Igenis van értelme a szelektív hulladékgyűjtésnek

A lakosság tudatosságának köszönhetően kevesebb a kommunális hulladék Érden és térségében, és több a szelektíven gyűjtött. Összességében mégis nő a hulladék mennyisége. 2019-ben országosan 18 millió tonna keletkezett, ebből 3,7 tonna a lakosság részaránya, ami nem kevés, napi 7,3 liter fejenként. Sokan hajlamosak a szelektív gyűjtéssel kipipálni magukban a problémát, mondván, „én mindent megtettem, hogy megmentsem a bolygót”. Sőt, viselkedéskutatók azt tapasztalták, hogy a szelektíven gyűjtők olyannyira megnyugtatták a lelkiismeretüket, hogy háromszor annyi papírt használtak, mint korábban. Ugyanígy az energiatakarékos LED-izzó is gondatlanabb fogyasztásra ösztönöz.

Miért van egyre több hulladék?

Az egyéni gyengeségeinkkel való visszaélésre iparágak épülnek. Nemcsak arról van szó, hogy nehéz folyamatos önmegtartóztatást gyakorolnunk, és visszautasítani a ránk tukmált szatyrot, szívószálat, bizonylatot, stb., hanem főként arról, hogy az életformánk, valamint a gyártók üzleti érdekei egyre több hulladékot indukálnak. Csak egy példa, mennyire észrevétlenül történik mindez: egyre kevesebben főznek, helyette ételfutárral rendelnek műanyag csomagolásba zárt menüt. Jó, de az legalább a szelektívbe kerül, nyugtatják meg sokan a lelkiismeretüket. Csakhogy ezeknek a csomagolóedényeknek a nagy része PVC-t tartalmaz, ami jelenleg nem hasznosítható.

A gyártók hulladéktermelésre ösztönző gazdasági érdeke szembeötlő például a tejipari termékeknél: egyre kisebb kiszerelésben árusítják a joghurtféléket, a tejfölt, túrót. Nem mintha a fogyasztó jobban szeretne két deci joghurt helyett 125 grammot, 500 helyett 375 gramm tejfölt vásárolni – ez része a bújtatott áremelésnek. Nem kerül többe, viszont kevesebb van benne, tehát egységnyi termékkel több hulladék kerül a kukákba.

Ugyanígy a jobb eladhatóságot szolgálják a fogyasztói társadalom olyan – hulladék-szempontból – „szörnyszülöttei”, mint amilyen a kapszulás kávé, a kis tasakokba csomagolt 3 az 1-ben kávé, a három rétegbe göngyölt filteres tea. E két utóbbi ráadásul amúgy nem túl magas minőségű alapanyagot öltöztet drága csomagolásba.

Különösen az egyszemélyes háztartásokra jellemző a kisebb kiszerelésben történő vásárlás, ami lényegesen megnöveli az egy főre eső csomagolóanyag mennyiségét – összehasonlítva a nagy családokéval. A szingli életforma terjedésével párhuzamosan tehát nem ártana tudatosan csomagoláskerülő módon vásárolni. A nagy családokban pedig karácsony közeledtével érdemes elgondolkodni azon, van-e a díszes papírnak akkora hozzáadott értéke az ünnepi pillanatokhoz, amennyi hulladékot termelünk vele?

Így gyűjtünk

A szelektív gyűjtés Érden sikertörténet, állítja Pató Simon hulladékgazdálkodási szakmérnök, az ÉTH Kft. ügyvezetője. A szállítási napokon látni, hogy szinte minden ház előtt kint állnak a sárga és a kék kukák – a zöld üveggyűjtőkre ez sajnos már nem mondható el. (Az ÉTH központjában továbbra is folyamatosan átvehetők.) A lakosság ugyan a sárga kukákba belegyömöszöl minden műanyag, vagy annak gondolt hulladékot, de Pató Simon azt mondja, már annak is örülhetünk, hogy ezek nem a közterületeken landolnak.

A következő adat megmutatja, mennyire eredményesen szelektálunk: a műanyaghulladékból optikai válogató gépekkel 20-25 százalék hasznos anyagot tudnak kinyerni, kézi válogatással nagyjából 50 százalékot. Érden csak kézi válogató van, amelynek a költsége ugyan a duplája a gépinek, viszont kétszer olyan hatékony. A nem hasznos szemét egy része úgynevezett válogatási maradék – megy a lerakóra -, más részét 3-5 centis darabokra zúzzák, hogy hatékonyabban égethető legyen.

És így lenne még jobb

Sokat számítana, ha valóban csak azokat a műanyagokat tennénk a sárga kukába, méghozzá lapítva és kupakmentesen, amelyek oda valók: ilyenek az üdítős, vizes, boros, tusfürdős, mosószeres, öblítős flakonok, tejfölös, joghurtos poharak és a műanyag szatyrok. Fontos az is, hogy ezek a flakonok szennyeződésmentesek legyenek. A város főterén pedig szív alakú gyűjtőkonténer várja a flakonok zárókupakjait.

