Hulladékkezelés New York városában (1.)
Egy jó környezetvédõ mindent megtesz, hogy más országok hulladékgazdálkodásával megismerkedjen. Ferjentsik Viola - a Rügyecskék Alapítvány lelke - azt a megoldást választotta, hogy New York City-be ment férjhez. Tudósításának elsõ részét máris olvashatják. 
A nagy almában 8 millió lakos naponta 13 ezer tonna szemetet termel. A cégek, éttermek, üzletek ehhez további 12 ezer tonnát tesznek. A Holdról két ember alkotta képződmény látszik: New York város szemétlerakója és a Kínai Nagy Fal. Lássuk, mit tesznek azért, hogy e rengeteg szemétből minél több újrahasznosításra kerüljön.
Az itt bemutatásra kerülő rendszerrel egy képzés keretében ismerkedtem meg, amelyet New York város önkormányzatnak a hulladék megelőzésével, újrahasználatával és újrahasznosításával foglalkozó irodája fél évente rendszeresen megszervez. A képzést a társasházak küldöttei részére szervezik, akik ezt követően a Társasházi Újrahasznosító Kezdeményezés önkénteseivé válnak. Feladatuk, hogy házukban a szelektív gyűjtési rendszert segítsék, megoldják a megfelelő gyűjtőhely kialakítását, a lakók kérdéseire válaszoljanak, és kiadványokkal, tájékoztató anyagokkal lássák el az érdeklődőket. Megörültem, hogy a képzés szervezői elfogadták jelentkezésemet, és annak is, hogy újrapapírból készült levélpapírjukon a három R (reduce, reuse, recycle = megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás) jelentőségét hangsúlyozták.
New York városában, sőt az egész államban a szelektív hulladékgyűjtés törvényi előírás. Amelyik ház, cég, vagy intézmény vegyesen, vagy nem megfelelően válogatva teszi ki az utcára szemetét, az bírságra számíthat. Persze azért bőven vannak olyan New York-i adottságok, amelyek a rendszer hatékony működését nehezítik. A kis méretű lakásokban kevés a tárolókapacitás, a sok nemzetiségű lakosságot nyelvi és kulturális korlátok osztják meg, a soklakásos társasházakban jellemző a lakosok névtelensége. Ráadásul a hulladékgyűjtést helyi adókból finanszírozzák, ami lehetetlenné teszi, hogy anyagi ösztönzőkkel motiválják a szelektív gyűjtést. Az elmúlt három évben az Iroda több ezer mintát vettek az újrahasznosításra és lerakásra begyűjtött hulladékból. Ebből az derült ki, hogy az újrahasznosítható hulladék aránya mindössze 35%.
A hulladékot 3 felé kell szelektálni: az egyik zsákba megy a papír, a másikba a fém, üveg és a műanyag, a harmadikba a vegyes szemét. A papírba nem kerülhet WC papír, papírzsebkendő, papírtörlő, szalvéta, papírtányér és papírpohár. Ezek aránya viszonylag magas (6,76%) ami a nem újrahasznosítható hulladék (65%) arányát növeli. A nem újrahasznosítható műanyag (11,93%) is igen magas az újrahasznosíthatóhoz (2,14%) képest. Csak műanyag palack és bödön kerülhet a szelektívbe (kupak nélkül), a meghatározás viszonylag egyszerű: amely edénynek a szája kisebb, mint a teste, mehet a szeletívbe. Így nem bajlódnak anyagfajtákkal, egyéb jellemzőkkel. Ebből következik, hogy minden más (nejlonzacskó, műanyag használati tárgyak, kupakok, tejfölös-joghurtos doboz, stb.) a vegyes szemétbe kerül. Igaz, ha belegondolok, Magyarországon általában csak a PET-palackokat gyűjtik szelektíven, korábbi lakóhelyemen, Kistarcsán viszont mindenféle műanyag újrahasznosítására volt lehetőség. Az üveggel is ugyanez a helyzet, minden palack és öblösüveg jöhet - színre való tekintet nélkül. A fém tárgyakkal kapcsolatban már engedékenyebbek: minden, ami legalább 50% fém, az ide kerülhet (elektromos eszközök, kiürült festékes tégelyek, üres aeroszolos dobozok, konzervdobozok, háztartási fémtárgyak). A szerves hulladék viszont megy a vegyes szemétbe, onnan pedig a lerakóra, pedig aránya egyáltalán nem jelentéktelen (38,89%). Vannak ugyan komposztálási kezdeményezések, de ezekről majd később.
