A maradék hulladék mítosza

A felkérés kapcsán lehetőségem nyílt tanulmányozni az úgynevezett maradék hulladék összetételét - azaz a háztartási hulladék azon részét (információforrástól függően 35-40%), amely az újrahasznosítható anyagok különgyűjtése és a komposztálás után megmarad.

Szerencsére a York és Durham régiókban (Toronto környékén) nemrég lezajlott környezeti hatásvizsgálat során modellezték, hogy mi maradna az - általuk 40%-nak mért - maradék hulladék lehető legnagyobb mértékű hasznosítása illetve elkerülése esetén.

A maradék hulladék éghetetlen/nem égetendő részei

A 40% „maradék hulladék" megközelítőleg egyötöde (17,2%) éghetetlen anyag, beleértve a fémeket (13,3%) és az üveget (3,9%) is.
Egy másik közel egyötöd rész (18,1%) élelmiszer, amelynek -úgy tudjuk - átlagosan 70-80% a víztartalma. Amikor legutóbb megpróbáltam víz égetéséből energiát nyerni, nem sok sikerrel jártam. (Próbálják ki: ma este rakjanak egy kisebb tüzet, dobják rá a vacsorájukat, és figyeljék meg, mi történik.)
Van még benne 4,3% kerti hulladék (könnyen komposztálható), illetve háztartási veszélyes hulladék 0,3 %-ban (olyan anyagok, amelyeket biztosan nem kellene elégetni) és textília 2,4%-ban (ezeket sem kellene elégetni).

A fentieket összesítve: a maradék hulladék 42,3%-át teszik ki olyan anyagok, amelyeket nem lehet, nem kellene, illetve nem lenne szabad elégetnünk.

Így már jobban értjük, hogy a hulladékot energiává alakító üzemek (tk. hulladékégetők) miért működnek olyan kis hatékonysággal és hogy ez az energia miért kerül olyan sokba.


Nézzük, mi marad még!

Papír és rostok adják a maradék hulladék teljes mennyiségének 26,6%-át. Ez felosztható újrahasznosítható (15%) és nem újrahasznosítható (11,6%) alkategóriákra. Az „újrahasznosítható" kategóriába tartozó papírt/rostot nyilván újra lehetne hasznosítani. De mi a helyzet a „nem újrahasznosítható" alkategóriával? Ennek meghatározása: komposztálható papír és higiéniai termékek. Ahogy a kidobott élelmiszerek esetében is, ennél a frakciónál is felmerül bennem a kérdés: vajon mennyi energiát nyerhetünk egy átázott pelenkából, továbbá hogy miért nem komposztáljuk a „komposztálhatóként" jellemzett papírt.

A„műanyagok" kategórián belül a következő a megoszlás: újrahasznosítható műanyag (3%), fólia (2,5%) és vegyes műanyag (6,8%). Ez összesen 12,3%.

Hogy mit hiányolok?

A kevert papír és műanyag kategóriák összesen 40%-ot tesznek ki. Képzeljük el, hogy megelőzéssel, csomagolóanyagokra vonatkozó szabályozással, újrahasználatot ösztönző adózási szabályokkal, a szelektív hulladékgyűjtés egyszerűsítésével (és persze az újrahasznosított anyagok piacának fejlesztésével) a 40% maradék hulladék kétharmada nem a szemétbe kerülne. Mi maradna? Az eredetileg 40%-ot kitevő papír/rost és műanyag kategóriákból mindössze 13,6 %!

Vajon tényleg megéri kommunális égetőt vagy hipermodern (és drága!) gázosító üzemeket (gasification plant) építeni, csak hogy a keletkező hulladék ilyen kicsi töredékét kezelni tudjuk? Nem hiszem.

Az az állítás, miszerint elértük a lehetséges maximális hulladék eltérítést (60%-nál), számomra nem helytálló. Mint minden más termék vagy szolgáltatás esetében, itt is vannak olyanok, akik nem használják ki teljesen a rendszer lehetőségeit, találhatunk kis, közepes és nagymértékű felhasználókat. A mostaninál tehát sokkal többet tehetnénk azért, hogy tovább ösztönözzük a lakosságot. Ahogy mondani szoktam, ha az embereket rá lehet venni arra, hogy a McDonalds-ban egyenek, akkor bármire rá lehet venni őket.

Ne feledjük, hogy ma már tudjuk: a papír- és műanyaghulladékok tonnánkénti újrahasznosításával 2-3 tonna szén-dioxid képződését kerülhetjük el.


És ami még ezek után is megmarad...

Az utolsó, elég jelentős (18,6%) kategóriát az „égethető anyagok" alkotják. Ide tartoznak az épületfelújításhoz használt anyagok, a vegyes termékek illetve az egyéb anyagok.

Képzeljük el, hogy internetes cserekereskedelemmel, átvevőhelyekkel, újabb hulladékfajták szelektív gyűjtésével illetve kereskedelmi visszavételi rendszerek segítségével ezt a kategóriát harmadára csökkenthetnénk: 6,3 % maradna az eredeti 18,6%-ból.

Adjuk hozzá ehhez a papírból/rostból és műanyagból megmaradt 13,6%-ot (ld.fentebb)! Kétlem, hogy az így kapott összeg meghaladná a „maradék hulladék" 20%-át, azaz a teljes hulladékmennyiség 8%-át. Ez az, ami valójában maradék hulladékként kezelendő, nem pedig a 40%, amit sokan elégetésre szánnak.

Csak 8%.




Forrás: Solid Waste & Recycling, June/July 2008

Szerző: Rod Muir
A szerző a kanadai Sierra Club hulladék kampányosa, valamint a Waste Diversion Toronto szervezet egyik alapítója.

Fordította: Kőrös Éva, Kovács Eszter