Sajnos rengeteg olyan műanyaghulladék van, amely ugyan kerülhetne a szelektívbe, de csak a gond van vele. Ilyen például a már említett PVC-tartalmú ételdoboz, valamint a „színes fólia” kategóriába tartozó csíkos műanyag szatyor, amelyet még mindig előszeretettel ad „ingyen” a sarki zöldséges.

„A színes fóliát korábban el tudtuk adni, ma azonban nincs piaca, sőt fizetni kell a lerakásáért. Viszont legalább égethető” – magyarázza Pató Simon.

Így gyártanak

A két legnagyobb környezetterheléssel előállított, szelektíven gyűjthető csomagolóanyag az üveg és az alumínium italos doboz. Az üveg egyúttal a legjobban hasznosítható is, egy sörös palack legalább 30-szor újratölthető. A fémdobozok pedig egyszerűen átalakíthatók, akár mondjuk ventillátorlapáttá. Ezzel együtt is a legjobb megoldás az volna, ha az italos hulladékok esetében a rendszer a visszaválthatóságot ösztönözné. A sörös ágazat még rendben is volna, hiszen a kézműves sörös üvegeket leszámítva a legtöbb betétdíjas. A borászok azonban – tisztelet a kevés kivételnek – mintha snassznak tekintenék a visszaválthatóságot. A visszaváltható borospalackokra rá kell ugyan írni, hogy „betétdíjas termék”, van azonban olyan üzletlánc, amely egyáltalán nem árusít ilyet (Aldi), ahol pedig kaphatók, ott sem mindig egyszerű a visszaváltásuk. A borosüvegek 10 forintos betétdíja pedig nem is ösztönöz arra, hogy az üveggyűjtő helyett a boltig csörömpöljünk el velük. (A betétdíjas üvegekkel kapcsolatos tudnivalókat érdemes tanulmányozni a Humusz weboldalán)

Így lehetne több a kevesebb

Hartay Mihály, hulladékgazdálkodási szakértő a Humusz Szövetség szeptemberi Nulla Hulladék konferenciáján elmondta, hogy szabályozással sokat lehetne tenni a hulladék megelőzéséért, a gyártók azonban rendre szétlobbizzák azokat a módosításokat, amelyek az anyagi érdekeik ellen hatnának. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is. Nálunk most éppen eltolták egy évvel a betétdíjas üveggyűjtés kiterjesztését, nemcsak az egyszer használatos csomagolások (eldobható PET-palack és társai) betiltását. De az EU is adós olyan intézkedések szorgalmazásával, amelyek megakadályozhatnák, hogy az ipari szereplők környezetterhelő megoldásai zöld utat kapjanak, a használható termékek pedig hulladékként végezzék. Évek óta halogatják azt is, hogy a kötelező jótállását egy évről háromra emeljék. Az üvegforma-választék standardizálása is EU-s feladat, és az olyan rendkívül drága beruházások finanszírozását is támogathatná az Unió, mint amilyenek a regionális üvegmosók. A megelőzés az EU-ban gyakorlatilag továbbra sem igazán elvárás. Arccal a körforgásos gazdaság felé, adta ki a jelszót az Unió, de ez alatt elsősorban az újrahasznosítást – azon belül is az égetést –, és nem az újrahasználatot érti.

Így halmozódik mégis

Különösen szembeötlő ez az egyik legdinamikusabb szennyező, a ruhaipar esetében. A használt ruha gyűjtése nálunk gyerekcipőben jár. Az egész országban kb. 1500 konténer található, miközben csak Berlinben kb. 5000. Ezekben a magyar lakosság évente 1 kg (!) ruhát helyez el fejenként (Nyugat-Európa ennek az ötszörösét), és a körforgásos koncepció is csak 2025-re teszi kötelezővé a textil elkülönített gyűjtését. Miután a ruhaipar őrülten pörgeti a termékeit – átlagosan 8-10 hetente vásárolunk az újonnan piacra dobott kollekciókból, nem érdeke, hogy a használt ruhák visszakerüljenek a forgalomba. Tegyük hozzá, a másik oldalon ember legyen a talpán, aki ellenáll a kísértéseknek, miután azok a neten szörfölgetve folyamatosan bökdösik az orrunkat, 20-70 százalékkal „leárazott” cukiságok formájában, amelyek nélkül már tényleg nem lehet élni. Szerencsére a webáruházakban néhány kattintással megrendelhetők a világ bármely pontjáról – konkrétan Kínából. Igaz, nem úgy néznek ki, mint a fotón, nem is úgy állnak rajtunk, mint a modellen, de legalább olcsók. (Aki többet vesz, annak még a shipping is free!) Ám még csak ez sem igaz, ha az árukhoz hozzáadjuk a temérdek hulladék kezelésének költségét. Afelől ne legyen kétségünk, hogy ezt is mi fizetjük meg.

Forrás: erdmost.hu