Már az 1950-es évek óta nyelik a halak a mikroműanyagot
Már hetven éve nyelik a halak a mikroműanyagot. Kutatók múzeumi gyűjteményekben megőrzött példányok beleit vizsgálva jutottak erre a következtetésre, írta az MTI.
Már az 1950-es évek óta nyelik le a mikroműanyagokat a halak, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett a beleikben – írta az MTI a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportálra hivatkozva.
„Az elmúlt 10-15 évben közismert problémává vált, hogy műanyag van a vizekben. Valójában azonban az organizmusok azóta ki vannak téve a hatásainak, mióta felfedezték a műanyagot” – mondta Tim Hoellein, a chicagói Loyola Egyetem tudósa, az Ecological Applications című tudományos lapban megjelent kutatás vezető szerzője.
Hoellein a Field Museum ichthiológusa, vagyis halkutatója, Caleb McMahan közreműködésével vizsgálta meg a múzeum gyűjteményében lévő, az 1900-as évek óta rendszeresen begyűjtött és alkoholos üvegben tárolt halakat, a pisztrángsügér, a pettyes harcsa vagy csatorna harcsa, a feketeszájú géb és a Notropis stramineus nevű faj egyedeit. Évtizedenként legalább öt példányt vizsgáltak meg. Eltávolították emésztőszerveiket, és hogy ezekben megtalálják a műanyagrészecskéket, hidrogén-peroxiddal kezelték.
„Buborékol és habzik, lebont minden szerves anyagot, de a műanyag ellenáll a folyamatnak” – fejtették ki a kutatók.
A hátramaradó műanyag szabad szemmel nem látható, csak egy sárga foltnak tűnik. Mikroszkóp alatt azonban könnyen azonosítható. Ha az apró maradványok szélei rojtosan kopottak, akkor szerves anyagról van szó, de ha nagyon simák, akkor nagy valószínűséggel mikroműanyag.
A szakértők megállapították, hogy az évszázad közepe előtt nem voltak még mikroműanyagok a halak emésztőszerveiben, az 1950-es évektől, a műanyagtermelés beindulásával azonban egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg.
„Mikroműanyag származhat nagyobb, széttöredezett tárgyakból, de gyakran a ruhákból erednek. Valahányszor kimosod a harisnyádat vagy egy poliészter pólót, apró szálak szakadnak le és kerülnek bele a vizekbe” – mondta Loren Hou, a Loyola Egyetem munkatársa.
Az 5 milliméternél kisebb, sokszor egészen parányi mikroműanyagok néhány éve vált az egyik legfontosabb környezeti problémává. A nejlonzacskókból, PET-palackokból, vagy a szintetikus ruhák gépi mosása során lebomló apró műanyagszemcsék tömegesen fordulnak elő a vizekben. A természetes lebomlásuk nagyon lassú, a mennyiségük gyorsan nő, és azzal, hogy a vízben élő élőlények benyelik őket, részévé válnak a teljes élelmiszerláncnak, így az emberekbe is belekerülnek a mikroműanyagok.
forrás: telex.hu