A Hulladékminősítési vizsgálat során 156 épületet vizsgáltak, naponta elemezték az onnan kikerülő hulladékot. Három arányszám jól jellemzi az eredményeket és a problémákat.
A szennyezettségi arány azt fejezi ki, hogy az újrahasznosításra begyűjtött hulladékot mennyi szemét szennyezi. A vizsgálatok szerint a 35 %-nyi szelektíven gyűjtött hulladékból 25 % kerülhet újrahasznosításra.
A visszagyűjtési arány azt fejezi ki, hogy egy adott anyagfajtából az összes hulladékba kerülő mennyiségből mennyi kerül a szelektíven gyűjtött frakcióba. Ha például műanyag palackból a szelektíven gyűjtött mennyiség 10 tonna, míg a teljes hulladékáramba (lerakásra és újrahasznosításra összesen) 40 tonna kerül, akkor a visszagyűjtési arányszám 10/40 azaz 0,25 vagy 25%. A visszagyűjtési arányszám a városban az összes újrahasznosítható hulladékra 50% körül mozog. Ennél magasabb a fém, üveg, műanyag frakciónál és alacsonyabb a papírnál. Ennek oka többek közt, hogy a minden papírfajtára (kivéve a puha papírra) kiterjedő gyűjtést 1996-ban, 11 évvel ezelőtt vezették be. Egészen addig csak az újságpapír és a telefonkönyv kerülhetett a papírkukába és sokan még ma is eszerint gyűjtenek.
Az eltérítési arány azt fejezi ki, hogy az összes begyűjtött hulladékhoz viszonyítva mennyi az újrahasznosításra kerülő hulladék mennyisége. Ez a szám könnyen kalkulálható a hulladékszállítás adataiból. Az elmúlt négy évben 15% és 20% között mozog, bár korábban már volt 25 % is. A visszaesés oka, hogy 2002. júliusa és 2004. januárja közt a műanyag és az üveg visszagyűjtése feldolgozó hiányában szünetelt, és azóta sem sikerült a visszagyűjtött hulladék arányát 20% fölé tornázni.
A Hulladékminősítési vizsgálat főbb következtetései:
- A jól működő szelektív gyűjtés alapfeltétele, hogy megfelelően kitáblázott gyűjtőhely és megfelelően jelölt konténerek álljanak a lakók rendelkezésére.
- A szemétledobók visszavetik a szelektív gyűjtést (csökkentik annak hatékonyságát és növelik a szelektíven gyűjtött frakciók szennyezettségi fokát.
A hulladékgyűjtés általános jellemzői
A lerakásra és az újrahasznosításra kerülő hulladékot különböző járművekkel gyűjtik, szállítás hetente kétszer van. A szelektív hulladékkal telt zsákok átlátszóak, a vegyes szemét fekete zsákban kerül az utcára. Külön szállítják el a fém-üveg-műanyag gyűjtés eredményét, és külön a papírt. A kartondobozokat vagy lapítva és kötegelve, vagy darabokra tépve, átlátszó zsákban kell a járdára rakni. Az utcán sétálva az egy-egy ház elé kirakott vegyes és szelektív hulladék mennyisége összehasonlítva nagyjából egyformának tűnik. A statisztikai adatok sajnos mégsem ezt mutatják.
- Lomtalanítás nincsen, viszont minden nemkívánatos nagy darab tárgyat ki lehet tenni a járdára, és az elszállításra kerül. Ha a tárgy szelektíven gyűjthető (pl. hűtőszekrény, vagy fémbútor) akkor a megfelelő csomaggal együtt kell kihelyezni. A hűtőszekrényeket előzőleg CFC mentesíteni kell, Veszélyes hulladékot (festék, elem, akkumulátor, járműfolyadék és szűrő, fluoreszkáló tubus és higannyal töltött termosztát) a lakosság a város minden kerületében (Bronx, Brooklyn, Queens, Staten Island, Manhattan) heti egy napon, munkaidőben ingyenesen helyezhet el.
- Elektromos berendezéseket évente kétszer gyűjtenek mind az öt kerületben, ugyanott használt, de jó állapotú ruha, cipő és textília leadására is van lehetőség.
Újratölthető elemet azokban a boltokban lehet leadni, ahol ilyeneket forgalmaznak. Törvény tiltja, hogy az újratölthető elemek a vegyes szemétbe, vagy a szelektív kukába kerüljenek.