„Egyszerűen nem érdekel“
Kutatások szerint többségünk nem viszi magával a környezet iránti felelősségérzetét a munkahelyére, a főbb indokok: az ellenőrzés, a felelősök és a pénzügyi érdekeltség hiánya.
„Tudom, hogy fontos lenne, de egyszerűen nem izgat “, mondta nemrég az egyik kolléga, miközben a szemetesbe hajította a papírt. „Azért furcsa ez, mert otthon kényesen ügyelünk a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos dolgokra. ... de a munkahelyen egyszerűen nem érdekel“. Ezzel a mondattal rávilágított arra, mekkora kihívás arra ösztönözni az embereket, hogy a munkahelyen is éppen annyira ügyeljenek a környezetre, mint a saját otthonukban.
Mint akinek a tudományos kutatási területe a munkavállalók környezettel kapcsolatos viselkedése, sokszor találom magam abban a helyzetben, hogy a kollégáimat próbálom rávenni a nagyobb környezettudatosságra. A kutatások megerősítik, hogy a dolgozók rosszabbul teljesítenek ezen a téren a munkahelyen, mert hiányzik a pénzügyi érdekeltségük, (többségüknek fogalma sincs a munkáltatójuk energia költségeiről), a felszerelések, eszközök gyakran közös használatúak, így hiányzik a felelősség, továbbá számos olyan terület van, amit amúgy sem tudnának befolyásolni, mint például a fűtés vagy a világítás.
A teljes állásban dolgozók heti 37 óránál (40) is többet töltenek a munkahelyen, ahol jelentős mennyiségű fűtést, világítást, légkondicionálást, szellőztetést, és számítógépidőt vesznek igénybe, mindeközben nem kevés hulladékot is termelnek. Éppen ezért a vállalatok igyekeznek egyre nagyobb figyelmet fordítani a munkavállalók viselkedésére, hogy megfelelhessenek a CSR (vállalati társadalmi felelősség) előirányzataiknak, javítsák a megítélésüket, csökkentsék az ökológiai lábnyomukat, és - nem ritkán – pénzt takarítsanak meg.
Az egyik londoni önkormányzat azzal zabolázta meg a nyomtatási kedvet, hogy kiszámolták: ha mindenki naponta egyetlen lappal kevesebbet nyomtat, akkor egy helyi nevezetességgel azonos magasságú papírhalmot takaríthatnak meg.
Az otthoni környezetbarát intézkedések esetében a fenntartó jellegű tevékenységekre fókuszálunk, mint a szelektív gyűjtés, a világítás és készülékek lekapcsolása. A munkahelyen ez más feladatkörökkel egészül ki: másokat kell bátorítanunk a környezettudatos lépésekre, részvételre a fenntartható fejlődéssel foglalkozó csoportokban, és társadalmilag felelős beszerzési döntések meghozatalára.
Ezek legtöbbször extra feladatkörök, nem részei a munkavállalók feladatainak. Míg az otthonunkban a környezettudatos viselkedés magánjellegű és a saját értékrendünket tükrözi, munkában olyan faktorok is közrejátszanak, mint a vállalatvezetés, vagy hogy milyen mértékben kapcsolatos az illető munkája a környezettel, illetve a szervezeti kultúra és támogatás.
Mindezek eredményeképpen a munkavállalói hozzáállás szervezeti típusonként (állami, magán) eltér, sőt egy adott szervezetnek a telephelyein vagy épületeiben is különbözhet. Mindnek lehetnek saját infrastrukturális meghatározottságai, közösségi normái és vezetői elvárásai. A kutatások szerint a viselkedés akár a hét napjain, sőt a nap óráiban is eltérhet, a munkavállalók hangulatától, munkahelyi elégedettségétől és a munkahelyi célok elérésének lehetőségétől függően.
Mit tegyenek akkor a munkáltatók? Nincs egyetlen jó megoldás a környezettudatos viselkedés elősegítésére, de a vállalatvezetés mindenképpen kulcsfontosságú, a vezetők elkötelezettségének megnyilvánulása nélkül nagyon valószínűtlen, hogy a munkavállalók hozzáállása javulna. Meg kell érteniük a környezettudatos viselkedés beosztottaikat akadályozó korlátait, és azokat a tényezőket, amik motiválhatják őket a helyes lépésekre. Ezek sokszor nem is bonyolultak, néha elég valamivel több szelektív gyűjtési pont, vagy a távoli elérést biztosító, hatékonyan kialakított számítógépes infrastruktúra.
fordította: Graczka Dorottya
