Használt autó, ami gyorsan hulladékká válik.

Marinka István, a Magyar Autóklub főtitkár-helyettese új autót vásárolt. Azt nem tudjuk, milyen modell mellett döntött, de ahogy egy konferencián elmesélte, a választásba bevonta a tinédzser gyerekét is, és eléggé meglepődött, hogy neki már nem a gyorsulás, a lóerő vagy a kinézet volt az egyik fő szempontja, hanem hogy mekkora a digitális kijelzőpanel a műszerfalon és mit lehet vele csinálni. 

Az autóvásárlási szempontok átalakulóban vannak, de egyelőre még sokaknak nem a kijelző mérete a legfontosabb paraméter. A helyzet ennél sokkal lehangolóbb. Idén várhatóan 700 ezer adásvétel lehet a másodlagos piacon, mondta Frank György, a használt autókat forgalmazó DasWeltAuto márkaigazgatója. Ez borzasztóan nagy szám, ami arra utal, hogy eszement módon elkezdtünk használt autókat venni. Nagyrészt persze egymástól, de sok az import is.

A HG Media által szervezett autóipari konferencián a résztvevők csak azért nem búsultak egyöntetűen, mert közben az újautó-eladások is elkezdtek emelkedni, idén már átlépték a 100 ezres küszöböt. A növekedés örvendetes, de még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy elégedett legyen a szakma. Ahhoz ugyanis, hogy a magyar utakon futó kocsik jelenleg 14 éves átlagos életkora csökkenjen, évente legalább 160-180 ezer újautót kellene eladni.

Ráadásul a 14 éves átlagéletkorral két baj is van. Egyrészt félévente 0,1 évvel nő ez a mutató, vagyis egyre öregebb a járműpark, másrészt  a 14 év csak egy számtani átlag, valójában a 3,4 millió személyautóból 2,4 millió (azaz 72 százalék) 11 évnél is öregebb. Hogy ezen belül milyen matuzsálemek futnak az utakon, azt még a KSH adatai sem részletezik. Mindez azonban azt is jelenti, hogy idén összesen várhatóan 800 ezer autó adásvétel lesz, ami a korábbiakhoz képest kiemelkedően magas.

A használt autók vásárlói Frank György szerint nem elég tudatosak, mert az autó életciklusát nézve ma már nem éri meg öreg autót olcsón behozni nyugatról. Ezek pár éven belül eladhatatlan roncsokká válnak szerinte, értékük nulla lesz, vagyis a vételárat teljes egészében elviszi az autó. Ezzel szemben egy fiatalabb, lekövethető múlttal bíró használt autó a nyomott kamatkörnyezetnek köszönhetően olcsón lízingelhető, és a futamidő végén még előre jól kalkulálható maradványértéken el is adható. Vagyis ha így nézzük, kevesebből is kijön, mint mondjuk egy Németországban levetett roncsközeli állapotú kocsi.

A konferencia résztvevői abban is egyetértettek, hogy a szakemberhiány kelepcét állít az olcsó importnak. Szerintük vége annak az időnek, amikor kisebb hibákkal is megéri behozni egy öregebb autót, abban bízva, hogy a sarki autószerelő okosban megjavítja olcsón. Ezek a szakik ugyanis elfogytak, kivándoroltak, vagy úgy megemelték az áraikat, hogy az új tulajdonos ugyanazzal szembesül, mint az autó nyugati eladója: már nem éri meg a járgányra annyit költeni.

Az importnak persze van egy mindent verő vetülete is, a biznisz jelentős része a szürke zónába csúszik. Kedvelt módszer, hogy a nepperek úgy hozzák be a kocsit külföldről, hogy az eladóval egy félig kitöltött adásvételi szerződést iratnak alá. Miután a kocsit behozták, és rátették a hasznukat, a szerződésre a megnövelt (eladási) összeget írják rá, a magyar vevő pedig aláírja a papírt. Ezzel a magyar vevő papíron közvetlenül a kinti eladótól vette meg a kocsit, mintha a pénz egy részét felmarkoló nepper nem is létezne.

Forrás: https://g7.hu/vallalat/20171207/felporgott-az-autopiac-de-elonti-az-orszagot-a-nyugati-hulladek/