Váratlanul betoppant az ünnepi lelkület a Humusz irodájába, amikor mentorált iskolánk pedagógusaitól érkezett egy levél. Féléves beszámolójukat egészítették ki egy történettel, ami félig-meddig spontán alakult. Közzétesszük, mert bízunk benne, hogy az üzenet másokat is ispirálhat.

Debrecenben történt, a Napraforgó Waldorf iskolában, 2023 adventjében...

Elterjedt a híre az osztály levelezőlistákon, hogy egy anyuka levágott fenyőágakat talált, nem tudta elvinni a kukásautó. Ha lenne segítség, akkor az iskola adventi spiráljához esetleg... Másnap reggel a kertművelő osztály ott kezdett és összegyűjtötte a jobb sorsra érdemes levágott fenyőágakat. Az iskolánál a nyagyok pakolták le az utánfutóról az ágakat, amit a kicsik ámulattal néztek. 

Apróságnak tűnhet ez a történet, viszont a fenyőágak küldetése itt nem ért véget.

Gondos kezek által elkészült a waldorfos szokás szerint a fenyőspirál. A hagyományról így írtak nekünk:

Advent

Advent a karácsonyra való lelki felkészülés, a Krisztusra várakozás ünnepe. Ebben a várakozásban esélyt adhatunk magunknak a Vele való találkozásra. Ehhez megállásra, elcsendesedésre van szükség. Ennek a befelé vezető útnak két szimbolikus megjelenítésével találkozunk a Waldorf iskolákban. Az egyik az adventi koszorú és a reggeli közös éneklések, a másik az adventi spirál (más néven: adventi kert) ünnep.

A spiráljárás – fenyőspirál

A teremben sötét van, csak egy gyertya lángja ég. Fenyőillat tölti be a teret és csodaszép dallam melengeti a szívünket. 

A padlón fenyőágakból formált óriási spirál fogadja a gyerekeket, a spirálon aranyszínű kartonból csillagok, szabályosan elhelyezve. A teremben csönd és félhomály van. A fenyőág-spirálút közepén egy nagy gyertya ég. Amikor a gyerekek ünnepi csöndben belépnek, ez az egy nagy gyertya világít. Leülnek, énekelni kezdenek, majd egyenként elindul egy-egy gyermek, kezében az osztálytanítójától kapott almával, melyben kis fehér gyertya áll. Végigmegy az úton a spirál közepéig, s ott a nagy, égő gyertyáról meggyújtja a saját kis gyertyáját, majd a kifelé vezető úton leteszi a földön lévő aranyló csillagok valamelyikére.

Mindegyik gyermek a saját ritmusában lépeget. Van, aki komolyan, áhítattal, van, aki bizonytalanul – és segítséggel – talál csak rá útjára. És van, aki magabiztos, szapora léptekkel halad végig a spirálúton. Mire mindenki elhelyezte kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem. A spirális út járása közben az úton lévőt társai az adventi dalokkal kísérik, várakozással, csönddel, tiszteletben tartva az egyéniségét.

Mit élhet meg az, aki végig megy ezen a spirális úton?

Az emberi aktivitás lényegét: ha az ember elindul és halad befelé – azaz nagy figyelemmel tanul, dolgozik, elmélkedik – odabent fényt talál. Ez a fény közös, mindenki számára megtalálható. A megtalált közös fénynél, lángról meggyújthatja a saját fényét, és azt kihozhatja a többieknek, azaz: nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen azon a helyen, ahol éppen vagyunk. Életutunk újrajárása ez. Visszatekintés a születésig.

A kétirányú mozgás (befelé, kifelé) kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül, magunkban kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiek fényéhez adjuk, hogy része legyen az együttes, közös fénynek.

Az adventi kert szimbólumai:

Csillag: az embert szimbolizálja.

Alma: a teremtés, bűnbeesés- jó és rossz tudása együtt, termékenység, a kis Jézus kezében megjelenő alma a megváltás, a béke és harmónia gyümölcse.

A kis gyertya (az almában): az ember Én-je, belső fénye

Nagy gyertya a spirál közepén: a Krisztusi Én, a kezdet.

Születő, keletkező nagy fény: kiáradó krisztusi világosság

A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. Íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre, fejlődik.

A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.

A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi.

A gyerekek ünneplő ruhába bújnak, csak a zongora szól vagy hegedű.

Ha a gyerekek is elfoglalták helyüket, halkan énekelni kezdünk együtt, mindannyian, majd feláll az első gyermek és elkezdődik…

Ha mindenki meggyújtotta kis fényét és hozzátette a közöshöz, a végén először a gyerekkel vonulunk ki a teremből, átmegyünk az osztálytermünkbe.

A hulladék nem létezik, ha úgy tekintünk a kidobott dolgokra, hogy "csupán rossz helyen van". Legyen az fenyőág, vagy bármi egyéb - új tartalmat hozhat az életbe, törődéssel és odafigyeléssel. A legjobb persze, ha már a keletkezése előtt újragondoljuk a dolgok valódi értékét.

Áldott ünnepi ráhangolódást kívánok Mindőnknek

írta: Villon Gyöngyi, Merza Péter

Adventi spirál a debreceni NapraFarmon 2021-ben.