Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Honnan (v)eszünk?

  • 2009. szeptember 17.
  • szerk
Szerző: 

Kóstolgassuk a számokat!

Egyre többet hallgatunk a helyi termékekről, mert a zöldek jórészt megegyeznek abban, hogy a helyi élelmiszerek választása környezettudatosnak mondható. Nem kétséges, hogy a lerövidülő szállítás rengeteg széndioxidtól, káros anyagtól, energiapazarlástól, kamionbűztől és -zajtól kímél meg bennünket, és az sem, hogy az import termékekben a hatóságok rendre magasabb arányban találnak növényvédő szer maradványokat, mint a hazaiban. A helyi termelőtől való vásárlással helyben tartjuk a pénzt, segítjük, hogy egy fenntarthatóbb, emberi léptékű gazdaság alakuljon ki – Graczka Sylvia írása.

Élelmiszer márket

Az elmúlt másfél év tej-, alma- és dinnyetermelői demonstrációi azért rámutattak arra, hogy a kereskedőláncok csúnyán állnak a hazai-import aránnyal. De nézzük, hogy milyen az élelmiszerpiac szerkezete dióhéjban! A termelők ötven évvel ezelőtt európai átlagban a fogyasztói ár közel felét megkapták, mára ez az átlag 20 százalékra zuhant egész Európában; a legnagyobb láncoknál még ez alá is képesek menni. A hazai gazdák szerint akkor lenne rentábilis az őstermelő műfaj, ha a fogyasztói ár 70 százaléka hozzájuk érkezne, a maradékon pedig az értékesítési láncban részt vevők osztoznának. A termelőtől az élelmiszerfeldolgozó-iparhoz kerül az áru. 1994-ig gyakorlatilag a teljes élelmiszerfeldolgozás multinacionális cégek kezére került, és ők állnak kapcsolatban a kereskedő áruházakkal. A tisztességtelen verseny mintapéldáival találkozhatunk ebben szektorban, többek között ezek vezettek a tarthatatlan állapotokhoz és a demonstrációkhoz. A minisztériumi rendcsinálás azzal kezdődött, hogy év elején kiadták a közleményt arról, hogy az áru 80 százaléka magyar lesz idén július 1-től az összes szuper- és hipermarket polcán. Ezután derült ki, hogy a „magyar kódex”-nek becézett doksit önkéntes alapon, az írja alá, aki szeretné, ha pedig nem áll kötélnek, akkor mindössze a nyilvánosságra hozatal lesz a büntetés. Nos, ez az a kódex, ami nemhogy nem lépett életbe júliusban, de a mai napig nem sikerült aláírni. Helyette nyáron előállt a minisztérium azzal a beszállítói törvénnyel, ami fából csinált vaskarikát: felsoroltak benne 15 tisztességtelen magatartást, amit tiltanak a kereskedők és az élelmiszerfeldolgozók kölcsönösen multinacionális viszonylatában. A gazdák tehát megint kimaradtak a buliból. A törvénytervezetet Sólyom László visszadobta, meglátjuk hová jutnak ősszel a témával.

Ha már a piaci szerkezetről esik szó, említsük meg azt is, hogy a kiskereskedelmi üzlethálózat adatai és tavaly összesített változásai is azt mutatják, hogy nem túl rózsás a helyzet. A kicsi élelmiszerboltoknál nagy az ingadozás, kb. az összes üzlet egyharmadát nyitják és zárják be egy év alatt, de a nettó eredmény 2008-ban mínusz 2737 lett. Így volt tavaly év végén 43.442 élelmiszerüzlet az országban, amiből 136 hipermarket, kb. 26.000 vegyesüzlet és 17.000 körüli az élelmiszer-szaküzlet. Az egyetlen kategória, ahol növekedés volt – nem meglepő módon – a hipermarketek: tavaly 14 új nagyáruházat nyitottak. Figyelemre méltó azért az is, hogy a szakosodás jótékony hatással van az üzletre, a szaküzletek száma ugyanis hajszállal, de nőtt. Úgy látszik, a kicsik rájöttek, hogy ebben lehetnek igazán versenyképesek az óriásokkal szemben. A forgalom szempontjából első helyen a Tesco szerepel, amit tavaly sikeresen megközelített a hazai tulajdonú CBA és a harmadik helyezett COOP is. Utóbbi kifejezetten a magyar termékek révén népszerűsíti magát, azt kommunikálva, hogy a polcain megtalálható áru 90 százaléka hazai gyártású.

