Nem hétköznapi újrahasznosítás: Aranybányából vízerőmű
Az ausztráliai Queensland északnyugati részén található Kidston több, mint százéves bányászváros. Aranyat először az 1880-as években találtak itt, de a helyszínt 1907-ig titokban tartották, amikor hivatalosan is megnyitották a bányát. A területre város épült, melyet az akkori queenslandi miniszterelnökről, William Kidstonról neveztek el.
Mára a bányásztevékenység egész Ausztráliában lecsökkent, eddig összesen 50 000 bányát állítottak le. 2001-ben Kidston egyik legnagyobb bányáját is bezárták, mely két, 300 méter mély kráterrel rendelkezik. Ez a terület azonban most újrahasznosítás elé néz, mivel az egykori miniszter ük-ükonokája, Simon Kidston a Genex nevű energiacég vezérigazgatója a bánya újrahasznosítását tervezi. A Genex állami támogatással szivattyús energiatározó rendszert (PHES) épít egy 50 megawattos napelemfarmmal együtt, mely 27.500 otthon energiaellátását fogja biztosítani.
A víz helyzeti energiáját kihasználó (jelen esetben szivattyús) tározó (Angol nevén PHES; Pumped Hydro Energy Storage): A rendszer két víztározóból áll, amelyek közül az egyik magasabban helyezkedik el. A töltés úgy történik, hogy a vizet az alacsonyabb tározóból a magasabban fekvőbe pumpálják (ehhez használják fel részben a nap energiáját). Az így tárolt energia kinyerése a víz leengedésével történik miközben a vízerőműveknél megszokott turbinákat hajt meg a víz. Az energiaszektorban ez az egyik legelterjedtebb tárolási megoldás. Csak nagy méretekben hatékony. Hidroelektrikus működésről már írtunk korábban korábban, lásd a világ egyik legkülönlegesebb erőműveként számontartott Taum Sauk-ot, és az Atacama-sivatagban tervezett projektet. (Segédlet: mit.bme.hu/~gyorke/phd/ertekezes.pdf)
A Genex azt ígéri, hogy a bánya hasznosításával nemcsak hogy megakadályozza a környezetszennyezést - melynek veszélye egyébként fenyegetne, de rendszere egyike lesz a legkörnyezetbarátabb erőműveknek.
forrás:
