Fontos beismerés: nem a periféria országai a fő műanyagszennyezők, és nem az égetés a megoldás

  • 2022. július 27.
  • névtelen (nem ellenőrzött)

Az Ocean Conservancy bocsánatkérést tett közzé a 2015-ös jelentésével kapcsolatban, amelyben a kelet- és délkelet-ázsiai országokat nevezte meg a legnagyobb műanyaghulladék-szennyezőként. 

Az Ocean Conservancy július 10-én bocsánatkérő közleményt adott ki 2015-ös nagy hatású tanulmányáért, amely szerint a Fülöp-szigetek a világ három legnagyobb műanyagtermelője között van. A bocsánatkérés tárgya a „Stemming the Tide: Land-based strategies for a plastic-free ocean” (Az Áradat Megfékezése: Szárazföldi stratégiák a műanyagmentes óceánokért) tanulmány keretezése volt. 

 

Az Ocean Conservancy bocsánatkérő állásfoglalása, valamint a GAIA környezetvédő szervezet bocsánatkérésre adott válaszának fordítása megtalálható ennek a cikk alatt. 

 

Az eredeti dokumentumban az amerikai székhelyű szervezet azt állította, hogy a Fülöp-szigetek, Kína, Indonézia, Thaiföld és Vietnam a világ öt legjelentősebb műanyagszennyező országa. A jelentés szerint „a szárazföldi műanyaghulladék-szivárgás több mint fele” ennek az öt országnak tulajdonítható.

A dokumentum másik jelentős állítása az égetés és a hulladék energetikai hasznosításának támogatása volt, mint az óceánokban lévő műanyagok jelenlétének minimalizálását célzó lehetséges megoldás.

A szervezet felelősségvállalási nyilatkozatában elismerte, hogy mindkét esetben tévedett. „Nem néztünk szembe a műanyagszennyezés mélyebb okaival, illetve nem vettük figyelembe jelentésünk hatását a szennyezés által leginkább sújtott területeken élő közösségekre és a helyszínen dolgozó civil szervezetekre” – áll a szervezet közleményében. 

„Ezenkívül a világ egy igen szűk régiójára (Kelet- és Délkelet-Ázsiára) összpontosítva olyan képet közvetítettünk az óceánok műanyagszennyezésének felelőseiről, ami teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a fejlett világ, különösen az Egyesült Államok hatalmas szerepét mind a műanyaghulladék termelésében, mind annak ebbe a térségbe exportálásában. Ez is tévedés volt” – áll a közleményben.

Azzal, hogy visszavonta az égetésnek, mint a globális műanyagprobléma egyik megoldási típusának támogatását, álláspontja közelebb került a körforgásos gazdasági modell elősegítéséhez. A nyilatkozat arra hivatkozik, hogy az égetés növelheti a műanyag iránti keresletet, és akadályt jelenthet a karbonsemleges jövő előtt. A helyi csoportok szintén ellenzik az égetést, és helyette azt szorgalmazzák, hogy a helyi önkormányzatok a műanyaghulladék kezelésében nulla-hulladék megoldásokat vezessenek be. 

A 2015-ös jelentést követően a környezetvédelmi csoportok rámutattak, hogy a műanyaghasználat nem fogyasztói igény, hanem a multinacionális vállalatok profitmaximalizálás érdekében hozott gyakorlata, ezért a vállalatoknak is részt kell venniük a műanyagszennyezés kezelésében.

Mostanra a jelentés minden említése lekerült az Ocean Conservancy honlapjáról.

Forrás: nolisoli.ph

 

 

Stemming the Tide – felelősségvállalási nyilatkozat

2022. július 10.

2015 februárjában a Science című folyóiratban egy úttörő tanulmány jelent meg, amely először becsülte meg, hogy a helytelen hulladékkezelés miatt mennyi műanyag kerül az óceánba a szárazföldről. A tanulmány rangsorolta mind a 192 part menti országot az óceánba kerülő műanyagszivárgás alapján, és kiemelte, hogy a hulladékgazdálkodás javítása világszerte kritikus fontosságú eleme annak, hogy ne kerüljön műanyag az óceánokba. 2015 szeptemberében az Ocean Conservancy kiadta a Stemming the Tide című, külső tanácsadókkal közösen készített jelentését, amely a Science-ben közzétett becsléseken alapult.

Az Ocean Conservancy a Stemming the Tide jelentésben kizárólag az óceánba kerülő műanyagok mennyiségének minimalizálására összpontosított. Megvizsgáltuk és bevontuk az égetést és a hulladék energetikai hasznosítását, mint az óceáni műanyagválság elfogadható megoldásait, ami téves volt. Nem néztünk szembe a műanyaghulladék kiváltó okaival, és nem vettük figyelembe a műanyagszennyezés által leginkább érintett helyeken a jelentés hatását a helyi közösségekre és a helyszínen dolgozó civil szervezetekre. Nem vettük figyelembe, hogy a fenti a technológiák hogyan támogatják a műanyagtermelés iránti folyamatos keresletet, és hogyan akadályozzák a körforgásos gazdaság és a karbonmentes jövő felé való elmozdulást. Továbbá, azzal, hogy ilyen szűken a világ egy régiójára (Kelet- és Délkelet-Ázsiára) összpontosítottunk, egy olyan narratívát hoztunk létre arról, hogy ki a felelős az óceáni műanyagszennyezés válságáért, amely nem ismerte el azt a túlméretezett szerepet, amelyet a fejlett országok, különösen az Egyesült Államok játszottak és játszanak a műanyaghulladék termelésében és annak ebbe a régióba való exportálásában. Ez is tévedés volt.

