Kifutunk az időből? - beszámoló egy globális akciónapról

A november 3-i eseményeket több előkészület előzte meg. Első lépésként az iskola öko munkacsoportja eldöntötte, hogy az ajánlott tevékenységek közül melyeket választja: a legnagyobb népszerűségnek a futás és a közös reggeli mozgás örvendett. A második lépés az érdeklődés felkeltése volt: tizedikes diákok járták végig az iskolát, és miután megkérdezték az osztályokat, hogy ők milyen tevékenysége(ke)t tartanak fontosnak környezetünk megóvása érdekében, a leghangsúlyosabb és legégetőbb kérdésekből létrehoztak egy üzenetet. A harmadik lépésben ezt az üzenetet rejtettük el egy olimpiai lángra emlékeztető stafétabotban, melyet iskolánk rajztanára (az öko munkacsoport lelkes tagja) alkotott meg. Az előkészület negyedik, utolsó lépése egy rövid iskolai rádiós bejelentkezés volt: ekkor hangzott el a tájékoztató, illetve felhívás a megrendezésre kerülő eseményekre.

November 3. nem szokványos napként indult, az első óra sok mozgási lehetőséget kínált az egész iskola számára. Bár reggel mindenki úgy érkezett be és pakolt le a tantermekben, mint máskor, ezúttal még nem kezdődtek el a szakórák. A hangosbeszélő cselekvésre szólított fel. A diákok tömött sorokban vonultak ki az udvarra… de nem mindenki: a felső és a gimnáziumi tagozatról osztályonként két-két képviselő egy térkép segítségével futotta körbe az épület minden zegét-zugát, hogy aztán örömmel adják át a stafétát (s benne az üzenetet) az udvaron gyülekező tömegnek. A várakozást közös tevékenységgel töltötték a tanulók: kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatták, milyen az, amikor alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. Ha jött a hullám (az árvizet, esőzést szimbolizálva), akkor érezték, milyen az, amikor magával ragad minket egy külső erő. De az is megtörtént, hogy a vihart dörgés (jelen esetben taps) követte, amely fergeteges erővel hullámzott végig a tömegen. Végül mentőcsónakunkat cibálta-ráncigálta egy-egy hullám előre és hátra, majd jobbra és balra. Szerencsére mindenkinek mindkét oldalán volt egy-egy kéz, amibe kapaszkodhatott, és így mindenki baj nélkül vészelte át az eseményeket. 

Az esemény megrendezésének célja az volt, hogy megmutassuk: képesek vagyunk összefogni más távoli iskolákkal; hogy bebizonyítsuk: a helyi eseményeknek globális hatásuk van; és hogy – ami a legfontosabb – hallhatóvá tegyük magunkat a COP27-es egyiptomi események résztvevői számára. A közös iskolai követelés egyik fontos pontja, amely számunkra is halaszthatatlan igényként merült fel, hogy az iskolák biztosítsák azt a tudást és fejlesszék azokat a képességeket, amik egy fenntarthatóbb világ megteremtéséhez szükségesek. 

Szeretném a globális események részleteit és a képi beszámolókat mindenki figyelmébe ajánlani. Aki teheti, keresse fel a következő oldalt: https://running-out-of-time.com/, akinek pedig felkeltette az érdeklődését, ne habozzon, szervezze meg saját helyi rendezvényét! Én úgy gondolom, pedagógusként sohasem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy mennyire fontos környezetünk megóvása.

Írta: Kovács Eszter, öko munkacsoport vezető