Ausztriában kötelező a csomagolóanyagok visszavétele

Ausztriában a nagyobb élelmiszerüzletekben már az üvegvisszaváltást is automaták végzik hosszabb idő óta. A vásárlónak csak annyi a dolga, hogy egymás után berakja a - magyarországi italos automaták nagyságához hasonló - gépek (gumírozott) nyílásába a különféle üvegeket, s minden mást a masina végez.

Az automata még arra is figyelmezteti a vásárlót, hogy milyen gyorsan pakolja a nyílásba a kiürült üvegeket. A gép aztán osztályozza a visszaváltandó üvegeket, szoroz, összead, és blokkot nyomtat, amelynek alapján aztán a vásárló a pénztárnál visszakapja a betéti díjat. A betéti díjas árucikkek megvásárlásakor egyébként mindenütt automatikusan felszámítják az üvegek betéti díját.

Nyugati szomszédunknál manapság már az is mindennapos gyakorlat például, hogy a lakásra szállított új bútor csomagolóanyagát a szállító cég ingyenesen elviszi. Azaz ott sem hagyja, mert az áru átvételekor a szállítók kibontják a csomagolásból az árut, és külön felszólítás nélkül visszaviszik a telephelyükre a fa, a papír, vagy a műanyag csomagolóanyagot. Ugyanezt teszik a különféle műszaki berendezések szállításakor is, de a lakásokban végzett átalakításkor sem marad a helyszínen kiürült cementes zsák, vagy csemperagasztós doboz. Felszólítás nélkül tűnnek el a csomagolóanyagok mindenhonnan, az építkezések környékét sem borítja szemét, a lakónegyedekben sem hevernek sehol otthagyott csomagolóanyag-cafatok.

Ausztriában a csomagolóanyagok sorsát is külön rendelet szabályozza. A jogszabályt a hulladékgazdálkodási törvény alapján 1993. október 1-jétől léptették életbe. Az előírásokkal köteleztek minden ausztriai gyártót, terjesztőt és importőőt, hogy biztosítsa az Ausztriában forgalomba kerülő valamennyi áruféleség csomagolóanyagainak díjtalan visszavételét és újrahasznosításra történő továbbadását. A csomagolóanyagok sorsát illetően nincs vita és egymásra mutogatás, a jogszabály pontosan előírja a gyártók és a forgalmazók számára a visszavételt.

Az utoljára 1996. december 1-jén átdolgozott jogszabály alapján rendezték a csomagolóanyagok kezelésének a problémakörét, előírva ezeknek az anyagoknak a fajtánkénti szétválogatási kötelezettségét és lehetőség szerinti minél nagyobb arányú újrahasznosítását. A jogszabály mindenekelőtt az iparra és a kereskedelemre vonatkozik, de a fogyasztók hathatós közreműködését is különféle akciókkal ösztönzik az alpesi országban.

Karácsony táján se szeri, se száma azoknak a felhívásoknak, amelyekben arra kérik az osztrák fogyasztókat, hogy az "ajándékcsomagolási láz" hevében főként többször használható, illetve könnyen újrahasznosítható csomagolóanyagokat válasszanak. Több akcióban is meghirdették, hogy a fillérekért megvásárolható "egyendobozok" árának egy részét jótékonysági célokra fordítják, így a vásárlók már a csomagolóanyagok megvételével is megajándékoznak valakit. De csaknem általános gyakorlat, hogy a nagyobb áruházak aprócikkes osztályai - és az élelmiszer-szupermarketek a pénztáraiknál - vászon bevásárlószatyrok garmadáját kínálják a vásárlóknak az Ausztriában is "szakadós" és a hulladékfeldolgozás szempontjából viszonylag nehezebben hasznosítható műanyag szatyrok helyett.

Aki pedig nem hallgatna a tanácsokra, az sem kerülne szembe megoldhatatlan problémával, hiszen Bécsben például szinte 100 méterenként találhatóak szelektív szemétgyűjtő konténerek - a mintegy 1,5 milliós nagyvárosban 2200 helyen -, amelyeknél meg lehet szabadulni a csomagolóanyagoktól.

Bécs, 2003. december 18.
(MTI/Panoráma)