 

Biokaja

Mondjuk, ahogy a csövön kifér, hogy a környezettudatos választás a biotermék. A KSH 2009. tavaszi biogazdálkodásról szóló jelentésében elég szélsőséges számokkal találkoztam: bár nő a jelentősége a mezőgazdasági termelésen belül, de az összes mezőgazdasági terület 2,1 százalékát teszi ki, ennek is a fele biolegelő, holott a biogazdaságok alig 10 százaléka foglalkozik állattartással. Ennyit az ökológiai lábnyomról… A legnagyobb európai mezőgazdasági termelőknél – Olaszországban, Spanyolországban – ez arány 15 százalék körül van, de szinte az összes uniós tagállamban nőtt a bioterületek aránya, legjobban az utóbbi öt évben csatlakozó országokban. Magyarország sajnos sereghajtó: nálunk az igényelhető támogatások miatt 2004-ig nőtt a biogazdálkodásba vont területek aránya, azóta viszont csökkent.

 

Az igazán sokkoló, hogy 90 százaléka a megtermelt árunak exportra megy. Egyébként legnagyobb arányban tönkölybuzát termesztenek, és az olajnövények közül napraforgót, repcét és olajtököt. A zöldség-gyümölcs mindössze 2-3 százalékát adja a biogazdaságok össztermelésének. Jó volna, ha végre itthon is lenne felvevő piacuk, hiszen az exportált biotermékek összességében környezetszennyezőek is lehetnek a nagy távolságra való szállítás miatt. Tény, hogy nehéz megküzdeni az exportárunál elérhető csillagászati haszonkulccsal.

Külön a szocboltokról

A tavalyi adatok alapján 1302 üzlet van szövetkezetek tulajdonában. A szociális boltok legfőbb előnye, hogy egy közvetlen kereskedelemre épülő alternatívát kínálnak a vásárlásainkhoz. A nyereség nagy részét lenyelő értékesítési lánc kiiktatásával, versenyképesebb fogyasztói árakat határozhatnak meg, a bevétel pedig közvetlenül a termelőhöz áramlik. A szállítás, csomagolás, raktározás, hűtés, tartósítás stb. mérséklése, elhagyása révén pedig el lehet kerülni a koncentrált tömegkereskedelem jellegéből adódó durva környezetszennyezést, a szociális boltok ugyanis kifejezetten a környékbeli termelőkkel és gazdákkal állnak kapcsolatban. „A MAGOSZ (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) tagjai 2009 elején nyitották meg az első szociális boltot Budapesten, a Ferencvárosban. Azóta 70 szociális bolt működik, ebből kb. 40 Budapesten és Pest megyében, a többi vidéken” – tudtam meg Dr. Budai Gyulától a MAGOSZ szövetségi igazgatójától. „A közép-magyarországi régió ellátására a közelmúltban hoztak létre egy raktárszövetkezetet Halásztelken a termelők és a boltok.”

A piaci ár alatt kínált minőségi hazai termékekből álló választékban mára mintegy 35-féle árucsoport szerepel, közte az idényjellegű zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek, méz, liszt, olaj, töltelékáru. Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján a megfelelő szakértelem és motiváltság megléte esetén a boltok kifejezetten nyereségesen működtethetők. Jó hír, hogy több mint hétszáz üzlettulajdonos jelezte csatlakozási szándékát, és a hálózat szinte naponta bővül. A helyzet tehát nem reménytelen, és e mellett még ott vannak a bevásárló-közösségek által támogatott gazdaságok is, amelyek szintén a közvetlen kereskedelem mellett teszik le a voksukat.

A szociális boltok listája itt elérhető: http://www.gazdakorok.hu/

 

Ma gyakorlatilag nem tudjuk honnan és mit eszünk (köszönhetően a „kódolt” összetevőknek), és – miután nem kötelező feltüntetni – sokszor azt sem, hogy mibe van csomagolva. A szomszéd gazda nem nagyipari módszerekkel termel, és a közvetlen kapcsolatból bizony a felelősségre vonhatóság is adódik, vagyis oda fog – mert oda kell – figyelnie az áru minőségére és a gazdaságát életben tartó közösségben elérhető jó hírnevére.

 

Lehet választani.