Mikroszennyezők hatása a felszíni vizekben

A cikkben a kutató a gyógyszermaradványokkal kapcsolatban kiemeli, hogy azért nehéz ezek maradéktalan lebontása, mert az egész világon elterjedt biológiai szennyvíztisztítás során alkalmazott baktériumok a szerves szennyezőanyagokat bontják le, míg a vegyészek szintetikus molekulákat hoznak létre, amiket a természetes anyagokra adaptálódott baktériumok nem tudnak lebontani. Így kerülnek a természetes felszíni vizekbe a tisztított vízzel együtt a gyógyszermaradványok.

A hosszú távú és folyamatos vízi monitoring rendszer fontossága és a vizeinkben levő gyógyszermaradványok problémája mellett Záray kitér a mikroműanyagok szennyezésére is.

,,Két dolgora szeretném felhívni a figyelmet. Vannak iparágak, amelyek tudatosan gyártják a mikroműanyagokat, ezekkel naponta találkozunk a tusfürdőkben, fogkrémekben és a dezodorokban is. A kozmetikai ipar gyártja például a 10 és 500 mikrométer közötti mérettartományba eső, zömében polipropilén és polietilén granulátumokat. Ezek a golyócskák segítenek a bőr felhámrétegét eltávolítani. Sőt ma már nem is mikro-, hanem nanoméretű műanygokat használnak a kozmetikai termékekben. Az ebbe a mérettartományba eső szilárd részecskék eltávolítása különböző membrántechnológiákkal lehetséges lenne, de ezek költséges volta miatt ez az út nem járható, gondoljunk csak arra, hogy Budapesten naponta mintegy 400.000 m³ szennyvíz kezelését kell megoldani. A PET-palack a mikroműanyag-szennyezés másik forrása. Amikor PET-palackban tárolt ásványvizet iszunk, akkor a flakonról és a kupakról lemorzsolódó részecskék bekerülnek a szervezetünkbe is. Ezért inkább a fémkupakkal lezárt üveget kellene előnyben részesítenünk. A világ hozzászokott a PET-palack nyújtotta kényelemhez, és valószínűleg nehéz lesz visszatérnünk a visszaváltható üvegben forgalmazott üdítőitalokra és ásványvizekre.” - fogalmaz Záray.

A teljes interjú az Innotéka magazin X. évfolyamának októberi számában olvasható.