gyűjtőbe tehetjük, ha netán nem otthonról vittünk magunknak kulacsot.

Kinek a madárles, kinek a kukabúvárkodás, kinek mindkettő! Az erkélyünkön kialakított lesállásból én a kukásautók viselkedését tanulmányoztam. Megfigyeléseim szerint reggel 7 és 10 óra között aktívak, a nagyobb példányok naponta ürítik a vegyes hulladékot, míg a kisebbek két-három naponta térnek vissza a zöldhulladékért, üvegért, papírért, és a kissé szokatlan közös műanyag és fémgyűjtőkért. Utóbbit nyilván utólag válogatják. A sikátorokból külön erre a célra kialakított, kicsi, elektromos targoncák viszik a színes kukákat a faluszéli átrakóállomásra.

Krk tehát valóban „Öko-sziget", mint azt a rendszert bemutató www.ponikve.hr/ekootok/ honlap célul is tűzte ki. Igaz, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy pontosan mi lesz a begyűjtött másodnyersanyagok sorsa. Tekintve, hogy a Krk ipari terület, termőtalaj és magánhangzók tekintetében egyaránt gyengén ellátott, a zöldhulladékból bizonyosan komposzt készül, a fémet és a műanyagot pedig Rijeka ipari zónájába viszik. Magánhangzók terén pedig máris is kiválóan működik a megelőzés...

Perneczky László