Szükség van-e hulladékégetőre?

Tisztában vagyunk vele, hogy sok tekintetben példát vehetünk a fejlett nyugati és skandináv országokról hulladékgazdálkodás tekintetében. Az újrahasznosítási és komposztálási arányokat tekintve például jócskán le vagyunk maradva Ausztriához vagy Svédországhoz képest. Viszont a fent idézett cikkből az tűnik ki, hogy ők is küzdenek problémákkal, amelyeket nem könnyű megoldani, és amik nálunk - talán pont lemaradásunknak köszönhetően - még nem jelentkeztek. Nem kell tehát egy az egyben lemásolnunk a fejlett országok gyakorlatát, jobb, ha meglátjuk az ő hulladékgazdálkodási rendszerük hibáit is, és próbáljuk ezek kialakulását elkerülni.

Svédországban még az EU-s átlagnál is szigorúbb szabályok vonatkoznak a hulladékégető művek károsanyag kibocsátásra. A kéményekre szerelt filterek nagyon sok káros anyagot kiszűrnek. Viszont ezek sem oldják meg azt a problémát, hogy a visszamaradt káros anyagok veszélyes hulladékként még mindig komoly gondot jelentenek. Ráadásul akármilyen szűrőket is használnak, az az energia és nyersanyag, amelyet az elégetett hulladék előállítására fordítottak, mindenképpen kárba vész. És mivel ezen "nyersanyag" jó része nem megújuló forrásból származik, ez nem nevezhető fenntartható energiatermelésnek.

Hozzájön mindehhez a cikk által említett probléma, amelyet nem győzünk elégszer hangsúlyozni, és ami előre látható volt: nem érdemes olyan nyersanyagra építeni egy iparágat, amelynek a keletkezését jobb lenne elkerülni. Ha a hulladék elégetésére alapozzuk energiatermelésünk egy részét, az egyáltalán nem ösztönzi a hulladékmegelőzés elvének érvényesülését, sőt, függővé tesz minket a hulladéktól, mint nyersanyagtól. Láthatóan ebbe a hibába estek a svédek is, és ez hosszabb távon nem válik előnyükre. E tekintetben lehet náluk jobban eljárni, lehet náluk jobban csinálni. Viszont látva, hogy hazánkban milyen alapvető problémák vannak a hulladékgazdálkodásban, inkább azt kívánom: bárcsak már ott tartanánk, hogy a svédekéhez hasonló gondokkal szembesülünk.