Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A civil munkacsoport álláspontja a kötelező betétdíjról

  • 2007. június 23.
  • humusz

Összefoglalás

A jelenlegi szelektív gyûjtés és feldolgozás rendszere nem hatékony és nem kielégítõ, és ezen az ipar által javasolt fejlesztés nem fog érdemben változtatni. A nyilvánosságra hozott adatok nem megalapozottak, és arról sem vagyunk meggyõzõdve, hogy valóban teljesült-e eddig az ország hasznosítási kötelezettsége. A jelenlegi helyzet sem környezetvédelmi, sem hulladékgazdálkodási, sem fogyasztóvédelmi szempontból nem kielégítõ, ezért a civil környezetvédõk munkacsoportja alapvetõen egyetért a kötelezõ betétdíj bevezetésével. Természetesen belátjuk, hogy rengeteg tisztázandó és komoly vizsgálatokkal alátámasztandó kérdés van a betétdíjjal kapcsolatban, ezért a bevezetését nem szabad elkapkodni, az egyeztetéseket folytatni kell.



2007. május 8.

Helyzetértékelés

Az ipari munkacsoport helyzetértékeléséről és kibocsátási adatairól

Az ÉFOSZ által megadott adatok és a növekedési trendek nem tűnnek megalapozottnak. Mechanikus kb. 2%-os növekedéssel számolnak, és azzal hogy a lakosságnál mindig 55% csomagolási hulladék keletkezik.

Az ábra az ÉFOSZ adataiból, illetve az abból származtatható számokból készült. (a kibocsátás kék, a begyűjtés piros színű)
Az ipari begyűjtés néhány évig nagyobb, mint a kibocsátás, aztán csökkenő tendenciát mutat, amire nem találunk magyarázatot. A sikertörténetként emlegetett lakossági begyűjtés pedig 2012-re sem éri el a 35%-ot. Látszik, hogy az ipar csupán a saját (hasznosítási) kötelezettségének teljesítésére koncentrál, miközben az országot egyéb hulladékgazdálkodási kötelezettségek is szorítják.
Mintha az ipar által felállított szelektív gyűjtésnek egyetlen célja lenne: a termékdíj-mentesség.

Mennyi csomagolás keletkezik Magyarországon?

A miskolci egyetem tanulmányában az áll, hogy a TSZH-ban a csomagolás 25 tömegszázalékot tesz ki, térfogatszázalékban 50%-nál is többet! Ha ez így van, akkor a kibocsátott csomagolóanyag mennyisége már évek óta jóval több mint 1 millió tonna (4,5 millió tonna települési szilárd hulladékból 2,6 lakossági eredetű, ennek a 25%-a máris 650 ezer tonna, és ez csak az 55%, mert a többi az intézményeknél keletkezik. Összesen tehát legalább 1,2 millió tonna csomagolás).
Más megközelítésben ha a fejenkénti 500 kg/fő TSZH 25%-át vesszük, akkor is 1 millió tonna fölött jön ki a kibocsátás.
A koordináló szervezetek rendszerében már kb. 700 e tonna csomagolás jelenik meg, miközben a "szürke" kibocsátást 25%-nak becsülik, ez is azt mutatja, hogy sokkal több csomagolást használunk, mint ami az ipari adatokból látszik.

Teljesül-e a hasznosítási kötelezettség?

Ha a fentiek igazak, akkor nem teljesítettük az Unió által elvárt hasznosítási arányt 2006-ban, de 2005-ben és 2004-ben sem, hiszen csak a koordináló szervezetek hasznosítási adatait ismerjük, nem tudunk semmit a termékdíj-fizetőkről (és a kibocsátásukra eső hasznosításról), megint semmit az egyéni teljesítőkről.

A jelenlegi begyűjtési rendszer hatékonysága

A jelenlegi begyűjtési rendszer hatékonysága meglehetősen gyenge. Az ipari hulladékot már évek óta begyűjtik, mert ez elemi érdeke minden szereplőnek. De a lakossági csomagolás nem kell senkinek. A gyűjtőszigetek üzemeltetői komoly veszteségeket halmoznak fel a szelektív gyűjtés folyamán (ld. az önkormányzati mcs. számításai), amit persze áthárítanak ránk a szemétdíjban. Még nem értük el a 10%-os lakossági begyűjtést.

