A papír rövid története

A papír rövid története

Az írásbeliség kialakulása magával hozta azt az igényt is, hogy az emberek maradandó anyagra rögzítsék gondolataikat. Az ókori Egyiptomban a papirusznád belsejét döngölték lappá — ebből lett a papirusz. A rómaiak állatbőröket csiszoltak vékonyra — ez volt a pergamen. Kínában először selyemre írtak, majd kidolgozták a növényi rostokból készült papír előállításának technikáját. Ennek fő alapanyaga a bambusznád lett. Az arabok ellesték a titkot, de őkalapanyagnak rongyot használtak. Európába a mórok juttatták a papírgyártás tudományát. Nagymennyiségű papírra igazán csak a könyvnyomtatás megkezdése (1440) után lett szükség. A papír előállítása a XIX. század második felétől, a gőzgép feltalálása után vált ipari méretűvé. A legjobb nyersanyagnak végül a fa bizonyult. Napjainkban kimondottan a papírgyártás céljairatelepítenek puhafa (nyírfa, lucfenyő, erdei fenyő) erdőket. Az ilyen monokultúrás termelés rontja a talaj minőségét. Amellett, hogy a papír előállításához nagy mennyiségű fát vágnak ki, maga az előállítás isnagymértékben szennyezi a környezetet: óriási a vízigénye, szennyvíz keletkezik, sokféle vegyszert (fehérítő-, enyvező- és színezőanyagokat) használnak hozzá és energiaigényes.