Elnézést kérünk a jelentés megfogalmazásáért, és egyértelműen visszautasítjuk az égetésnek mint az óceáni műanyagszennyezés megoldásának bármilyen közvetlen vagy közvetett támogatását. Ennek megfelelően a Stemming the Tide című jelentés már nem érhető el a weboldalunkon, és megszüntettük annak minden népszerűsítését és hivatkozását. A hulladékgazdálkodás és az újrahasznosítás továbbra is kulcsfontosságú a műanyagszennyezés megoldása szempontjából, de ezeket a stratégiákat nagyobb erőfeszítésekkel kell párosítani az ún. „szűz műanyag” termelésének csökkentésére, és a körforgásos gazdaság felé való szélesebb körű elmozdulás részeként. Az égetés ellentétes ezekkel az erőfeszítésekkel és az Ocean Conservancy elkötelezettségével egy egészségesebb óceán iránt, amelyet egy igazságosabb világ védelmez.

Forrás: oceanconservancy.org

 

 

Az Áradat Visszafordítása

A Gaia és a #breakfreefromplastic tagok válasza az Ocean Conservancy bocsánatkérésére

Manila, 2022. július 15.

Az amerikai székhelyű Ocean Conservancy (OC) szervezet 2022. július 11-én egy régóta esedékes bocsánatkérést intézett több mint hétszáz szervezethez a 2015-ös „Stemming the Tide: Land-based strategies for a plastic-free ocean” (Az Áradat Megfékezése: Szárazföldi stratégiák a műanyagmentes óceánokért) című jelentésének közzététele által okozott károkért, kifejezve, hogy kész felelősséget vállalni a kiadvány által okozott károkért.

Froilan Grate, a Global Alliance for Incinerator Alternatives (GAIA) ázsiai-csendes-óceáni regionális igazgatója megjegyzi:

„Az OC-jelentés nemcsak kárt okozott annak az öt országnak, amelyet jogtalanul okoltak a műanyagszennyezésért, hanem éveken keresztül félrevezette a kormányokat és a közvéleményt, miszerint a műanyaghulladék elégetése megoldást jelent a problémára.”

„A bocsánatkérés felhívás arra, hogy meghallgassuk az ázsiai és csendes-óceáni térség azon közösségeinek és csoportjainak hangját és aggodalmait, amelyeket aránytalanul nagymértékben érintett ez a keretezés, és akik számára ez a kérdés nagyon személyes. Itt az ideje, hogy a világ többi része meghallgassa őket, és kövesse példájukat.”

Megjelenése után az OC tanulmánya jelentős szerepet játszott abban, hogy a közvélemény öt ázsiai országot (Fülöp-szigetek, Kína, Indonézia, Vietnám és Thaiföld) tartott felelősnek a műanyaghulladék problémájáért, teljesen figyelmen kívül hagyva a Globális Észak országainak szerepét a műanyag túltermelésében és a fejlődő országokba irányuló műanyaghulladék-exportban, „kereskedelem” álcája alatt. A jelentés a műanyagszennyezés problémájának „megoldásaként” népszerűsítette az égetést is, ösztönözve a kormányokat ennek bevezetésére, polgáraikat ezáltal egészségügyi kockázatoknak kitéve. Az égetés propagálása egyúttal a további műanyaggyártásra is felhatalmazást ad, azzal a mítosszal, hogy egyszerűen „elégethetjük a műanyagszennyezési problémáinkat”.

Azóta több mint hétszáz szervezet írta alá azt a levelet, amely az ilyen pontatlan megfogalmazás káros hatásait tárja fel. A környezetvédelmi csoportok évekig dolgoztak a narratíva korrigálásán, 1) bizonyítékokat szolgáltatva a környezetbe kerülő több tonna műanyaghulladékért elsődlegesen felelős szervezetekről, nevezetesen a műanyagot gyártó és értékesítő, a Globális Északhoz tartozó vállalatokról; és 2) leleplezve az olyan hamis megoldásokat, mint a hulladékégetés, a „Waste-To-Energy” (hulladékból energiát), vagy a kémiai újrahasznosítás, amelyek további károkat okoznak a sérülékeny közösségeknek, miközben alig tesznek valamit a műanyagtermelés megfékezéséért.

A bocsánatkérés kézhezvétele után az érintett csoportok közül több is részt vesz a helyreállításban és a transzformatív igazságszolgáltatási folyamatban az Ocean Conservancy-val, hogy meghatározzák az okozott kár enyhítésének módjait. Jelenleg a GAIA a #breakfreefromplastic mozgalom tagjaival és szövetségeseivel együtt egy beszélgetéssorozatot vezet az Ocean Conservancyvel, hogy kijelöljék a további utat.

Grate hozzátette: "Az OC-vel megtesszük az első lépést, hogy az érintett ázsiai közösségek számára oly nagyon szükséges igazságot szolgáltassunk. Bízunk abban, hogy ennek a folyamatnak az eredménye gyógyító lesz, és helyrehozza az okozott károk egy részét, és elköteleztük magunkat amellett, hogy közösségünket bevonjuk a beszélgetés következő lépéseibe, és tájékoztatjuk, amint konkrét eredmények születnek a folyamatból."

Forrás: no-burn.org

 

Mindhárom írást Uray Katalin fordította