Az önkormányzati munkacsoport helyzetértékelése

Az önkormányzati oldal értékelését a legtöbb ponton el tudjuk fogadni: "A változtatás elkerülhetetlen, hiszen az immár tíz évet megélt termékdíjas szabályozás, majd annak leépítése nem hozta meg a kívánt eredményt, a hulladékok keletkezésének megelőzését. Az uniós irányelvekben előírt kvóták is csak valamilyen szigorúbb szabályozás mellett lesznek tarthatók." "Amióta (...) a termékdíj helyett "hasznosítási díjat" fizetnek a cégek egy koordináló szervezetnek, azóta az eldobható csomagolások kibocsátása még inkább felgyorsult. A darabalapú termékdíj sem hozott eddig értékelhető eredményt. A magyar betétdíjas szabályozás tapasztalatai szerint a fogyasztók - azonkívül, hogy újabb, korábban betétdíjas csomagolások váltak eldobhatóvá - nem tapasztaltak semmi változást."

Feldolgozó kapacitások

Elegendő belföldi kapacitás csak a papírhasznosításban áll rendelkezésre, a többi csomagolóanyag frakció esetén nem. A kombinált doboz Németországba megy, az aludoboz Angliába, a PET-hulladék Kínába, az üveghulladék Csehországba, stb. Ez komoly környezetvédelmi és etikai aggályokat vet fel, nem teljesül a 'közelség elve'. Elemi gazdasági s környezetvédelmi érdekünk, hogy belföldi kapacitások épüljenek. Emellett a hasznosítási tevékenység is sokkal jobban ellenőrizhető lesz, civil és hatósági kontroll ténylegesen megvalósulhat. Ha megvalósul a kötelező betétdíj, még komolyabb igény mutatkozik majd erre.

Fogyasztóvédelmi vonatkozások

A vásárlóra egyelőre szinte teljes mértékben áthárítják a csomagolás árát (kivételt jelentenek ez alól a még működő betétdíjas konstrukciók), sőt a hulladék ártalmatlanításának és/vagy szelektív gyűjtésének költségeit is. A fogyasztók megfelelő választék híján, ha akarnak sem tudnak környezettudatos életmódot folytatni. Az elmúlt 15 évben az ipar és a kereskedelem rendszeres és módszeres 'leszoktató kampányt' folytatott az újratöltős megoldásokkal kapcsolatban, a promóciós akciók szinte kizárólag az eldobó alternatívát támogatták. Mindezek ellenére az általunk ismert felmérések tanúsága szerint még sokan választanák a betétdíjas csomagolásokat és a visszaváltási hajlandóság is nagy (ld. erről pl. a Capital Research elemzéseit).

Betétdíj (letéti díj) és visszavételi díj

Javaslat a rendszer működésére

Egyetértünk az önkormányzati oldallal abban, hogy "minél nagyobb mértékben vissza kellene állítani a betétdíjak és letéti díjak rendszerét és a csomagolóanyagok újrahasználatát, hiszen a környezet és a fogyasztók számára ez a rendszer lenne a legkedvezőbb."

A „hasznosítós" visszavételi díj és az „újratöltős" betétdíj (letéti díj)

Álláspontunk szerint két különböző eszközre lenne szükség. A visszavételi díjat az eldobó merev falú csomagolásokra kell kötelezően kivetni, és ez megfelelően szolgálná azok visszagyűjtésének hatékonyságát és közvetve az újrahasznosítást. A betétdíj az újratöltős rendszereknél megmaradna, de komolyan módosítani kellene a számviteli és adózási szabályokat, hogy valóban ösztönözze az újrahasználatot.

Erre a változtatásra a jogalapot az a tény adja meg, hogy a betétdíjjal forgalmazott újratölthető csomagolások tulajdonjogát a töltőüzem fenntartja, hiszen göngyölegkészletei csak az élelmiszer tárolását szolgálják, az üveget, palackot, hordót, raklapot stb. nem eladni, hanem a vevő használatába adni kívánja. Annak érdekében, hogy tulajdonát az átvevő használat után visszaszolgáltassa, betétdíjat számít fel, amely a PTK meghatározása szerint letéti díjnak (kaució) minősül.

