In memoriam Foltányi Zsuzsa (1956-2023)
Próbáljuk feldolgozni a feldolgozhatatlant: FoZsu nincs többé köztünk. Február 25-én váratlanul, de békésen távozott - az Ökotárs megemlékezését közüljük változtatás nélkül.
Nem túlzás azt állítani, hogy halála hatalmas veszteség az egész magyar civil szférának. Nélküle nem lenne Ökotárs, legalábbis biztos nem abban a formában, ahogy ma ismerjük. És ez bízvást elmondható még nem egy szervezetről.
Egy amerikai ösztöndíjas tanulmányút nyomán kapott felkérést az Ökotárs elődjének eredeti alapítóitól a Partnership Program hazai elindítására. Az eredetileg 3 évre szánt programból az ő munkája nyomán lett egy immár három évtizedes múltra visszatekintő alapítvány. Ő tette le mindazokat az alapokat – működésben, gazdálkodásban, megközelítésben és módszerekben – amelyek az Ökotársat azzá tették, ami. Bár az elmúlt évtizedben egyel hátrébb lépett a napi munkából, kurátorként, tanácsadóként mindvégig mellettünk állt és segített.
Nem szenvedhette az igazságtalanságot, a sunyiságot és az agyatlan bürokráciát – ha ezekkel szembesült, felvette a kesztyűt, és nem állíthatta meg semmi, elment bármeddig. Legtöbbször nem is magának kereste az igazságot: minden hozzá fordulónak minden követ megmozgatva próbált segíteni. Legyen az energiapolitika, a civilek finanszírozása vagy a közösségi részvétel – minden problémát magáénak érzett, beleásta magát és cselekedett. De emellett éles szemű kritikus is volt: észrevette a csillogó homlokzat mögött a rothadást, és szóvá is tette a gyenge pontokat – és előbb-utóbb mindig rá kellett jönnünk: neki van igaza.
Mentorunk és barátunk volt: ahogy nem fogjuk elfelejteni együttléteinket csobánkai háza teraszán, úgy fognak hiányozni vesébe látó kérdései és megjegyzései munkamegbeszéléseinkből is. Kit hívjunk fel ezután, ha nincs válasz a kérdéseinkre?
Forrás: okotars.hu
Kép forrása: nlc.hu
