Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 18 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

SAJTÓANYAG -termékdíj törvény

  • 2004. március 05.
  • humusz
Az évtizede folyamatosan nagy iramban növekvő csomagolási hulladék mennyisége meggyőzte a környezetvédelmi tárcát a jogi eszközökkel való szabályozás sürgető szükségességéről. Évek óta először látjuk úgy, hogy a termékdíjas törvény módosítása és a betétdíjas kormányrendelet életbe lépes után csökkenhet a keletkező hulladék mennyisége!
Egy szűk, élelmiszeripari és csomagolóipari cégekből álló csoport számára ez érezhetően kellemetlen fordulat. A gyártók számára előírt kötelező újratöltési arány1 és a kereskedőkre vonatkozó forgalomban tartási kötelezettség2 együttesen teremthetik meg a választási lehetőséget a fogyasztók számára eldobható és visszaváltható csomagolású termékek között.

Az ellenérdekeltek érveiket - az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségén és a csomagolási hulladék hasznosításának koordinálására alakult Ökopannon Kht.-n keresztül - erőteljesen hallatták mind a sajtóban, mind pedig a döntéshozók meggyőzésekor. Tisztán látszott, hogy a jelenlegi rendszer megmaradása számukra előnyös, hiszen abban érdekeltek, hogy egyszerhasználatos, eldobható csomagolóanyagukat minden egyes alkalommal eladhassák a termék vásárlójának ahelyett, hogy abban lennének érdekeltek, hogy egy csomagolóanyagot minél többször felhasználhassanak (a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése).
Napvilágot látott egy életútelemzés is, amivel ez a csomagolóipari csoport az egyszerhasználatos, eldobó csomagolásokat próbálta környezetterhelés szempontjából kedvezőbbnek beállítani az újratölthető (visszaváltható) változatokkal szemben. A HuMuSz szerint a politikai döntéshozók befolyásolására készült dokumentum csúsztatásokkal van tele, és több költségtétel egyszerűen nem szerepel benne - egyértelműen a profitmaximalizáló csomagolóipari érdekeket tükrözi. Az elemzést csak a legfeltűnőbb csúsztatásokat tartalmazó részeken korrigálva világosan kitűnik, hogy az újratölthető (visszaváltható) csomagolások még alacsony számú újratöltés esetén is sokkal kevesebb költséggel járnak az egész társadalom számára.

A Hulladék Munkaszövetség támogatja a környezetvédelmi tárca termékdíjtörvény módosító tervezetét és a betétdíjas kormányrendelet tervezetét, amely sok szempontból követendő példa lehet az EU tagországaiban is. Úgy gondoljuk, hogy a tervezett módosítások kedvező hatással lehetnek a hazai termelésre és foglalkoztatottságra. Az ipar a hazai termelés költségnövekedésével, ezáltal a gyártás külföldre településének veszélyével érvel. Ezzel szemben mi úgy látjuk, hogy a rendelkezések betartása biztosíthatja a hazai termelés termékdíj mentességét, viszont az importőrök számára a mentességi feltételek biztosítása sokkal nehezebbé válik, közülük többen fogják a megnövekedő termékdíj befizetését választani. (az export szintén mentes a termékdíj fizetés alól)

1 a kötelező újratöltési arány a gyártóknak írná elő, hogy egy bizonyos részét a forgalomba kerülő italoknak újratölthető csomagolásban kell gyártania

2 a forgalomban tartási kötelezettség, ami pedig a kereskedőket kötelezné, hogy a boltokban kapható italok egy bizonyos részét visszaváltható csomagolásban kell árulnia

MELLÉKLET

Érvek és ellenérvek

Az ÉFOSZ-t és az Ökopannon Kht.-t szócsőként használó, ellenérdekelt ipari lobbi érvei:

1. "az eldobható csomagolóanyag nem hulladék, hanem másodnyersanyag"
Válaszaink:
- Az EU-direktívákban és hulladékgazdálkodásról szóló törvényben is megjelenő hulladékgazdálkodás prioritási sorrendje egyértelműen kimondja, hogy mind a hulladék keletkezésének megelőzése, mind az újrahasználat (itt újratöltés által) elsőbbséget élvez az újrahasznosítással szemben. Az EU csomagolási hulladékokról szóló direktívája például kimondja, hogy az EU bátorítja tagállamait a csomagolások újrahasználatát biztosító rendszerek létesítésére és működtatésére, mert ezek a rendszerek a hulladék keletkezés megelőzésének kedvező eszközei. Ez tehát az ipar állításával szemben nem az EU-szabályozás hiányát, netán a szabályozás tiltását, hanem azt jelenti, hogy az Európai Unió az újrahasználat szabályozását nemzeti hatáskörbe utalta.

- A visszaváltható termékek csomagolása sokkal nagyobb arányban gyűjthető vissza, mint az eldobható csomagolású terméké. Tévedés az az ipari állítás, hogy a kereskedelmi hálózaton keresztül a visszaváltható csomagolások legfeljebb 60-70%-a gyűjthető vissza. A visszagyűjtési arány a visszaváltás rendszerének elterjedtségétől és a betétdíj mértékétől függ. Álláspontunk szerint 95%-os visszagyűjtési arány minden különösebb pótlólagos beruházás nélkül biztosítható.

