Litterati: Vajon képes egy digitális hulladéklerakó megszabadítani a bolygót a szeméttől?

Tényleg annyira jó móka felszedni a szemetet?

A Litterati közössége szerint egybehangzóan igen. A Litterati alkalmazás arra kéri a felhasználóit, hogy azonosítsák be, fotózzák le és tűzzék a térképre a mások által eldobott szemetet, mielőtt a szemétgyűjtőbe dobják.

Az ötlet elég egyszerű: a közösségtől gyűjtenek adatokat, ami segít megelőzni, hogy egyáltalán hulladék keletkezzen.

A Litteratival eddig több mint 750 000 darab szemetet osztályoztak a felhasználók 114 országban, és a gyűjtemény naponta több száz elemmel bővül.

„Nem túl nagy szám, de már ennyi is hatékonynak bizonyult” – mondja Jeff Kirschner, aki kezdetben nem tett mást, csak lefotózott egy cigarettacsikket.

Az Instagramból nőtt ki

Kirschner, az oaklandi vállalkozó éppen gyerekeivel kirándult, amikor a Litterati ötlete megszületett. A kislánya észrevett egy műanyag tálcát tele macskaalommal, amelyet valaki csak úgy a vízbe hajított, és megjegyezte, hogy annak nem kellene ott lennie.

„Naív, de nagyon is lényeglátó megjegyzés volt, amely gondolkodóba ejtett” – emlékszik vissza Kirschner.

„Eszembe jutott, hogy sráckoromban a nyári táborban, mielőtt a szüleink látogatóba érkeztek, mindenkit kitereltek, hogy szedjen fel öt darab szemetet – így villámgyorsan sikerült kipucolnunk az egész tábort.”

Kirschner eljátszott az ötlettel, hogyan lehetne ezt a módszert az egész bolygóra kiterjeszteni, és egy nap kiposztolt az Instagramra egy fotót egy cigarettacsikkről, amelyet az utcán talált.

„Csakhamar észrevettem, hogy 50 szemétről készült fotó gyűlt össze a telefonom, és minden egyes darabot felszedtem, amikor lefényképeztem. Dokumentáltam, amit a bolygóért tettem” – mondja.

Így indult el tehát a Litterati 2012-ben, egyetlen Instagram hashtaggel.

A szemét világtérképe

Az Instagram „művészivé és hozzáférhetővé” tette a szemétről készült fotókat, egy ideje azonban a Litterati alkalmazás önálló életre kelt. 2016-ban iOS alkalmazás készült belőle és nemrég egy androidos verzió is: „Az Instagramot nem arra találták ki, megszabadítsuk a világot a szeméttől” – magyarázza Kirschner. – „Olyan felhasználói élményt szerettünk volna nyújtani, amely még inkább összhangban áll a célunkkal, és nagyobb ellenőrzést akartunk az adatok és azok felhasználása fölött.”

Az alkalmazás segítségével a felhasználók lefényképezhetik az eldobott szemetet, majd minden fotóhoz kiválaszthatják a legtalálóbb hastaget, mielőtt a pontos GPS-koordinátákkal együtt feltöltik a rendszerbe.

Az interaktív világtérkép, amely a keletkezési helyén mutatja az összes feltöltött szemetet, jelenleg csak a Litterati weboldalán érhető el, az alkalmazáson keresztül még nem.

Mire jók ezek az adatok?

A legtöbbet tagelt hulladékok listáján a műanyag a "legnépszerűbb", ezt a cigarettacsikk, a papír, az alumíniumdoboz és a söröskupak követi.

Az öt legaktívabb ország az Egyesült Államok, Hollandia, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Kanada.

Az adatok egyelőre korlátozott számban és egyenetlen mértékben állnak rendelkezésre, de az, hogy pontosan tudjuk, melyik városban – vagy esetleg környéken – milyen fajta szemét hever az utcákon, kulcs lehet a trendek elemzéséhez vagy akár előrejelzéséhez: „Globális szemétadatbázis építésébe fogtunk. Ez nagy áttörés: eddig az egyetlen adat, amit a szemétről tudtunk, az a tömege volt, de mostantól van rá esély, hogy megértsük, hogyan befolyásolják bizonyos tényezők, pl. a nyaralás vagy az időjárás a hulladéktermelési szokásainkat” – mondja Kirschner.

Kirschner egy TED előadásban elmagyarázta, hogyan lehet az adatokat hatékonyan felhasználni.

Egyik példájában egy csapat ötödikes tanuló több mint 1200 darab szemetet szedett össze az iskolaudvaron. Közben megfigyelték, hogy a leggyakoribb hulladékfajta az iskolai ebédlőben osztogatott szívószál műanyag csomagolása. Ez arra ösztönözte az iskolát, hogy a gyerekek kérésére beszüntessék a szívószálat.

Egy másik példában elmeséli, hogyan borították el Oakland belvárosának egyik negyedét a szinte kizárólag a közeli gyorsétteremből származó szószos csomagok, a legtöbb még bontatlan állapotban. Ezzel a tudással felfegyverkezve az étterem dönthet úgy, hogy csak kérésre adja ki a szószt, vagy esetleg adagolókat szerel fel az étteremben, magyarázza Kirschner.

„Lehetőségünk van, hogy kapcsolatot teremtsünk a cégek és a közösség, valamint az adatok között, és így tisztábbá varázsoljuk városainkat” – teszi hozzá.

Kirschner elmondása szerint olyan cégekkel dolgozik, amelyek neve gyakran visszaköszön a szemétdarabokon, olyan cégekkel, akiknek feladatuk a takarítás, olyan cégekkel, akik hisznek a Literatti üzenetében.

Egészséges verseny

A Litterati számon tartja, mennyi szemetet töltött fel a felhasználó, és mérföldkövenként speciális üzenettel lepi meg.

Ez némi „egészséges versenyt” teremt, mondja Kirschner, ami véleménye szerint motiválja a felhasználókat és információhoz is juttatja őket arról, milyen hatása van az adatoknak a való életben.

Az alkalmazásnak jelenleg 20 000 felhasználója van – köztük egy holland felhasználó, aki egymaga több mint 35 000 darab szemet gyűjtött össze.

Forrás: cnn.com