A nagy nyári melegben mi lenne aktuálisabb téma, mint a dezodorálás? Ezért is gondoltam, hogy összefoglalom, szerintem mit érdemes erről a témáról tudni - főleg hulladékos oldalról.

Először is szeretnék megosztani egy vicces esetet, ami tavaly nyáron történt velem (többek között ez is ösztönzött arra, hogy írjak a témában). Egy metál fesztiválon voltam, és épp a "vályúknál" szépítkeztünk (értsd: fogmosás, arcmosás, cicamosdás), amikor az egyik srác ismerősünkkel egyszer csak elkezdtünk a natúrkozmetikumokról beszélgetni. Az egész téma végül odáig fajult, hogy a sátrakhoz visszatérve egymásnak mutogattuk, hogy ki, hogyan és milyen dezodort készít magának. Kívülről furcsának tűnhetett (belülről is), de jó volt látni, hogy egyre több embert mozgat meg a környezet- és egészségvédelem.

Az egészségügyi szempontokra nem kívánok nagy hangsúlyt fektetni, ugyanis nem vagyok se bőrgyógyász, se vegyész, de környezetvédőként az elővigyázatosság elvét szeretem követni. Minél kevesebb dolgot, illetve minél kevesebb olyan dolgot kenek magamra, amiről nem tudom, micsoda, annál kisebb bajt tudok vele okozni. Vannak, akik azt mondják, karcinogén az alumínium-oxid, vannak akik azt, hogy nem. Igazából onnan is indíthatnánk a kérdést, hogy egyáltalán van-e szükség az izzadásgátlásra vagy elég-e a dezodorálás, azaz a kellemetlen szagok elnyomása. Minden ember másképp izzad, az a lényeg, hogy megtalálja a hozzá legjobban illő megoldást - minél kisebb környezetterheléssel.

Most kifejezetten hulladékos oldalról szeretném megközelíteni a kérdést. Tény, hogy minél többet használjuk, annál több fogy, így annál több hulladék is termelődik. Ezért az első lépés mindig az legyen, hogy végiggonduljuk, mennyit kell használnom és mikor? Mikor izzadok jobban, milyen ruhát viselek? Tényleg szükséges-e éjszakára is dezodorozni magam?

Fújós vagy stiftes?

A reklámokban a legtöbbször az aeroszolos dezodorokkal találkozni, amit persze fél méter távolságról fújnak magukra a delikvensek. Sokan nem tudják, de tűzveszélyessége miatt (amit piktogrammal is szoktak jelölni) a legtöbb fújós dezodor veszélyes hulladéknak számít. Ugyanis általában propán-bután gázzal hajtottak, és hiába hisszük azt, hogy ha már nem jön belőle, akkor nincs is benne, mert van, csak légköri nyomáson. Így még továbbra is veszélyes a hulladéka is. Az más kérdés, hogy a közszolgáltatók átveszik-e. Ennél jobb, ha inert gázas (pl. nitrogén) változatot keresünk vagy pumpásat. A pumpás dezodort akár mi magunk is után tudjuk tölteni, egyébként szelektíven gyűjthetőek (a szórófejet nem hasznosítják újra, csak a műanyag és üveg flakont/fiolát).

A stiftes vagy golyós dezodorok általában műanyag, azon belül is polipropilén (PP) vagy polietilén (HD-PE) csomagolásban jönnek vagy üvegben, amelyek újrahasznosíthatóak - szintén a fej nélkül.

A nagyobb drogériákban már kaphatóak környezetbarát(abb) sajátmárkás termékek, ezek közül nekem személy szerint a golyós nem jött be, a pumpás viszont igen, bár ez utóbbi alkohol tartalmú, így irritatív lehet.

Krém dezodorok

Krém dezodor a háztartásomba először véletlen folytán jutott, anyukám - aki élelmiszermérnökként dolgozik - hozta el a munkahelyéről, ahol vizsgálták. Bár az érzékeny bőrömet napi szinten kell kennem, furcsának tűnt a hónaljamra is a deozodort krém formájában kenni. Azonban hamar megszoktam és megszerettem, nekem a nagyon izzadós napokon is abszolút bevált. Egész sokáig el is tart egy adag (50 ml), és általában natúr kozmetikumként árulják, így a bőrünket, környezetünket sem kell félteni. Csomagolásuk újrahasznosítható, márka függő, hogy visszaveszik-e a dobozt újratöltésre. Egy hátrányuk van: a megszokottnál magasabb ár. Ezért döntöttem el, hogy magam fogom ezentúl elkészíteni őket.

Nálam a dezodor volt egyébként az első, amit saját magamnak kezdtem el készíteni, előtte nem nagyon mertem magam kutyulni, mert túl bonyolultnak és macerásnak gondoltam. Szerencsére nem volt igazam, és egy alkalommal negyed-fél évre előre el tudom készíteni az adagomat. Az újrahasználat jegyében pedig a korábban vásárolt csomagolást használtam fel. A fém tégely szerintem a legjobb, de stiftes dobozban is lehet készíteni - a fent említett ismerősöm úgy csinálja. Utóbbi esetben viszont más receptet kell alkalmazni.

A neten rengeteg recept található, én nekem az alábbi vált be. A legtöbb alapanyag olyan, amit amúgy is szoktam használni más célokra, így nem kellett extra dolgokat beszereznem.

Hozzávalók:

• 1 rész szódabikarbóna
• 1 rész kukoricakeményítő
• 1/2 rész sheavaj
• 1/2 rész kókuszolaj
• pár csepp illóolaj (teafa, levendula)

Először a "lágy" hozzávalókat megolvasztom, hozzáadom a száraz részeket, összekeverem, amíg homogén nem lesz. A legvégén, amikor már leveszem a tűzről, adom hozzá az illóolajokat vagy akkor, amikor már a tégelybe került a massza. A lényeg, hogy addigra hűljön egy kicsit. Ha nagyjából kihűlt, a fagyasztóba rakom megdermedni a dezodort, ami másnap már használható is. 50 ml-hez a száraz részekből 2 púpozott teáskanállal szoktam rakni.

Amire érdemes odafigyelni: a "lágy" hozzávalók miatt a dezodor hidegebb időben meg tud dermedni, ilyenkor a kezünk és hónaljunk melege elég ahhoz, hogy kenni lehessen. Nyáron pedig meg tud olvadni. Érdemes kikísérletezni, hogy miből érdemes esetleg többet (vagy éppenséggel kevesebbet) rakni, hogy ez kevésbé jelentsen gondot. Ez sátrazáskor okozott nekem eddig problémát, de akkor sem nagyot.

Neked eddig mi vált be dezodorok közül?

Csilla

Lead kép forrása: Flickr, Erin Boyle

További képek forrása: Flickr