Hulladékkezelés Krakkóban
2009. májusában a HuMuSz munkatársai közös szakmai programot szerveztek Krakkóba. A látogatás célja a nemzetközi kapcsolatok erõsítésén túl hulladékkezeléssel, a hulladékégetõ lobbival kapcsolatos tapasztalatok megosztása volt, mely késõbbi szakmai együttmûködésnek is az alapját képezheti, erõsítve a hazai lobbi törekvései ellen való sikeres fellépést. Ferenczy Attila írása
Égetni vagy hasznosítani?
A HuMuSz a kezdetektõl a harcol a hulladék elégetése ellen, elõtérbe helyezve a hulladékcsökkentést, mint legfõbb prioritást, másodsorban a kidobásra szánt eszközök újra-használatát, vagy amennyiben nem lehetséges, az anyagában való újrahasznosítást. A hulladék elégetésével kétség kívül megszabadulunk tömegének jelentõs részétõl, olcsó hõenergiává alakítva azt, miközben a kõolaj alapú mûanyagokból, elégetett gumiból, származó mérgekkel szennyezzük a levegõt, pazarolva a másodnyersanyagot, a komposztálható anyagokat.
Jártunk, keltünk
Krakkó 800.000 lakosával Lengyelország második legnagyobb városa, hangulata (és mint utóbb megtudtuk vezetõinek szellemisége is) Budapestet idézi. A város évente 450.000 tonna hulladékot termel, melyet jelenleg a közeli Barycz település regionális lerakóján helyeznek el (ez arányosan fele akkora hulladékmennyiséget jelent, mint amelyet egy átlagos budapesti polgár megtermel). A városnak (saját szemszögébõl) három problémával is meg kell küzdeni: kezelniük kell a növekvõ mennyiségû hulladékot (miközben nem törõdik a beszállító ipar által behozott csomagolás mennyiségével), a háztáji, kerti hulladékégetés problémájával (bár tiltó rendeletet tudomásunk szerint nem hoztak a probléma kezelésére) és a lakosság érdektelenségével (bár a Krakkói Városi Szolgáltató nem próbálkozott lakossági szemléletformálással). Nem véletlen, hogy egyetlen útnak látják országszerte 12 égetõ telepítését, melyet a jelenlegi rendszerben az EU kohéziós alapja is támogat.
Krakkó fellendül?
Amíg a mérnökök pozitív képet próbálnak festeni az új kombinált technológiáról, amely egy elõzetes eljárás során a hulladékban lévõ vizet egy vákuumos elõkezeléssel kinyeri, ezzel növelve annak fûtõértékét, addig a civil oldal szakmai érvek, gazdasági és környezeti szempontból egyaránt kedvezõbb alternatívák felsorakoztatásával, és a lakosság 70%-ának támogatásával vértezi fel magát. A fûtési költségek alól való mentesüléssel csak néhány lakót sikerült meggyõzni, az civil-társadalmi összefogás eredményeképpen a 2013 tervezett égetõ-beruházás árnya lassan oszolni kezd, és a figyelem a megelõzés és az újrahasznosítás felé irányul.
Sorstársak
Hogy megnyugtató, vagy éppen nyugtalanító, hogy a lengyel barátaink igen hasonló problémákkal küzdenek, nem kívánjuk eldönteni. Abban biztosak lehetünk, hogy a hulladékprobléma szõnyeg alá söprésébõl (vagy épp égetõbe küldésébõl) származó környezeti következményekkel számolnunk kell. Mivel hatását azonnal érezteti, erre a megoldásra társadalom szerte a világon egyre érzékenyebb, és egyre gyakrabban kiáll saját egészségének és környezetének védelmében.