Ha a betétdíj jogi helyzete a PTK letéti díj fogalmának megfelel, úgy meg kell változtatni annak számviteli elszámolási rendjét: nem bevételként kell elszámolni a kibocsátott göngyölegért kapott betétdíjat (letéti díj), hanem kötelezettségként.

Ha a betétdíj jogi helyzete a PTK letéti díj fogalmának megfelel, úgy meg kell változtatni annak ÁFA szerinti besorolását is, hiszen a letéti díj nem értékesítés, így nem ÁFA köteles.

Kérdésként felmerül, hogy a kibocsátó mikor és miként köteles bevételként elszámolni azzal a betétdíj volumennel, amelyet a vevők soha nem váltanak vissza. Ennek technikáját a törvények módosításánál az ipari tapasztalatok figyelembe vételével meg kell adni. A bevételelszámolás egyben ÁFA fizetési kötelezettséget is eredményeztet, hiszen annak időpontjában - bár a szerződéses megállapodással ellentétben - megállapítható az eszközök tulajdonosváltása. A változtatás - bár rövid távon csökkenti az ÁFA bevételeket - az utólagos ÁFA elszámolás miatt véglegesen gyarapítja azokat, mert ettől kezdődően az újratölthető göngyölegekhez - a kereskedelmi forgalom folyamatában - nem kapcsolódik előzetesen felszámított adó. Tény az is, hogy a betétdíj értékét ez esetben nem lehet a nettó bekerülési értéknél alacsonyabban megállapítani, avagy ha mégis, úgy az ÁFA fizetési kötelezettséget kell a bekerülési értékhez kötni.

A visszavételi díj esetében viszont gyakorlatilag termékként szerepel a göngyöleg is, amelyet a termelő, kereskedő véglegesen értékesít, így a visszavételi díjra is ÁFÁ-t kell felszámítani. A visszahozott csomagolások visszavételi díja jogi és számviteli tartalma szerint nem más, mint a hulladék átvételi ára. Elszámolási rendje mind számviteli, mind ÁFA szempontból megfelelhet a jelenlegi betétdíjra vonatkozó szabályozásnak.

Döntés kérdése hogy a letéti díjat és a visszavételi díjat egységesen betétdíjnak nevezzük-e, avagy az újratölthető termékeknél és az eldobó csomagolásoknál más megnevezés a célszerűbb-e. Valószínű, hogy az elszámolási rend egyértelműsége érdekében a kétféle elnevezés a jobb.

A kétféle díj mértéke

A kétféle díjat rendeletileg kell megállapítani.

Megítélésünk szerint a német megoldás alkalmazandó, amennyiben a hasznosítási célú begyűjtésnél alkalmazott letéti díj mértéke (mintegy kétszer) nagyobb, mint az újratöltésre szánt palackok betétdíja. Ha ehhez hozzászámoljuk az ÁFÁ-ból adódó különbségeket, akkor egy bizonyos termék két különböző csomagolású kivitelben elég nagy árkülönbséggel jelenhet meg a polcon, ami növelheti a keresletet az újratölthető csomagolás iránt. Márpedig a végső cél ez!

A jelenleg alkalmazott betétdíjak alacsonyak, nem motiválnak kellőképpen a visszaváltásra, különösen nem a betétdíjas termékek választására.

Mire terjedjen ki a rendszer?

Visszavételi díjassá javasoljuk nyilvánítani első körben az italcsomagolásokat (üveg, műanyag, fém és kombinált) valamint az öblösüvegeket. Az utóbbiak visszavételi díjassá tétele jelentősen növelheti az újrahasznosításra kerülő üveghulladék arányát, és hozzájárulhat az üveg csomagolások esetében várható hasznosítási nehézségek megoldásához.

A későbbiekben érdemes megvizsgálni más termékköröket is (raklapok, szabvány méretű kartondobozok, stb.).

Külön kiemelnénk a "problémás" csomagolásokat (takarítószerek stb.), amelyeknek a szabályozott körülmények között való begyűjtését is segítheti a betétdíjas rendszer.

