Összeült a Gázexportáló Országok Fóruma

Kevesebb mint tíz éve a földgázpiacot az amerikai import határozta meg. Ma pedig az Egyesült Államok azon a ponton van, hogy exportőrré váljon. Mivel a palagáz elvileg a világ számos pontján kitermelhető, különösen Európában és Kínában, ennek a piacnak más nagy szereplői hamarosan színre léphetnek. Ugyanakkor bizonyos országok és régiók, mint Oroszország vagy a Közel-Kelet, meggyengülnek, bármilyen – pénzügyi, technikai, környezetvédelmi – kétségek merülnek is fel a nem-konvencionális gázkészletek jövőjét illetően.

A háború utáni időktől 2010-ig a (hagyományos) földgázpiac import-exportjának folyamata alapvetően a termelő régióktól – ex-Szovjetunió, Közel-Kelet – a nagy fogyasztói központok – Egyesült Államok, Európa, Kína – felé irányult. Ez hosszú távú beruházásokat foglalt magában, s egyfajta kiszámíthatóságot jelentett.

Az energiafolyam iránya most megváltozik, és a nagy átalakulást senki nem látta előre. Időközben, túl a globális energiafogyasztást visszavető recesszión, megjelentek a piacon a nem konvencionális szénhidrogének.

George Mitchell texasi mérnök felfedezte és az 1990-es években előkészítette a hidraulikus törési technika alkalmazását a márgás szikláknál, amit azután a Devon Energy amerikai vállalat 2005-ben tökélesített, és véglegesítette a vízszintes fúrás technikáját. Ezzel kitermelhetővé vált a palagáz, amelynek létezéséről egyébként hosszú ideje tudtak. A technológiai áttörés egyúttal lehetővé teszi a kompakt gáz (vagy tight gas) és olaj kinyerését is a palás kőzetből.

A palagáz- és palaolaj-kitermelés súlyos környezeti károkat okoz az Egyesült Államokban: A hatóságok persze Észak-Dakotában is félrefordítják a fejüket.

Az előrejelzők szerint az Egyesült Államok energetikailag 99 százalékban önellátó lesz a 2030-as évekre. Az ország már át is vette Oroszországtól a világ első helyezett gáztermelőjének címét. A 2012. évi World Energy Outlook, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kiadványa szerint ugyanezt a helyet fogja elfoglalni a kőolaj tekintetében is, megelőzve Szaúd-Arábiát.

„Az Egyesült Államokban a palagáz alacsony áron termelhető ki: 2012 végén egységenként (British Thermal Unit, BTU) 4 dollárba kerül a belső piacon, szemben az ázsiai 18 és az európai 10 dollárral. Ezzel a szénnél gazdaságosabbá válik gázból termelni az elektromos áramot. Ennek következtében Amerika szenet fog exportálni Európába” – állítja Thierry Bros, Az amerikai palagáz-forradalom után című könyv szerzője.

Egy 2040-ig szóló előrejelző tanulmány amelynek elkészítését Tatjana Mitrova irányította, még mindig relatíve optimista Oroszország szempontjából: „A palagáz áttörése két vagy három évtizedre kitolta azt a (globális) fenyegetést, hogy az elfogadható áron kitermelhető olaj-és gáztartalékok kifogynak, és megerősítette a szénhidrogének meghatározó szerepét a világ energetikai szektorában. Az olaj és a gáz részesedése a világ elsődleges energiafogyasztásában gyakorlatilag változatlan marad” A világ belép a „gázkorszakba”, amely kevésbé szennyezi az atmoszférát, mint más energiák. Az IEA a fogyasztás 50 százalékos növekedését jelzi előre 2035-ig.

Alighogy egy változás eljut a köztudatba, máris késznek kell lennünk egy másik változásra. „A palagáz-forradalom már lefutott. Ma az Egyesült Államok a palaolajjal számol. Az amerikai energetikai minisztérium szerint az olajtermelés 2015-ig 23 százalékkal fog nőni” – állítja Thierry Bros.

Az Egyesült Államok, Kína, Európa, Oroszország: a globális energetikai színpad fő szereplői, szembetalálták magukat a „palagáz-forradalommal”, legjobb belátásuk szerint meghozták intézkedéseiket – legyenek azok önkéntesek vagy kényszerűek –, hogy alkalmazkodjanak ehhez az új helyzethez. Anélkül, hogy képesek lennének biztosan előre látni ennek a változásnak a hosszú távú következményeit.

Teljes cikk és forrás: greenfo.hu

*Sajnos továbbra is erősebbnek látszik a gazdasági érdek a mindenkit érintő globális problémák kezelésénél, a fenntarthatóságnál, nem is beszélve e helyi környezetvédelmi szempontokról. Az IPCC ez év szeptemberében tette közzé legújabb jelentését, amelynek summája, hogy minden eddiginél biztosabban (95%-os biztonsággal) állítható az emberi döntő felelőssége a globális klímaváltozás terén. A profitorientáltság és az üzleti érdek azonban egy "laza" mozdulattal söpri le az asztalról ezeket a szempontokat, amelyeknek tulajdonképpen nem is szempontoknak, hanem meghatározó tényezőknek kellene lenniük.

Az energetikai ipar nagy szereplői újfent megmámorosodva a palagáz és palaolaj igéreteitől megint csak azon gondolkoznak, hogyan tudnának a lehető legnagyobb mértékben részesedni a szénhidrogének kitermelésének hatalmas üzletéből, és szomorkodnak, ha csökken a fogyasztás, vagy ha nincsenek előnyös helyzetben a piacon. Tovább tasztíják ezzel a világot a szénhidrogénektől való függőség veszélyes útján, egyre jobban eltávolítva a lehetőségét annak, hogy valaha is komoly próbálkozások lesznek a globális felmelegedés, és annak minden negatív következményének elkerülésére, mérséklésére.

A kormányok határozottabb fellépése, a szabályozások szigorítása, a vállalati célok átértékelése és az embertömegek tudatosságának növekedése nélkül nem várható a helyzet javulása. A régi rossz sémáktól való eltéréshez sok oldalról kellene gyengíteni a pénz látszólag töretlen uralmát.


*A szerkesztő (Pauló Gergő) jegyzetei