A bezárt lerakók országa
Hulladéklerakás: 4.4 %. Égetés: 26.6 %. Újrahasználat vagy anyagában hasznosítás: 69 %! A hulladékmennyiség 7 éve nem nõ, az utolsó kommunális hulladéklerakókat még 2006-ban bezárták, új nem épül. Nem nálunk, Flandriában.
Perneczky László, kukaügyi tudósító, Belgium
A flamand régió három magyar megyényi sűrűn lakott terület Belgium északi részén, 13500 km2 összesen 5.9 millió lakossal. Összesen 27 településszövetségbe szerveződött 308 falu és város, köztük Antwerpen, Gent vagy Leuven.
A HuMuSz szakmai látogatása során azonban nem a gazdasági vagy szociális különbségek tűntek fel igazán, hanem a hazánkban megszokott „tüntessük el és jelentsük le" rutintól gyökeresen eltérő hulladékgazdálkodási szemlélet és gyakorlat.
A hulladékgazdálkodás tervezési, jogalkotási és megvalósítási feladatait a Flandriai Hulladékügynökség látja el. Az 1981-ben alapított OVAM alapvető célja a kezdetektől az volt, hogy: „rendet tegyünk a káoszban": a teljesen szabályozatlan hulladéklerakás különböző módozatai felől stratégiákkal, jogalkotással, gazdasági eszközökkel a folyamatokat a megelőzés, hulladékcsökkentés, a szelektív hulladékgyűjtés és hasznosítás irányába tereljék.
A diagram magáért beszél: 1991 óta folyamatosan csökken az égetéssel és lerakással ártalmatlanított hulladék aránya, miközben a szelektíven gyűjtött, újrahasznált vagy másodnyersanyagként hasznosított hulladék aránya 14 év alatt elérte a 70 %-ot! Ez 383 kg „nem szemetet" jelent fejenként és évente, miközben az ezredforduló óta a teljes fejenkénti hulladéktermelés 550 kg/év körül stabilizálódott!
2000-ben az OVAM „iker-projekt" keretében osztotta meg tapasztalatait a magyar hulladékgazdálkodási szakemberekkel, de a HuMuSz még nem sok jelét látta annak, hogy Magyarország megpróbálná átvenni a működő flamand mintát. Csak egy friss hazai fejlesztés: most, 2008 márciusában indul a majdan 240 település 600.000 lakosát kiszolgáló Szabolcs megyei térségi hulladék-gazdálkodási program. Válogatómű és szelektív gyűjtés is szerepel a tervek között, amely 14, uszkve 34 (!) milliárd forintba kerül majd Brüsszel döntésétől függően. Ha kevesebb lesz a támogatás, bizonytalan ideig késlekedik a szelektálás, marad a központosított lerakó Kisvárdán!
Azért ne lobogtassuk összefüggéseiből kiragadva a fantasztikus flamand statisztikákat se! Az OVAM kimutatása csak a kommunális hulladékokra vonatkozik, az ipari és építési maradványokról nem szól a fáma, sem arról, hogy pontosan milyen és mennyi másodnyersanyag és újra-termék készül a szelektíven gyűjtött hulladékokból. Flandria ráadásul csak Belgium harmada-fele (az ország három régióra és 10 megyére oszlik, Flandria 1 régiót és öt megyét jelent) a hulladék exportról pedig szintén nincsen kimutatás.
Ennek ellenére a magyar és flandriai adatok nagyon is összevethetők, hiszen ugyanúgy kg/fő-re vonatkozó (jobbára hasra ütéssel becsült) adatok. A friss Települési Szilárd Hulladék Stratégia (TSZH) 2009-re 71 %-os, 2016-ra is 50 % lerakást irányoz elő. Vesd össze: Flandria 4.4 % !!!
Végül, de nem utolsósorban: ott voltunk, láttuk: működik! A következő heti cikkben már nem grafikonok lesznek, hanem képriportban hasonlítunk össze egy átlagos magyar és flamand hulladékudvart. Annyit mondhatunk, a különbség nem kevésbé látványos!