A begyűjtő rendszer

Az újratöltendő betétdíjas palackok kötelező visszavételét továbbra is biztosítani kell a vásárlás helyén. Itt csak számviteli változtatásokra van szükség, új szereplő beiktatására nincs.

A kötelező visszavételi díjak bevezetése esetén egy bizonyos alapterület fölött kötelezni lehet a kereskedelmi egységeket a visszaváltásra.

Más gazdálkodó egységeknek (pl. hulladékudvaroknak) bizonyos feltételek teljesülése esetén lehet visszaváltási engedélyt adni, így a fogyasztónak választási lehetősége lenne, hogy hová viszi vissza a göngyöleget (természetesen a hasznosítási célú begyűjtés esetén). A kisebb falvakból így nem kellene az első nagy üzletig utazni a fogyasztónak.

Mindkét helyre telepíteni kell tömörítő, bálázó, esetleg daráló berendezéseket, hiszen innen közvetlenül szállítható a másodnyersanyag a hulladékfeldolgozó egységekhez. Felmerülhet az is, hogy az önkormányzatok kezelhessék közmunka-lehetőségként a betétdíjas göngyöleg begyűjtést és előfeldolgozást. A jelenlegi begyűjtési rendszer legdrágább elemét így meg lehetne 'spórolni', hiszen a lakosság önkéntesen visszaszállítja a göngyölegeket az előfeldolgozó helyekre, és a későbbi szállítás is sokkal költséghatékonyabb lesz.

Koordináló szervezet

A hasznosítási célú begyűjtő rendszer finanszírozásához szükség van egy köztes szereplő, egy koordináló szervezet beiktatására.

A gyártók és töltők befizetik a forgalmazóktól megkapott visszavételi díjat a koordináló szervezetnek, amely azt tovább osztja a gyűjtő szervezetnek.

 


Az alábbi ábra mutatja az általunk hatékonynak vélt folyamatot

foly_400
I = Ipar
K = Kereskedő
F = Fogyasztó

Ksz = Koordináló szervezet
Gyp = Gyűjtőpont
Hf = Hulladékfeldolgozó




A piros nyíl a csomagolás áramlását mutatja. Az ipar eladja a kereskedelemnek, amely tovább értékesíti a fogyasztónak. A fogyasztó vagy visszaviszi a kereskedőnek vagy elviszi egy gyűjtőpontra. Mindkét helyről nyersanyagként megy tovább a hulladékfeldolgozónak (ezt mutatja a szaggatott piros nyíl).
A fehér nyíl a visszavételi díj áramlását mutatja. Látható, hogy a kereskedelem nem kapja vissza a díjat az ipartól, hiszen nem küld vissza göngyöleget, és az is, hogy a gyűjtőpontoknak forrásokra van szükségük, hogy ki tudják fizetni a visszavételi díjat a fogyasztónak. Ezért van szükség a koordináló szervezetre, amely megtéríti - az ipar befizetései alapján - a kereskedelem és a gyűjtő szervezetek költségeit. Természetesen a hulladékfeldolgozó is fizet a nyersanyagért, amely új forrásként jelentkezik a gyűjtőhelyeknél.

A begyűjtött másodnyersanyagok sorsa

Ha a betétdíjas rendszert kellő átmenet nélkül bevezetnénk, akkor a visszagyűjtött mennyiség tárolása, előkezelése, hasznosítása megfelelő kapacitás megjósolhatatlan környezeti kockázatot okozna." - ezt írták a hasznosító szervezetek. Megítélésünk szerint nem teljesen alaptalan a félelem, ezért a betétdíjas rendszer kiépítésével párhuzamosan a feldolgozó kapacitások intenzív fejlesztését is meg kell oldani.

