Csirkecsont és műanyag: ez marad az emberiségből, amikor már rég kihaltunk

  • 2018. december 20.
  • Enikő
Egyre inkább terjed új földtörténeti kor megnevezésként az antropocén, a korszak, melyben a Föld ökoszisztémáját az emberiség határozza meg. Hogy ennek kezdetét a földművelés megjelenéséhez, az ipari forradalomhoz vagy az atomkorszakhoz kötik, még változó, de már létezik az a kutatási terület is, mely a jövőbeli antropocén leletekkel foglalkozik: azzal, hogy mit találnának a jövő régészei és geológusai mondjuk pár millió év múlva, ha addigra nem haltak volna ki rég a régészek és a geológusok az emberiség maradékával együtt.

 

 

Az emberi hatás persze hatalmas, és  nem is korlátozódik a Földre, elég mondjuk a Hold felszínére gondolni, amin megtalálhatók lesznek az űrutazások nyomai. Lent az éppen zajló, ember által előidézett tömeges kihalási esemény hiányai is tartósak lesznek, egyébként pedig a belátható időn belül el nem bomló szemét és rengeteg műanyag biztosítana bőséges kutatási anyagot egy képzeletbeli megfigyelőnek.

 


És még valami: a csirkecsont
 

 

Mint az a Scientific American folyóirat decemberi számában olvasható, az emberi tömegfogyasztásra tenyésztett csirkék hatalmas mennyisége lehet az egyik tipikus leletcsoport, ami alapján a XX-XXI. századi civilizáció maradványait jól lehet majd datálni. Az egyébként az antropocén terminus használatát is bíráló cikk nem először hívja fel a figyelmet a modern társadalmak csirkefüggőségére. A táplálkozástudomány szerint az emberiség összesen 66 milliárd (!) csirkét cupákol el évente;


az óriási igény miatt ma már a baromfik teszik ki a teljes földi madárvilág össz biomasszájának a 70 százalékát.

 


 Az idő vasfogának ellenálló csirkecsontok nem csak az óriási mennyiségük miatt fognak feltűnni, hanem a méretük miatt is. A növekvő húsigény miatt a II. világháború után egyre nagyobb csirkéket kezdtek kitenyészteni, és kifejlesztették azt a táplálást, amivel a táplálékláncon a lehető leggyorsabban végivonszolt madarak 7-8 hét alatt elérik a 2,5 kilós vágósúlyukat. Ez mára odáig jutott, hogy a mostani gyári csirkék nem csak annál az ázsiai fácánfélénél sokkal nagyobbak, mint amiből valamikor háziasították a tyúkokat, de még az ötvenes évek brojlercsirkéinél is négyszer akkorák.

 

A régészek számára oly kedves szeméthalmok – mondja Richard Thomas archeológus – a jövőben „fosszilis csirkemaradványok fosszíliáival lesznek tele, és ez lesz az az állatfaj, amiből messze a legtöbbet találják majd”.

 

forrás: https://index.hu/techtud/2018/12/14/csirkek_es_muanyag_az_emberiseg_geologiai_oroksege_amikor_mar_reg_kihaltunk./