- Kevés, hogy másodnyersanyag lesz a hulladékból. Újrahasznosítás akkor valósul meg, ha van egy működő újrahasznosító háttéripar. Ez a helyzet bizonyos csomagolóanyagok esetében egyáltalán nem áll fenn. Nem véletlenül titkolja a csomagolási hulladékok újrahasznosításának koordinálására alakult Ökopannon Kht. saját tanácsadó testületében ülő civil tagjai elől is, hogy hol, hogyan és milyen költséggel hasznosítja a begyűjtött csomagolási hulladékot. Információink szerint pl. a műanyag hulladékok jelentős része a távol-keleti országokba utazik, ami környezeti szempontból nem fenntartható megoldás. Ráadásul még az a veszély is fennáll, hogy a célországban nem hasznosításra, hanem lerakásra kerül a hulladék.

- Akkor érdemes szelektíven gyűjteni és újrahasznosító háttéripart támogatni, ha a begyűjtött hulladékból olyan termék állítható elő, amely piacképes, van rá kereslet.

2. ?A visszaváltott csomagolóanyagokat mosni kell és nőnek a szállítási költségek is?
Válaszunk:
Ez valóban így van. Ez még mindig sokkal kisebb környezetterhelést okoz, mint nyersanyag- és energiaráfordítással egyszerhasználatos csomagolóanyagot gyártani és annak hulladékát kezelni.
Az a sokszor hangoztatott érv, hogy újrahasználat esetén a göngyölegeket vissza is kell szállítani, nagyon gyenge lábakon áll. Ugyanis az eldobó rendszer mellett saját eszköz- és járműparkkal rendelkező szelektív gyűjtés kell, ami még drágább megoldás. És ezt részben nem a termelő, hanem a lakossággal kívánják megfizettetni.
Az ipar rendre megfeledkezik arról a nem elhanyagolható tényről is, hogy az egyszer használatos csomagolásokat minden töltés esetében a csomagolóanyag gyárból kell a töltés helyszínére szállítani, mely szállítás távolsága sok esetben lényegesen hosszabb, mint a visszaváltott csomagolások kereskedelemtől történő visszaszállítási távolsága.

3. ?Vannak élelmiszeripari előírások, amiknek nem lehet megfelelni újratöltéssel - fennáll a mérgezés lehetősége?
Ez egyszerű pánikkeltés a csomagolóipar ellenérdekelt csoportjának részéről. 10 évvel ezelőtt még a visszaváltható üvegek adták a forgalomban lévő italcsomagolások 80 %-át és sem addig, sem azóta egyetlen olyan mérgezésről sem tudni, amely mosással vagy újratöltéssel bármilyen módon kapcsolatba hozható lett volna.

4. ?Munkaerőpiaci hatás - tömeges elbocsátások várhatóak?
A felvetés azért sem komoly, mert az eldobható csomagolóanyagok gyártása magas automatizáltsági fokú, alacsony számú munkaerőt igényel. Elképzelhető ugyan, hogy egyes csomagolóanyagok gyártóinál (pl. az újratöltésre alkalmatlan műanyag flakonok vagy társított dobozok) valóban lesznek elbocsátások. Ennek munkaerőpiaci hatása azonban elhanyagolható, hiszen pl. a másfél milliárd italos dobozt gyártó Tetra Pak Hungária Kft 50 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztat. A működő betétdíjas rendszer ennél nagyságrendekkel több munkahelyet teremt. Mind a visszaváltás, mind a csomagolóanyagok logisztikai tevékenységei (tárolás, szállítás, elosztás, készletkezelés) és újratöltése elsősorban az alacsony végzettségűek munkaerőpiacán teremt új munkahelyeket. Az üvegek, rekeszek tisztítása, az újratöltést ellenőrző számítógépes berendezések működtetése és a visszaváltás automatizálása szakképzett munkaerők számára biztosít álláslehetőségeket.
Beruházásélénkítő hatással bír a visszaváltás automatizálásának megoldása, illetve új mosó, tisztítóberendezések létesítése. Az ilyen berendezések vízvisszaforgató, zárt rendszerű gépek, a korábbi megoldások vízigényének töredékével működnek, és a keletkező veszélyes hulladék semlegesítéséről, a maró lúgot tartalmazó iszap semlegesítéséről is gondoskodnak.
A kötelező újratöltési arány teljesítése a gyártókat arra is fogja ösztönözni, hogy a legtöbbször újratölthető üveg csomagolóanyagot használják termékeikhez. Ez az elmúlt 15 évben megszűnésközeli állapotba került magyar üvegipart támaszthatja fel poraiból és jelentős munkaerőfelvétellel járhat a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő térségekben (pl. Orosháza). Ugyanakkor ez az üvegipar felvevője lesz a szelektíven gyűjtött üveghulladéknak is, ami a hazai hasznosítást teszi végre lehetővé (eddig ugyanis Csehországba és Lengyelországba kellett szállítani hasznosításra az üveghulladékot).

HuMuSz

letölthető .doc formátumban