Civilek

Igen, igen, van az úgy, kérem szépen, hogy egy civil szervezet vesz egy nagy, mély levegőt, és kimondja végre: az eddigi komoly pályázati függőségen lépjünk át egyszer s mindenkorra, és a hosszútávú fenntarthatóság, kiszámíthatóság érdekében gazdagítsuk további színekkel szolgáltatásaink palettáját.

Hosszabb garanciális időt! Elsőbbséget a helyi termékeknek a közétkeztetésben! Magasabb bányajáradékot! Hatékonyabb elektronikus ügyintézést! Ezeket egy hulladékmegelőzés ügyi hivatal elé szervezett tüntetésen is lehetne skandálni (bízva abban, hogy a részek egységes koncepcióvá állnak össze), de most jobb eszköz áll a rendelkezésünkre: uniós tagállamként Magyarországnak is Nemzeti Megelőzési Programot (NMP) kell készítenie.

A 2011. július 18-án elfogadott „ombudsman törvény” szerint megszűnik a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának (röviden: JNO), vagy köznapi nyelven a zöld ombudsmannak a tisztsége.

Milyen szerepet szánnak a politikai döntéshozók a társadalmi szervezeteknek?

Régen írtam már maguknak, de most olvastam egy könyvet és elgondolkodtam néhány dolgon. Tudják, az onokám marketinget és komunikációt tanul. Azt mondta, hogy Mamika, reklámokra mindig szükség lesz! Hát, én nem tudom. Én csak egy tanulatlan öregasszony vagyok.

Lapzárta előtt három nappal kaptuk a hírt, hogy a győri veszélyeshulladék-égető kapacitásának bővítését tervezik, és elindult ennek engedélyezési eljárása. A győri hulladékégető egyike a legtöbbet támadott hazai égetőknek.

Be kell vallanom, hogy a címben feltüntetett rendkívüli projekt nem hulladék-újrahasználati programként indult gimnáziumunkban, hanem inkább karitatív megmozdulásként, de tagadhatatlan, hogy a végére hulladékcsökkentésként is megállta a helyét.