A hatóságok tétovasága olaj a (kábel)tűzre

Mikor kezdeményezte, hogy beszélgessünk erről a témáról, elsősorban a kábellopásra vagy a kábelégetésre gondolt?

A kábelégetés és a kábellopás általában összekapcsolódik. Az ellopott kábelről azért égetik le a PVC és polietilén borítást, hogy a visszamaradó rezet könnyebben, jobb áron tudják értékesíteni. Ráadásul a lopott anyag így felismerhetetlenné válik, nem lehet azonosítani, hogy honnan származik.

Miért, honnan származik?

Főképpen elektromos, vasúti és telefonkábelekről van szó, vagyis a tulajdonosok mai nevükön a MÁV Zrt., az E.ON Hungária Zrt. És a Magyar Telecom. A múltkor a Teve utcában a rendőrség szervezett egy kerekasztalt, ahol a felsorolt cégeken kívül a szakma képviseletében részt vett a Fémszövetség és a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete. Döbbenetesen nagy számok hangzottak el, hogy az egyes cégeket milyen mértékű lopás sújtja. És persze a biztonsági berendezések tönkretételéből eredő veszélyek beláthatatlanok. Sajnos az a gyanúm, hogy döntő részben nem megélhetési bűnözésről van szó, hanem szervezett csoportok, nagyon komolyan felkészülve, komoly technikákkal végzik a lopást is, a kábelek leégetését is.

Mégis, mit lehet mondani, hogy milyen nagyságrendű fémről van szó?

Magyarországon a rézkohászat megszűnt, ezért elég könnyen utána lehet nézni, hogy mennyi Magyarországnak a rézexportja. A rézexportnak legalább az 50 %-a, de lehet, hogy 70 %-a is égetett rézkábel. Ez több ezer tonna. Ha belegondolunk, hogy ezeknek a leégetése során mennyi klórozott aromás vegyület, dioxin, furán, pernye és egyéb légszennyező anyag kerül a levegőbe, akkor az ember tényleg nem érti, hogy miért nincs mód ennek a leállítására.

Hogyan lehet legálisan eltávolítani a műanyagot a rézkábelekről?

Megvan a technikai lehetőség, hogy a kábelt környezetkímélő módon dolgozzuk fel. Először aprítógépekkel és fizikai úton történő szeparálással külön lehet választani a műanyag alkotókat és a fémrészeket, és utána már a rézből kiváló másodnyersanyag lesz, és a lekerülő PVC vagy polietilén borítás is újrahasznosítható. Nyilván ez egy költségesebb eljárás, mint az égetés, ezért aztán ilyen esetben a kábel átvételi ára alacsonyabb, mintha nem lenne rajta műanyag, de mindenképpen ez lenne a megoldás. Mondhatják, hogy mi azért beszélünk, mert nekünk van egy technológiánk a rézkábelek megtisztítására. De nem ez motivál. Gépük másoknak is van, és még többeknek lehetne. Nem nagyon drágák ezek a gépek.

Honnan érkezik Önökhöz a lecsupaszítandó kábel?

Lebontanak telefonközpontokat, megszűntetnek földkábeleket, autógyártók szállítanak kábelkorbácsokat, épületbontásokból érkezik anyag, de a kidobott elektronikai berendezések kábelei is komoly tételt jelentenek.

Vissza az égetéshez! Ön szerint hogy lehetne leállítani?

Először is világossá kellene tenni az alaphelyzetet. Ki kellene mondani, hogy égetett rézkábel normális körülmények között nem létezik. Nem keletkezik se gyártás során, sem háztartásokban. Egyféleképpen keletkezik, ha valaki nekiáll, és tudatosan leégeti. Egyedüli kivételt az üzemtüzek jelentik, de azt ugye igazolni lehetne. Ha ideáig eljutottunk, akkor egyértelműen meg kell tiltani, hogy az átvevőhelyek égetett rézkábelt vásároljanak. Ahhoz, hogy ez működjön, rendszeres ellenőrzésekre van szükség. Ha a zöldhatóságok bűnjelként elkoboznák az égetett rézkábelt, és ráadásul kilogrammonként meghatározott kemény büntetést kellene fizetni, akkor senki nem kockáztatná, hogy átvegye.

Önök most vásárolnak leégetett kábelt?

Kellemetlen bevallanom, de igen. Persze választhatnánk azt, hogy mi egy szál magunkban a szakma másik 850 képviselőjével szemben hősként viselkedjünk, de a piaci verseny ezt nem teszi lehetővé. Nem a Don Quijote harcot látom megoldásnak. A kábelégetést jogszabályilag kell megtiltani, és utána mindenkin számon kérni. De ehhez tényleg hatékony ellenőrzések kellenek. Azt ugye tudjuk, hogy a zöldhatóságnál milyen leépítések voltak. Most főleg papírokat ellenőriznek, de ha ki is mennek helyszínelni, legálisan működő, jó anyagi hátterű cégeket választanak, mert ezeknél biztosak lehetnek benne, hogy az ellenőrzés a ráfordított költségeket bőven be fogja hozni. Nem oda mennek ki, ahol tudják jól, hogy tucat számra működnek az engedély nélküli vállalkozások. Ha majd a lánc végén, az átvételnél ellehetetlenítik a potenciális elkövetőket, akkor okafogyottá válik az égetés. Attól kezdve mindenkinek az lesz az érdeke, hogy bejelentse, hogy hol égetnek, hiszen az égetőknek más céljuk nem lehet, mint hogy a kinyert anyag illegálisan elhagyja az országot.

Ilyen egyszerű lenne a dolog?

Még egy lényeges dologra biztos, hogy szükség van. Világossá kell válnia, hogy ebben az ügyben melyik állami szervezetnek mi a feladata. Most ez nem így van. Többször próbáltuk megállítani a környékünkön folyó kábelégetést. Ha felhívjuk a zöld számot az önkormányzatnál, akkor kiderül, hogy ez nem rájuk tartozik, ha a tűzoltókat hívjuk ki, akkor azt mondják, hogy hívjuk a rendőröket, a rendőrök megállapítják, hogy tűz van, és a tűzoltókhoz küzdenek. Ha nagy kelletlenül kijönnek, akkor olyan lassan teszik, hogy aki ott égetett, az elmegy, mire megérkeznek. Tényleg úgy viselkednek, mintha az ő bosszantásukra tennénk bejelentést. Pedig a tét óriási. Ameddig nincs világos szabályozás és határozott ellenőrzés, addig továbbra is füstölni fognak a kábelkötegek.

Gadó György Pál