A téma az elektronikus kereskedelemről szóló törvény (és a kapcsolódó törvények) módosítása. A változtatások nagyobb része az elektronikus hirdetésekhez, pontosabban azok kéretlenül kapott és sokat szidott változatához (a spam áradathoz) kapcsolódik. És itt jönnek képbe a kukabúvárok, akik eddig is élharcosai voltak az elektronikus és nem elektronikus szemétposta elleni küzdelemnek. Igaz, eddig nem sok sikerrel.

A spamek úgy működnek, mint a prosztó szórólapok, csak nem a pléhdobozt, hanem az elektronikus postaládát tömik tele kéretlen küldeményekkel. A felmérések szerint a hozzánk érkező e-mailek egyharmada reklámszemét. Letöltésük drága, törlésük időigényes, rengeteg munkával és bosszúsággal jár (egy átlag internetező napi 20-25 percet tölt a tisztogatással). A profi spammerek több ezres címlistákkal seftelnek, vagy címguberáló programokkal „vadásszák le” azokat. Attól kezdve csak egy kattintás a világháló. A szétküldés szinte ingyen van, és minél több balek akad horogra, annál több forgalmi jutalékot kasszíroznak.

Alkotmányjogi megközelítésből itt a magánszférába való kéretlen behatolásról van szó, ami súlyosabb esetben – ha zaklató jelleget ölt – akár büntetőjogi kérdés is lehet. Ha pedig a kéretlen zaklatást adatainkkal visszaélve követik el, az már adatvédelmi jogi probléma (ne feledjük: az e-címünk személyes adatnak számít). Na, de maradjunk csak a kereskedelmi törvénynél és a közigazgatási lehetőségeknél.

A törvény ezen a területen több szigorítást tervez. A szabályozás – az elektronikus úton továbbított e-mailek mellett – vonatkozik az SMS-re, MMS-re és a faxon továbbított hirdetésekre. Egyértelművé teszi, hogy ezeket csak a címzett kifejezett és előzetes hozzájárulása alapján lehet legálisan küldeni. Például ha Ön egy hírlevélre kifejezetten és ellenőrizhető módon feliratkozik, vagy más egyértelmű módon jelzi a reklámüzenet iránti sóvárgását. Ez így volt eddig is, de a jogszabályokat sajátosan értelmező reklámozók kedvéért most külön is rögzítésre került, hogy már az első, engedélyt kérő megkeresés is tiltott. Az ilyen „engedélykérők” ellen mostantól eljárást lehet kezdeményezni.

Az eljáró hatóság továbbra is a Nemzeti Hírközlési Hatóság marad, viszont több lehetősége lesz a spammerek felkutatására. Ami nem is olyan egyszerű. A legtöbb spam külföldi. Eddig főleg Amerikából jött, és Viagrával kavart – most támadnak a kis kínaiak a pénisznagyobbító ötleteikkel. A külföldi reklámszemetek ellen nincs mit tenni, ha a szolgáltatók nem szűrik ki, akkor annyi.

A hazai virtuális zaklatók elleni fellépés mostantól talán hatékonyabb lesz, mert felkutatásukra az NHH halvány „nyomozati jogot”, az internetszolgáltatók pedig jogszabályi biztatást kaptak. A törvény módosulása után lehetőség lesz arra is, hogy az NHH jelezze a szolgáltatók felé, hogy milyen IP-címről érkeznek spamek, és felhatalmazhatja őket arra, hogy a szolgáltatói szerződést az adott felhasználó esetében korlátozzák. Vagy akár fel is mondhassák.

A helyzet tehát most tisztult, de még mindig bonyolult. Egyébként alighanem ez az a terület, ahol a megoldást a jogtól (a kategorikus tiltástól) várni reménytelen, ha az nem párosul a szakmai szervezetek által elfogadott belső normákkal és hatékony civil kontrollal. Erre utalva a parlamenti vitában az államtitkár hangsúlyozta, hogy a minisztérium a legmesszebbmenőkig támogat minden olyan civil kezdeményezést, amely kiegészíti az állami jogi szabályozás kereteit. Akkor hát a tudatos fogyasztókon a sor: a kéretlenül érkező (magyar) spamküldők ellen talán ismét érdemes eljárásokat kezdeményezni! A bejelentéssel (eljárással) kapcsolatos tudnivalók és a formanyomtatvány megtalálható az NHH honlapján (www.nhh.hu /elektronikus hirdetés).

Igen ám, de feltehetően az új szabályozás hatékonyságát is lerontják majd az alábbiak:

• Az eljárás kezdeményezőjének előbb be kell fizetnie 2200 Ft-ot. Haha.

• A spam küldője a legtöbb esetben felderíthetetlen. Tavaly a több millió magyar reklámszemét ellen összesen 270-en tettek bejelentést, ebből az NHH 12 alkalommal szabott ki bírságot. Hahaha.

• Továbbra is kétséges, hogy a szabályozás vonatkozik-e a politikai reklámokra, a polgárok pártorientált meggyőzési kísérleteire. Márpedig ha a politika is eszközként használja fel a kéretlen leveleket, akkor aligha rendelkezik morális alappal a spam üzleti célú tiltásához… Eszembe jut például a kormány egyik választás-szagú SMS kampánya. A mobiltulajdonos polgároknak gátlás nélkül elküldték propagandisztikus kérdésüket. Valahogy így szólt. „Egyetért-e azzal, hogy postaládájából kitiltsák a kereskedelmi reklámokat?” Beugratós kérdés. Hahahaha.

Kalas György

Mit tehet a spamek ellen?

• Szolgáltatójától bárki kérheti, hogy tiltsa le egy adott címről hozzá érkező leveleket. Ha ennek nem tesz eleget, a Nemzeti Hírközlési Hatósághoz lehet fordulni panasszal.
• Megelőző védekezés lehet, ha két e-mail címet használ (egyet a „nyilvános” kommunikációra szán, a másikat az Ön számára valóban fontos partnereknek tartja fenn). Általában ne használjon rövid címet, „bonyolítsa meg” betűkkel vagy számokkal.
• Állítsa be levelezőrendszerét úgy, hogy az ne jelenítse meg a HTML és képformátumokat! Használjon szűrőket, hogy az ismert spamforrásokból ne is lássa a leveleket! A legtöbb levelező rendszer ma már képes arra, hogy gyakori mondatok alapján kiválogassa a kereskedelmi reklámleveleket, és automatikusan oda helyezi, ahova kívánjuk.
• Soha, SEMMIT ne válaszoljon spamre! Annyit se, hogy UNSUBSCRIBE (leiratkozom). Ezzel ugyanis tudatja a spam-küldővel, hogy használatban lévő postaládára bukkant és éppen ellenkező hatást ér el.
• Ne látogassa a spamben ajánlott weboldalakat, ne kattintson az e-mailben szereplő linkekre. Ne futtassa az e-mailen érkezett EXE formátumú csatolmányokat! Ne továbbítson láncleveleket, csak akkor, ha valóban biztos eredetűnek tűnnek!
• A magyar spam-küldők „megcsípésére” akkor van a legtöbb esély, ha a küldő címe azonosítható és magát vagy saját termékét reklámozza.