A probléma gyökere
Kiindulásképpen azokat a papírszemét-féleségeket írtam össze, amivel gyakran találkozom. Ezek ok-okozati kifejtésével próbálkoztam, talán így juthatnánk el a probléma gyökeréhez, az „igazi megelõzéshez”; hogy tudniillik van-e egyáltalán létjogosultságuk, vagy ilyen mértékû felhasználásukra szükség. Azért néhány érdekesebb gondolatmenetet mégis leírok példaképpen (az egymást követõ elemeket ok-okozat sorrendben).
(Elegendő alvás, helyes táplálkozás, mozgás, megfelelő öltözék) --> (jobb ellenálló képesség) --> (kevesebb megfázás) --> (kevesebb papír zsebkendő használat). A teljes „problémafa” felrajzolásával érdekes összefüggéseket vehetünk észre. Például ez esetben azt az összefüggést kapjuk, hogy az egészségesebb életmód kevesebb papírszemét termelésével jár (ha nem fázunk meg, nem kell pzs…). Persze ez csak egy kiragadott példa, (és önmagában nem is biztos, hogy megállja a helyét) csak azt érdemes észre venni ezen keresztül, hogy milyen széles is a megelőzés tárháza. Persze azt is érdemes megvizsgálni, hogy egy elemnek adott körülmények között mennyire van létjogosultsága. Például ez esetben (adott víz-, munka-, hulladék-kezelési „díj” esetén) a vászonzsebkendő mennyire lehet „helyettesítő termék”. De a többi papírszemét típusnál is érdemes végiggondolni; miért is van szükség a rengeteg reklámújságra, szórólapra. Vagy miért van a bürokratikus rendszereknek hatalmas papírkibocsátása, miért van szükség erre a rengeteg adminisztrációra, igazolásra, számlára, stb.? Vagy például miért tudnak eladni annyi sajtóterméket?
Ezekre a kérdésekre azért általában meg lehet találni az okokat, csak egy kis utána-gondolást igényel. Az kétségtelen, hogy az ezekre adott megoldási javaslatoknak csak egy része valósítható meg ezen társadalmi berendezkedésben (ilyen lehet, pl. a postaládán a stop-reklám, vagy a spórolás és a tudatos vásárlás különböző formái), jó részük azonban csak a meglévő rendszer (a gazdaság, társadalom – egyén!) alapos változ(tat)ásával volna elérhető. „Önkéntes” társadalmi változásra példa a különböző „alternatív” közösségek, a „kényszer” miatt fennmaradt, (ebből a szempontból) „fenntartható társadalmi rendszerek” például a keleten élő „nomád” népek.
Azért nézzük még meg az egész problémafának azt a részét, ami az anyag-pazarlással foglalkozik, tehát azt az esetet, ha már (mégis) létrejött a hulladék. Ez esetben a legfőbb problémának azt vettem, hogy a papír kikerül a természeti (és az ember számára hasznos) körforgásból.
A szerkezetet úgy próbáltam kialakítani, hogy a felsőbb szinten levő problémákat az alatta levő okok hozzák létre. Ha tehát ezeket megszüntetjük,(és az ábrát is jól vázoltam fel), akkor jó eséllyel a felette levő következményt részben megoldottuk, vagy legalábbis a nagyságát csökkenthetjük.
Ez alapján megvizsgálhatjuk azokat a pontokat, ahol változást tudunk elérni a legfelső okozat (probléma) csökkentése érdekében. Azt megfigyelhetjük, hogy az alsóbb szinteken általában valamilyen emberi tulajdonsághoz, „rossz”, berögzült szokáshoz jutunk (aminek tovább kutatása szintén érdekes volna…). Persze ez az a szint, amin a legnehézkesebb változtatni, de azért ez sem teljesen reménytelen, főleg a még „alakuló” korosztályoknál.
Az ábrán azt is láthatjuk, hogy az egyes okok megszüntetésében más-más társadalmi szereplő tudna lépni, így az állam (pl. újrahasznosított termékek (és előállításuk) preferálása a nagyobb anyag és energiaigényes termékekkel szemben, fogyasztók motiválása, információ az újrapapír termékekről, stb.), az ipar (itthon is széles termékskála gyártása (pl. fénymásoló papír)), és természetesen a fogyasztók. Minthogy azt hiszem, az olvasók többsége inkább ez utóbbi kategóriába esik, így inkább a számunkra elérhető eszközökről írnék bővebben.
Simó Áron