Poliészter ruhát hordani nagyjából annyira természetes, mint műfűvel borítani a kertünket
Havi 9 euró 95 centért új farmert lehet lízingelni egy holland cégtől. A lízingelt nadrágot mindenki addig hordja, ameddig akarja, ha elfeslik, ingyen megjavítják és becserélik újra. Egy év után nem kell tovább fizetni, és a nadrág a tulajdonosnál maradhat, de be is cserélheti egy másikra, vagy visszaküldheti újrahasznosításra – utópiának tűnő jelenség, miközben a holland cégnél hétköznapi szolgáltatás. A céljuk nem kevesebb, mint a hulladékmentesség és a szén-dioxid-kibocsátás minimálisra csökkentése. Utóbbi persze csak akkor valósulna meg, ha a farmer gyártásának minden fázisa a divatipar aktuális célkitűzésének megfelelően Hollandiában zajlana – jelenleg nem ez a helyzet –, de még így is elég közel állnak a körforgásos gazdasághoz és a fenntarthatósághoz. Közben a legtöbb ruhamárka esetében ez inkább csak egy jól hangzó, vásárlócsalogató szlogen, semmint a valóság. Vincze Barbara cikke.
Ez a kelet-közép-európai könnyűipar állapotáról szóló sorozatunk befejező része. Korábbi cikkeinkben bemutattuk a benne dolgozó varrónők és a szakma aktuális helyzetét itthon és a régió két másik országában. A TCLF-szektor (textil-ruha-bőr és lábbeli) lehetséges jövőképeit azonban nem csupán regionális, hanem elsősorban globális trendek befolyásolják.
A globalizált divatipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon. Összetett ellátási lánca mentén számos társadalmi és környezeti kihívással küzd – írja a Követ Egyesület lapjában, a Lépésekben Edőcsény Klára Ilona közgazdász és Harangozó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem Fenntarthatósági Menedzsment és Környezetgazdaságtan Tanszékének docense. Az ellátási lánc az a folyamatsor – és annak összes szereplője –, ami alatt egy termék a megtervezéstől eljut a fogyasztóig. „Ezekről a problémákról egyre többet hallani és az utóbbi években a fogyasztók, nemzetközi szervezetek és a vállalatok is elkezdtek lépéséket tenni, utóbbiak például a veszélyes vegyi anyagok kivezetésén, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésén, körforgásos gazdasági gyakorlatok bevezetésén keresztül” – folytatják a szerzők.
A környezetvédők szerint ennek már épp itt volt az ideje. A negatív környezeti hatások egy részét csak megbecsülni lehet, az azonban tény, hogy a divat- és ruhaipar a legnagyobb vízfelhasználók között van: 2015-ben a divatipar 79 milliárd köbméter vizet használt – ez évente 44 balatonnyi vízmennyiség. A világ óceánjaiba kerülő mikroműanyag 35 százaléka a divatiparban egyre népszerűbbé váló szintetikus textilekből származik egy 2017-es tanulmány szerint, és akkor az iparág irt ózatos vegyszerigényéről még nem is beszéltünk; a rengeteg vegyi anyag – például a festékek – nemcsak a gyártás során rongálja a dolgozók szervezetét, de a késztermékekben, vagyis a ruhákban a növényekre, az állatokra és végső soron az emberre is káros.
Káros alapanyag, káros festés, káros vegyszerek a ruhákban
A Greenpeace szerint a jelenleg létező ruhák közel 70 százaléka szintetikusan előállított anyagokból készül, az pedig, hogy kőolajszármazékkal borítjuk és dekoráljuk testünket, nem csak a Földnek árt, az emberi bőrnek sem jó. Befedni magunkat poliészterrel, nagyjából annyira természetes, egészséges és környezettudatos, mint a kertünket beborítani műfűvel.
Ha érdekel a cikk folytatása, kattints tovább a telex honlapjára!
Cikk és kép forrása: telex.hu
