Újabb példa, hogy a Nulla Hulladék életforma elérhető
Maxime Goldbaum cikke egy olyan francia család életét mutatja be, amely elhatározta, hogy megpróbál a "zéro déchet", vagyis a nulla hulladék elve alapján élni. Bénédicte (32) és férje, Jérémie Pichon (39), immár két éve igyekeznek jó példát mutatni két gyermeküknek, no meg az egész világnak. Mindennapjaik részévé vált többek között a pazarlásmentes fogyasztás, a háztartási eszközök élettartamának meghosszabítása, valamint lehetőség szerint minél több termék otthoni előállítása. Ugyanakkor tartózkodnak a zajos kampányolástól. Abban hisznek, hogy a tettek beszélnek, és szerintük "egyes kioktató és bűntudatot keltő zöld aktivisták csak kontraproduktív hatást érnek el".
Az Európai Bizottság felkérésére idén is részt vesz Magyarország az európai hulladékos felmérésben. A közvélemény-kutatás azt hivatott feltérképezni, mennyire és hogyan érzékelik a lakosok a hulladékokkal kapcsolatos problémákat, mennyire ismerik és használják ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket a hulladékok keletkezésének megelőzése, a tárgyak újrahasználata és a hulladékká vált anyagok újrahasznosítása érdekében.
Napjainkban nagyjából egy milliárdra tehető azoknak az emberek a száma, akik rendszeresen éheznek, miközben a világ fejlettebb országaiban rengeteg élelmiszert dobunk a szemétbe minden nap. Az Európai Unióban az összes ételpazarlás évente 100 millió tonnát tesz ki (élelmiszer és készétel együtt), melynek 45%-a lakossági élelmiszerpazarlás, ugyanakkor az is tény, hogy a megtermelt élelmiszerek jelentős részel sem jut a fogyasztókhoz. Az Egyesült Államokban a megtermelt élelmiszerek 40%-a, míg világszinten egyharmada kerül egyenesen a kukába. Ezek az élelmiszerek lehetnek olyanok, amelyeknek még az üzletekben lejárt a szavatosságuk, miközben élvezeti értékükből nem veszítettek, tehát fogyaszthatók lennének, vagy olyanok, amelyek a kereskedelmi szabványoknak nem felelnek meg szinük vagy méretük alapján.
A konyhai felszerelések piaca egy olyan terület, amely olykor a dizájnereket is megihleti. Vannak hasznos, de ronda, illetve haszontalan, de legalább vicces darabok. Ezek közül szemezgetett a 
“A hulladékemberek húsz konténerbe zsúfolva utaznak körbe-körbe a Fölgolyón, mint a fogyasztói társadalom menekültjei. A hulladékemberek a mi tükörképeink, hiszen hulladékot gyártunk és hulladékká válunk. A ma kólás üvege lesz a jövő archeológusainak lelete, jelenkorunk piramisai pedig a szemétdombok, melyeken a fogyasztói társadalom nevelgeti bimbóból virággá sajátos civilzációját. Gyermekeink a kólásüveg, a Red Bull, a háborúk és az olaj gyermekei. A gazdagok szemetét szegények gyűjtik, a szegényekét a legszegényebbek, az igazán nélkülözők pedig gödröt ásnak a Szahara homokjába, hogy hulladékból rakott tűznél melegedhessenek. És lassan mindent ellep a sátáni kutyák ugatásának sűrű, fekete felhője. De csak egy év kell, és a hulladékot majd belepi a homok, a szemétgödör helyén pedig luxushotel épül.”
Idén novembertől a tatai székhelyű, térkövet és kertépítő elemeket gyártó Derideo-Tatakő Kft. mozgalmat indít azért, hogy közös összefogással segítsen a rászorultaknak. A Gesztenye fasor 6. szám alatti gyógyszertár mellett, egy ételgyűjtő szekrényt helyeztek ki, amelynek ajtaja mindig nyitva lesz.
Ki tudna elmenni egy háromemeletnyi magas mosómedve mellett érdektelenül? A műalkotásoknak az elhelyezkedése és a mérete is megdöbbentő, hiszen az alkotó, Artur Bordalo a nyílt utcán alkot, házfalakra, konténerek oldalára, járdákra, Spanyolország utcáin.
New York városa azt az ambiciózus célt tűzte maga elé 2030-ra, hogy nem küld szemetet a hulladéklerakókba. Már számos kreatív projekt szolgálja a nemes cél megvalósulását, pl. a városi komposztáló telep-közösségi park kombináció.
A kormány 3,3 milliárd forintot ad a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság felállításához szükséges forrásbiztosítás érdekében, az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlönyben jelent meg. Az intézkedés jövő áprilistól lép életbe és tovább bonyolíthatja az amúgy sem egyszerű budapesti hulladékszállítási helyzetet. A törvénymódosítás államosítaná a díjbeszedést és a bevétel visszaosztását, vagyis a számlát nem a helyi szolgáltató állítaná ki, hanem egy újabb központi rezsicég, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt, azt pedig Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter határozná meg, hogy a befizetett szemétdíjból a helyi szolgáltatók mennyit kapnak az elvégzett munkáért.