Beruházások és támogatási rendszerek

Sürgősen át kell gondolni a KEOP-ban tervezett pályázati kiírásokat, mert a betétdíjas rendszer teljesen más támogatási rendszereket igényel. Ha lesz betétdíj, módosítani kell a TSZH stratégiát is! Valószínűsíthető, hogy kevesebb újonnan beszerzett utcai gyűjtőkonténerre lesz szükség, viszont jóval több beruházási igény mutatkozik majd a kereskedelmi egységekben és a gyűjtőpontokon. Arról nem is beszélve, hogy feltehetően jóval megnő a begyűjtött másodnyersanyagok mennyisége, ezért nem lesz szükség annyi nagy volumenű ártalmatlanító berendezésre (égetőre!), amennyit a TSZH Stratégia vagy a KEOP Akcióterv tartalmaz, sokkal nagyobb szükség lesz viszont a feldolgozó kapacitásokra. Ez azt jelenti, hogy a pályázatok kedvezményezettjeit is más szektorból kell "toborozni", ami esetleg nagyobb önrészt is lehetővé tesz.

 

Egyéb fontos kérdések

Termékdíj, hasznosítási díj, betétdíj

Jelen stádiumban nem vállalkozunk arra, hogy véleményt mondjuk arról, hogy a jelenlegi termékdíjas rendszer egyes elemeit hogyan célszerű átalakítani a betétdíjakkal összefüggésben. Ez sokkal mélyebb elemzést, hatástanulmányokat igényel, amelyek nélkül semmiféle változtatást nem szabad kezdeményezni.

A másodnyersanyagok ára

A másodnyersanyagok árára feltehetően hatással lesz egy ilyen rendszer (amit a minisztériumoknak hatástanulmányokkal kell vizsgálni!)

Betétdíjas göngyöleg „import"

A kereskedők elsősorban a betétdíjas göngyöleg „importtól" félnek, vagyis attól, hogy a szomszéd országokból hoznák be visszaváltásra a palackokat. Ez informatikai megoldásokkal kivédhető, de ennek volumenét pontosan meg kellene határozni, mielőtt egy költséges vonalkódos rendszerbe kényszerítenénk bele az ipart és a begyűjtő rendszert. Könnyen lehet, de szintén elemzésre szorul, hogy az említett "importból" adódó kár eltörpül az össztársadalmi haszon mellett, így a vállalkozók vesztesége és a begyűjtött nyersanyag értékéből adódó haszon azonos nagyságrendű. Azt is vizsgálni kell, hogy a körből kieső - hiába betétdíjas, mégis kidobják - göngyölegnek mi lesz az aránya.

Mi lesz a jelenlegi begyűjtési rendszerrel?

A feldolgozó ágazat véleménye, miszerint "nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy [az] ország egy olyan úton indult el a lakossági szelektív hulladékgyűjtés megvalósításában, ahol több milliárd Ft-os ráfordítások történtek, és történnek napjainkban, így ennek az útnak egy tollvonással való megváltoztatása súlyos következményekkel járhat", figyelemre méltó, ugyanakkor nem tudjuk, melyek ezek a súlyos következmények. Kitértünk már rá, hogy a lakossági szelektív gyűjtési rendszer nagyon alacsony hatékonysággal működik, ennyiben megkérdőjelezhető az eddigi beruházások értelme és a jövőbéli hasonló beruházások létjogosultsága.
Mindazonáltal a közterületi gyűjtőkonténereknek is megvan a szerepük bizonyos településtípusokon, ahol a népsűrűség nagy vagy ahol a gyűjtőpontok elérése nehézségekbe ütközik. Valószínűsíthető, hogy lesz egy lakossági réteg, amely nem tudja vagy akarja igénybe venni a kötelező betétdíjas rendszer kínálta előnyöket, ők a gyűjtőszigeteket fogják továbbra is igénybe venni.
A papírcsomagolások esetében továbbra is szükség lesz az utcai gyűjtésre.
Még fontosabb azonban, hogy azon eddig nem gyűjtött műanyagfrakciók gyűjtése is elkezdődjön, amelyek esetében nincs értelme a betétdíjas konstrukciónak.

Betétdíj és szemétdíj

A kötelező betétdíjas szabályozással és az arányos hulladékdíjra irányuló szabályozással a lakossági hulladék mennyisége abszolút mértékben is csökkenthető, a hasznosítási arányok nagyban növelhetők. Mindezek eredményeként az ártalmatlanítás-központú hulladékgazdálkodás felől komoly elmozdulás várható az Európai Unió által megkívánt Recycling Society felé.