Szelektív gyűjtés

Magyarországon ugyan még gyerekcipőben jár, de olykorolykor előfordul az építési-bontási hulladék, hétköznapi szóhasználattal élve a sitt hasznosítása.

Módosították a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló kormányrendeletet, így június 1-től az 500 m2- nél nagyobb alapterületű üzletek kötelesek visszavenni a kereskedelmi csomagolást. Ez a pórnép nyelvén – anyagtól függetlenül – az italféleségek csomagolását és a műanyag bevásárlótáskákat jelenti.

 A Budapesti Művelődési Központ (BMK) által szervezett TeÉrted Akadémia keretén belül 2010 tavaszán hét hetes környezetvédelmi foglalkozást tartottunk iskolai csoportok számára. Lássuk a tanulságokat!

A cserebere börze vitathatatlanul jó dolog: közösségi esemény, ahol észrevétlenül azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a szemét. Íme, két példa arra, hogy a Nulla Hulladék Program mintatelepülésein hogyan csinálják.

Vidám gyerekzsivajtól volt hangos a pápai Jókai Mór Művelődési Központ május végén. A helyi Tarczi Lajos Általános Iskola diákjai a budapesti Tár-s Egyesület és a HuMuSz környezeti nevelési játszóházi bemutatóján vettek részt.

 A kéretlenül a postaládákba gyömöszölt ingyenes szórólapok, reklámújságok, prospektusok– a szemétposta – elsődleges rendeltetése a fogyasztók tájékoztatása.

Persze nem önzetlenül és nem is ingyen. A szuper ajánlatok célja az idő előtti vásárlások kikényszerítése, szabadulás az elfekvő árukészletektől, a fogyasztó becsalogatása az üzletekbe. Ahol aztán „egyúttal” nyilván mást is vásárol. Ami kevésbé ismert: egy akciós reklámújság országos terítése százmilliókba kerülhet – amit a termékek árába építve megint csak a fogyasztóra hárítanak (ő fizeti a kidobott újságok szemétdíját is). Talán nem véletlen, hogy a környezettudatos fogyasztóknak a csicsás reklámújságokról leginkább a palimadár, az értelmetlenül kivágott fák, a füstölgő papírgyárak és a tornyosuló szemétdombok jutnak az eszükbe.